Ausztria legmagasabb hegycsúcsa, a Grossglockner alatt tekergőzik Európa egyik legszebb, legizgalmasabb, legmagasabb autós túraútja, a Großglockner Hochalpenstraße. Vajon érdemes villanyautóval elmenni oda? Mi mindenesetre elmentünk, és most megmondjuk.
Ausztria meseszép, izgalmasan tekergőző alpesi panorámaútja hatszáz kilométerre sincs Budapesttől. Ma már nem is kérdés, hogy egy ekkora útnak nyugati irányban neki lehet-e vágni aggályok nélkül egy elektromos autóval. Arra viszont nagyon kíváncsiak voltunk, hogy összességében marad-e bennünk bármilyen hiányérzet, csalódás, keserűség, ha egy csaknem évszázados történelmű, klasszikus autós mini-kalandtúrát zöld rendszámmal, motorhang nélkül próbálunk meg végigcsinálni. Spoiler: nem maradt. Villanyautósok: ha akartok egy jópofa autós élményt, irány a Grossglockner!
A Großglockner Hochalpenstraße: a gazdasági válságból kivezető út
Az európai tömeges automobilizmus korának hajnalán, na jó: inkább már kora reggelén, 1924-ben egy osztrák építőmérnök megbízást kapott az osztrák államtól egy biztonságos, kényelmesen autózható hágó megépítésére az Alpok középszintjére, Karintia és Salzburg régiók közúti összekapcsolásának céljából. Franz Wallack tervei alapján 1930 és 1935 között meg is épült az út, amely Bruck (melynek teljes neve egyébként 1935 óta Bruck an der Großglocknerstraße) és Heiligenblut városkák között tekereg.
A 48 kilométer hosszú úton 36, számozott, táblával jelölt hajtűkanyarban („Kehre”) örömködhet a sofőr és émelyeghet az utas. A legmagasabb pont 2504 méteren található: ez a Karintia és Salzburg tartományokat összekötő, 311 méter hosszú Hochtor alagút déli kapuja.
Az élőmunkaigényes, öt éven át zajló beruházás megvalósulásában szerepet játszott a nagy gazdasági válság is. A hasonló állami projektek világszerte számos országban nemcsak valamilyen fontos, hasznos dolog megvalósulásáról szóltak, hanem arról is, hogy az állam egy ideig stabil jövedelmet biztosíthasson egy csomó munkáját vesztett embernek.
Az idők során természetesen folyamatosan korszerűsítették, bővítették az utat. A Großglockner Hochalpenstraße nincs nyitva egész évben: decembertől májusig a kezelő lezárja a hágót. A magas hegyen persze még így sem kizárt a havazás, ezért az ikonikus, kék lánctalpas hómaróknak, melyeket szintén Franz Wallack tervezett kifejezetten ide, alkalmanként még ezekben a klímaváltozós időkben is akadhat dolguk, szezonban is.
Prototípusok, tesztvezetések, modellbemutatók szakadatlan a hegyen
Az olyasfajta megrögzött autóbuzi kiránduló, mint például én, számtalan további, nem listázott élményre, látnivalóra, fotótémára is számíthat a Grossglockner alatti úton. Ezek azok a járművek, amelyek itt szaladgálnak fel 's alá.
Egy teljesen sima júniusi hétfőn jöttünk el ide, mégis három szervezett autóipari eseménybe futottunk bele a hegyi úton. A leglátványosabb a Mercedes nagyszabású tesztelése volt. Mindenféle-fajta álcázott Mercik tömkelege jött-ment fáradhatatlanul körülöttünk. Viccesen elmaszkolt emblémájú, de a forgalomból összetéveszthetetlenül minden irányban kidudorodó óriási Maybach limuzin, ikertengelyes utánfutókat húzgáló GLA és (talán) C-Coupé, meg miegyebek:
A Porsche konkrétan letáborozott a hegyen; a legnagyobb étterem parkolójában műanyag iglukat és rendezvénysátrat telepítettek. Ahogy utólag kinyomoztam, itt volt a helyi bázisa a márka által szervezett exkluzív ügyfélprogramnak, a 13 napos Alpine Ultimate-nek, aminek teljesen véletlenül találkoztunk júniusi turnusával.
És találkoztunk Heiligenblutban egy falkányi érdekes rendszámú Skoda Fabiával is, de nem sikerült megfejtenem, hogy ők vajon mit csinálhattak itt. Elvileg várható egy facelift még az idén, de ezek a kocsik nem tűntek újnak, sőt: bérautónak néztek ki. Egy tippem van: talán egy gumis cég szervezett ide valami termékbemutatót, és nem a kocsikat, hanem a gumikat kellett volna néznem rajtuk, az lett volna az autó-spotter-csemege. Na, mindegy.
