Hoppá.
A British Psychological Society tanulmánya szerint intelligens emberek „alacsonyabb szinten élvezik az életet”, ha túl sokat vannak együtt a barátaikkal.
Mindezt azok után állapították meg, hogy közvéleménykutatást végeztek 15 ezer 18 és 28 év közötti fiatallal. Az is kiderült, hogy akik városokban éltek, kevésbé voltak elégedettek az életükkel, mint akik vidéken laktak. Arra is fény derült, hogy akik több időt töltöttek a barátaikkal, elégedettebbek voltak az életükkel.
A tanulmány megerősíti az úgynevezett szavannaelméletet, amely kissé leegyszerűsítve a vadászó-gyűjtögető életmódot folytató életstílust tekinti alapnak - egyes pszichológusok szerint ez a korszak határozza meg, hogy a modern ember mennyire érzi magát boldognak.
Ha másokhoz közel, törzsszerű közösségben élhet – ami biztonságot garantál – akkor az ember boldog.
Tehát sokak számára kisvárosokban, sok baráttal maga körül élni sokak számára kulcs a boldogsághoz. De nem mindenkivel van ez így, ugyanis a kiemelkedően intelligens emberekre ennek éppen az ellenkezője lehet igaz.
Egy pszichológus szerint a kiemelkedő képességű emberek komoly küldetéseket választanak maguknak, és ha nem ezeket próbálják teljesíteni, akkor haszontalannak érzik magukat.
A barátokkal töltött túl sok idő számukra elpocsékolt lehetőség, ha viszont azzal foglalkozhatnak, amit fontosnak tartanak, hasznosabbnak és így elégedettebbnek érzik magukat.
Érdekes adalék, hogy a nagyon intelligens emberek akkor is boldognak vallották magukat, ha sűrűn lakott városokban éltek. A kutatók szerint azért, mert őseik jó stratégiákat fejlesztettek ki a tömeghez való alkalmazkodásban.
Ezzel az adattal rímel egy brit és egy dél-koreai kutató, akik arra a megállapításra jutottak, hogy a zsúfolt városi környezeten belül a nagyon okos emberek akár magányosan is képesek boldognak érezni magukat.
Rengeteg kérdésre viszont nem kaptunk választ, például arra, hogy az okos embere azért okosak-e, mert kevesebbet bandáznak, vagy azért vannak kevesebbet társaságban, mert intelligensek.
