Zsófi és Zsolt Angliában jöttek össze és azt találták ki, hogy eltekernek Ausztráliáig. Inspiráló nagy utazás, amit mi is szemmel követhetünk.
Zsófi és Zsolt kalandjait honlapjukon követheted végig, ahol folyamatosan beszámolnak utazásuk állomásairól. Mivel márciusban indultak, ezért még a túra elején vannak, éppen Görögországban járnak. Összeszedtünk pár fotót a blogjukról, és melléillesztettük pár bejegyzésüket is, hogy jobban megismerjhesd a kalandvágyó párost.
Idén mindketten harminc évesek leszünk, s úgy éreztük, hogy itt az ideje, hogy igazán próbára tegyük magunkat: hátrahagyjuk kényelmes, biztonságos életünket, egy egyszerűbb és emberibb, de közben ingergazdagabb életformáért. Kerékpáron utazunk, a saját erőnkből, a saját utunkat kutatva. Így akarjuk bejárni a világot, megismerni, megtapasztalni amennyit csak képesek vagyunk befogadni belőle.
Utazásunkat összekapcsoljuk egy adománygyűjtő kampánnyal, amellyel az SOS Gyermekfalvakat kívánjuk támogatni. Mindketten szerető családban nőttünk fel, s élünk ma is, és hiszünk abban, hogy a kiegyensúlyozott, boldog felnőttkor alapköve gyermekkorban az elfogadó, szeretetteljes családi környezet. Az SOS ennek megteremtésében segít az otthonukat vesztett és veszélyeztetett helyzetű gyerekek számára – hogy felnővén ők is merjenek óriásit álmodni, s megvalósítani azokat.
2014 tavaszán ismerkedtünk meg Londonban. Mindkettőnkben égett a vágy egy nagyobb utazásra, hogy felfedezzük magunknak a világot. Úgy éreztük egyelőre kimerítettük az angol főváros lehetőségeit, s eljött az idő egy komolyabb kihívásra.
Nyáron úgy döntöttünk, hogy közösen tervezzük tovább a nagy utunkat, s megtesszük azokat a lépéseket, amelyek majd ezt lehetővé teszik. Az egyik legfontosabb döntés volt, hogy olcsóbb lakhelyre költöztünk, illetve komolyan lecsökkentettük a mindennapi kiadásainkat is. Az utiterv dél-amerikai hátizsákos kalandból transzformálódott Eurázsiát átszelő bickilitúrába. Mire beköszöntött a tél (és a hideg), úgy éreztük lassan akár mehetnénk is. Karácsonykor bejelentettük családjainknak a tervet, január elején felmondtunk, s márciusban, 364 nappal a megismerkedésünk után, nekivágtunk meghódítani a világot.
Turbofolk, a szerb mulatós
Szerb zenéhez az út során gyakran volt szerencsénk, mert szinte mindenhol vagy aktuális szerb (vagy egyéb balkáni) pop zene szól, vagy szerb népzene. Az utóbbit jobban kedveltük, de a kortársakból is van jópár fogyasztható.
A kettő keveredése pedig ami a legnépszerűbb az országban, főleg a fiatalok körében. Ez a turbo folk, vagyis a népi elemeket tartalmazó szerb tüctüc, pop, rap. Sajnos ez koránt sem olyan jó, mint amilyennek hangzik. Bár biztos van nekik is Csík zenekaruk, mi csak a méjnsztrím zenével találkoztunk.
A szerb konyha szerelem volt első látásra – amint betértünk az első pekarába (pékségbe). A pékárúk izgalmas választékával találkoztunk mindenhol: többnyire leveles tésztába vannak burkolva a helyi sajtból, húsból, zöldségekből kombinált töltelékek. Zsoltnak a húsos, Zsófinak a túrós burek lett a kedvence, de kipróbáltunk mindent és nem volt olyan, amit ne szerettünk volna.
A reggelink minden nap burek volt, joghurttal. Plusz mellé egy újfajta pékárú, hogy valami újat is kóstoljunk, és valami édes is: rétes, croassaint vagy beigli (ami itt télen-nyáron népszerű).
Koszovóról is felkerült már pár kép.
A túra folytatódik, újabb posztokért pedig csekkold a kalandozó magyarok blogját!
Itt állíthatod be, hogy a Player az elsők között legyen a Google keresőben