Gyorsan menni már itt sem egyszerű
Ahogy egész Európában, a Grossglockner-hágón is belassult az autós élet az elmúlt pár évtizedben. A minden korábbinál erősebb, gyorsabb, biztonságosabb mai járművek minden korábbinál több és szigorúbb korlátozást, tiltást, sőt: traffipaxot találnak ezen az úton is. Persze azért jó pár kanyart össze lehet még itt fűzni izgalmasan, érdekesen, tapadáshatáron, de ha ezt felelősen, biztonságosan, autós élmények helyett a tájat nézegető autósokra, a kanyarokat szemből néha túlvállaló motorosokra, a mindent ellepő biciklisekre és ami legalább ilyen fontos: az úton olykor előforduló mormotákra, birkákra vagy tehenekre is ügyelve, ráadásul legálisan szeretnénk megtenni – erre már ritkán nyílik esély.
De legalább lehet nézni közben a táblákat, vannak köztük érdekesek, viccesek, sőt: a villanyautósok számára jópofán anakronisztikusak is:
Mormoták, veteránautók, visszahúzódó gleccser a zsákutcában
Az út része egy nyolckilométeres zsákutca is, amely a karintiai oldalon nyílik egy körforgalomból, és a Ferenc József magaslat alatti látogatóközponthoz vezet. Ezt három okból is nyomatékosan javaslom felkeresni, már amellett, hogy a behajtási díjjal ez a szakasz is „ki van fizetve”, szóval érdemes ezt a szakaszt is végiggurulni, megnézni, kiélvezni.
A látogatóközpontban többszintes, fedett parkolóban lehet letenni a kocsit, majd el lehet menni fedett, fűtött helyre enni, inni, pisilni. Ami ennél izgalmasabb: egy kis házi múzeumot is meg lehet nézni. Néhány veteránautó, pár öreg motor, az út építésével kapcsolatos relikviák és az Alpok élővilágának pár szerencsétlen, kitömött tagja: kár lenne kihagyni ezeket a látnivalókat, ha már erre járunk.
A fentieknél elevenebb látványosság a kilátóterasz alatt élő, valószínűleg etetett, ideszoktatott mormotacsalád. Amikor húsz éve jártam erre, még az út is tele volt napozó mormotákkal. Idén június végén a hegyi vad mormotáknak valahol máshol akadt dolguk, csak az üregeiket láttuk, meg egy-két bizonytalan, talán mozgó barna pöttyöt itt-ott távol a hegyoldalban. A látogatóközpontban viszont most is vígan mászkáltak és szuszogtak az állatkák, alig pár méterrel a lábunk alatt. A gyerekek számára alighanem ez a pillanat az utazás fénypontja (főleg, ha hajlamosak a rosszullétre kanyargós úton).
A harmadik fontos látnivaló a Pasterze gleccser, az Alpok leghosszabb, mintegy 8 kilométeres, de drámaian apadó-fogyó jégfolyama. Szintén húsz éve, emlékszem, még ki is lehetett rá menni: egy lift vitt le a talajszintre az épületből, majd egy jópofa kötélpályás vasúttal leereszkedve konkrétan a jégfolyamra sétálhattunk rá. A gleccser időközben feljebb húzódott, pár száz métert elolvasztott belőle a klímaváltozás, a siklót pedig tavaly véglegesen bezárta, leszerelte az üzemeltető.
Ironikus, ahogy az egyik legegzotikusabb alpesi látnivalót, amely tömeges megtekintését szolgálandó (részben) ez az autós túraút is épült, pont (szintén részben) az autózás szünteti meg lassan, a globális felmelegedés serkentésével. Szóval itt, a korláton könyökölve, a folyton fogyó gleccser távolodó szélét bámulva érezhet némi erkölcsi fensőbbrendűséget, aki villanyautóval érkezett. De nem csak ezért érdemes villanyautóval jönni grossglocknerezni.
A villanyautózás örömei az alpesi szerpentinen
Az első, aprócska pozitív élmény akkor éri az elektromos autóval érkezőt, amikor kifizeti az egész napi használatra jogosító útdíjat. A belsőégésű motoros kocsikra kiszabott 46,5 euró helyett a villanyautós mókáért csak 40-et kell fizetni – nem nagy különbség, de azért jólesik.
A másik boldogság akkor jelentkezik, amikor az ember sógora, aki egy benzines Opel Combóval érkezett erre a családi kirándulásra, kissé elfehéredett arccal közli az első megállónál, hogy mindjárt elfogy a benzinje; a hatótáv, ami Bruck után még 158 kilométer volt a fedélzeti számítógép szerint, az első emelkedők és kanyarok után egy kicsit lecsökkent, 30-ra. És ugye az út 48 kilométer, át a hágón, Heiligenblutig. Nem baj, mondtam neki: a tetőig biztosan felérsz így is, a túloldalon meg van egy benzinkút a Google Maps szerint, ha már ilyen kis butuska voltál, hogy a hágó bejárata előtt az innenső oldalon is megtalálható Turmöl kútnál, amit nyilván te is láttál, elfelejtettél tankolni.
De a jóleső férfi-antiszolidaritási káröröm végül két hullámban árasztotta el a lelkemet, mert a túloldali benzinkút zárva volt. Az összes pisztoly leragasztva egy-egy cetlivel: Funktioniert Nicht. Végül sógorom azért csak elbukdácsolt a további 14 kilométerre lévő újabb kútig az elavult, muzeális, benzines füstokádó szörnyeteggel, amelynek forró kerekei alól fémes fékszag áradt a hegyről való leereszkedés után.
