A popkultúra legendás hatású tudósa szerint az órák gyorsabban ketyegnek a felhők közé érve a földi körülményekhez viszonyítva, azonban ha kicsit közelebbről szemügyre vesszük La Paz fizimiskáját, valamint elidőzünk különleges természeti, kulturális és történelmi öröksége között, könnyen az ellenkezője tűnik életszerűnek, általános relativitáselmélet ide vagy oda. La Pazra úgy szoktak hivatkozni, mint a világ legmagasabban fekvő fővárosára, ami csak részben igaz.

Az Alonso de Mendoza spanyol konkvisztádor által 1548-ban alapította város tengerszint szerinti magassága úgy 3000 és 4200 méter között változik,

amivel valóban legyűrhetné a világ összes fővárosát, csakhogy hiába is Bolívia tényleges kormányzati székhelye már a 19. század végétől, és ad otthont a parlamentnek, az alkotmányos és igazságszolgáltatási főváros a mai napig Sucre maradt.

A La Paz-i felvonórendszer

A városban található a bolygó egyik legbizarrabb tömegközlekedési rendszere, már ha lehet annak nevezni. A város fölött egy kötélpályarendszer húzódik, a gondolaliftek révén könnyedén mozoghatunk a városrészek között,

de akár a szintén milliós lakosú szomszédvárosba, a még magasabban fekvő El Altóba is játszi könnyedséggel átruccanhatunk, miközben autóval igen macerás volna nekivágni a kanyargós utaknak.

Az infrastruktúrát pár éve adták át, és a helyi tömegközlekedés gerincének szánják.

Az már most is kijelenthető, hogy városi minőségben ez a világ leghosszabb felvonórendszere, és a legmagasabban fekvő is. A liftek köztes felvonóállomásokkal is rendelkeznek, így bizonyos értelemben olyan hatékonyan használhatók, mintha csak egy metróhálózat lenne.

A világ legveszélyesebb útja

La Pazt is érinti a világ legveszélyesebb útja, az Észak-Yungas, avagy ahogy a helyiek nevezik: Camino de las Yungas, azaz a Halál útja. A közel hetven kilométeres autóút La Paztól vezet el Coroicóig, és több mint kétszáz hajtűkanyarral várja a nyughatatlan kalandorokat.

Miután elhagyjuk La Pazt, az út 4560 méteres tengerszint feletti magasságba emelkedik a La Cumbre-hágónál, majd 1200 méterre ereszkedik Coroico városánál. A hűvös magasföldi vidékről

gyorsan átjutunk az Amazonas-esőerdőbe, ahol az út elképesztően meredek sziklák tetején kanyarog.

Az extrém lejtés miatt legalább 600 méteren keresztül az „ösvény” szélessége úgy három méterre tehető, ráadásul a védőkorlát hiánya miatt nagyon veszélyes is, emellett eső, köd és por is korlátozhatja a látási viszonyokat.

Becslések szerint évente háromszáz-négyszáz ember veszíti itt az életét. Érdekesség, hogy az ország más útjaitól eltérően itt bal oldali közlekedést használnak, hogy az út szélét és a szakadékot is jobban lássák a sofőrök; továbbá egy helyi szabály szerint a lefelé ereszkedő sofőröknek sosincs elsőbbségük, és mindig az út külső részén kell haladniuk.

Titicaca-tó

Bolívia és Peru határán, La Paztól úgy hetven kilométerre található Dél-Amerika legnagyobb tava, a Titicaca-tó 3812 méteres tengerszint feletti magasságban – így természetesen a világ legmagasabban fekvő hajózható taváról beszélünk. (Őszintén nem lepődnénk meg azon, ha a Guinness-rekordok Könyvében a ’magas’ kifejezéssel kapcsolatosan csak úgy találomra további rengeteg bolíviai rekordot találnánk.)

Több mint huszonöt folyó ömlik a tóba, és mintegy negyvenegy szigetet találunk a Tititcaca-tóban, amely megközelítőleg akkora fekvésű, mint a legnagyobb magyarországi megye, Bács-Kiskun.

Ha egyszer a Titicaca-tónál járunk, akkor mindenképp érdemes hajóra szállnunk: kivételes élmény lehet a gyönyörű, sötétkék víztükrű tóban evezni a hófödte hegycsúcsok között;

meg úgy eleve hajókázni több ezer méter magasban.

Az inkák hite szerint egyébként ebből a tóból emelkedett ki a napisten két gyermeke, Manco Capac és Mama Ocllo, hogy megalapítsák az inka birodalmat. Mivel a tó délkeleti részét a Tiquina-szoros elválasztja a tó nagyobbik felétől, ezért a bolíviaiak és a peruiak is eltérően nevezik a két területet. Sajnos a folyamatos népességnövekedés a partvidék és a környező földek túlhasználatához vezet, így 2012-ben a tavat az év veszélyeztetett tavának választották.

Salar de Uyuni

Kicsit most csalunk, és egy jókora, úgy ötszáz kilométeres ugrást teszünk La Paztól egészen a világ legnagyobb kiterjedésű és egyben legmagasabban fekvő felszíni sómezejéig, a Salar de Uyunig. A helyre egy sós mocsárként és egy sós sivatagként is gondolhatunk, mivel általában száraz, viszont időszakosan néhány centiméteres vízréteg borítja.

Az egyedi sivatag helyén egykor egy tó terült el, amely az évszázadok alatt kiszáradt. A sómező az Andok hegyvonulatai közötti medencében fekszik, és a Balatonnál úgy tizennyolcszor nagyobb a kiterjedése.

Több mint 10 000 négyzetkilométeres területével lenyűgöző, vakítóan fehér tájat alkot, esős évszakban pedig hatalmas tükörré változik.

A sivatagi időjárás itt is adott: a nappali hőmérséklet a negyven Celsius-fokot is elérheti, éjszaka ugyanakkor ropogós mínuszokra számíthatunk.

Külön érdekesség, hogy itt forgatták az egyik Csillagok háborúja-epizódot (Az utolsó Jedik), továbbá itt található a bolygó egyik legnagyobb lítiumkészlete.

Ezek is érdekelhetnek:

(Képek: Getty Images)