Ezzel szemben az elektromos Skoda, ami, ha jól emlékszem, 78% körüli töltöttséggel vágott neki a hegynek, felvonszolta irdatlan, 2,1 tonnás tömegét úgy, hogy 65% körül maradt még az akkuban, majd lejött a túloldalon a bezárt benzinkútig, ahol a 48 megtett kilométer és jó három kilométernyi szintkülönbség után jéghideg fékekkel és 73%-nyi energiával várta a visszautat. Éljen a rekuperáció!
De ha kellett volna, lett volna energia nekünk is. Büdös, olajtól csöpögős benzinkút egy sincs a hágón, villanyautó-töltő viszont kis túlzással (na jó, erős túlzással) minden kanyarban van. A csúcs, szó szerint, a 2504 méter magas csúcsponton lévő DC töltőoszlop: ha egy villanyautós, isten tudja, miért, a pozitív energiamérleggel kecsegtető hosszú ereszkedés előtt akarna teletölteni az akkuját, a Großglockner Hochalpenstraßén azt is megteheti!
Számomra a legnagyobb meglepetés nem is az volt, hogy ezt a rövid hegyi átkelést ilyen takarékosan megoldotta az Elroq. És nem is az, hogy a hátsókerék-hajtású, alacsony súlypontú, iszonyúan nyomatékos villanyautóval a benzines, dízel kocsik túlnyomó részénél jóval izgalmasabb és szórakoztatóbb lehet szerpentinen autózni (már amennyire ezt egy feleséggel és két felnőtt lánygyermekkel megteheti az egyszeri férj és apa, ugye).
Amire nem számítottam, hogy a jórészt autópályán lenyomott, oda-vissza bő ezer kilométeres út egy ekkora e-autóval ma már közvetlen üzemanyag-költségben is egyértelműen olcsóbb egy benzines vagy akár dízel családi autó használatánál.
Az Elroq teljes átlagfogyasztása 19 kWh körülre jött ki az úton. Nem mentünk gyorsan: odafelé 120, visszafelé 135 km/h sztrádatempóra állítottuk be az autót. Ha ezzel a 19 kWh-val számolok, és az 59 centes, kedvezménymentes osztrák kWh-árral szorzok, kb. 50 ezer forintnyi üzemanyag-költség jön ki. Ez benzinből vagy gázolajból kb. 7,5 liternek felel meg. Ennél azért ilyen kis sebesség mellett el lehet érni sokkal jobb fogyasztást is egy hasonló méretű dízellel, akár benzinessel is. Node.
Az Airbnb-szállásunknál az osztrák tulaj csak legyintett, amikor megkérdeztem, bedughatom-e a kocsit egy konnektorba: 30 cent egy kilowattóra, de van egy csomó napelem a tetőn, szóval mindegy. És nekem is van otthon egy csomó napelemem a tetőn, nekem is mindegy. Így már az jön ki, hogy az 1100 kilométerből körülbelül a fele ingyen, de legalábbis lakossági tarifás otthoni árammal számolható; így már nagyon keresni kell azt a picike, szupertakarékos dízel, pláne benzines autót, ami képes lenne forintban kevesebbet enni a tágas, nagy villanyautónál.
Az persze igaz, hogy egy 60 literes tankkal felszerelt dízel kocsival akár tankolás nélkül is megtehettük volna az utat (legalábbis ha nagyon-nagyon lassan, szörnyű unalomban kelünk át a hágón, ugye). Villanyautóval ez még biztosan nem megy: oda-vissza egyszer-egyszer meg kellett állnunk egy-egy 30-40 perces töltésre ahhoz, hogy teljesen biztonságosan, hatótáv-para nélkül utazhassuk le a túrát. Ezzel a hátránnyal szemben még be lehet dobni a másik serpenyőbe a zaj- és rezgésmentes, szinte pihentető villanyautós utazási komfortot. És így, ami engem illet, határozottan, kétségek nélkül tudok válaszolni a címben feltett kérdésre. Van bizony!
Ez is érdekelhet:
Bérelj autót, és irány az északi sarkkör, -35 fok és tükörjéggel borított utak. Jó móka lesz!
Igazán izgalmas családi autós kaland bérelt kocsival felgurulni a Lappföldre januárban! Az északi fény meg a kutyaszánozás szinte már csak ráadás az utazás mellé.
Van értelme kocsival elindulni Angliába családi nyaralásra?
A növekvő európai autóellenesség és a röhejesen olcsó repjegyárak idején van még értelmi kocsival nekivágni egy hatezer kilométeres kalandnak?
ZiL-ek, Maybachok, UAZ-ok, Ferrarik kedélyes káosza: Örményország autóbuzi szemmel
Jereván és az örmény vidék hangulatának fontos eleme az európai luxus, a szovjet rozsda, japán és amerikai tömegautók ízléses egyvelege a forgalomban.
