Villáminterjú Neszmélyi Emillel, aki jelenleg az Everest alaptáborában tartózkodik.
Neszmélyi Emilről nagyjából egy hónappal ezelőtt írtunk utoljára, a magyar hegymászó akkor indult el Nepálba, hogy másodjára is meghódítsa a Mount Everestet. Az asztmával küzdő ügyvédből lett sportolót az alaptáborban értük utól, megkérdeztük tőle, hogy hogyan látja az esélyeit, mikor kísérli meg a csúcstámadást és hogy mivel tölti a kevés szabadidejét.
Hogy áll most az expedíció, pontosan hol tartózkodik, zanzásítva mi történt eddig?
Mint minden expedíciót, a sajátomat is meg kellett tervezni, különösen az asztmám miatt. Eddig elmondható, hogy minden a tervek szerint halad. Szokatlan körülmény az eddigi mászásaimhoz képest, hogy a koronavírus rengeteg áldozatot szed Nepálban, és az Everest táboraiban is felütötte a fejét, már 20 fölötti azoknak a száma, akiknek emiatt ért véget az expedíciója.
A hatalmas alaptáborban a saját kisebb táborhelyünket nem hagyjuk el, a magam részéről a sátramból is csak étkezni megyek ki, meg ha néha röviden egyeztetünk Varga Csabával, aki a legnehezebb műfajban, a palack nélküli mászások tekintetében öregbítheti hazánk megítélését, ha első magyarként így ér fel a világ tetejére.
Ami engem illet: a terveknek megfelelően már jártam 7000 méter fölött, és bár a légzés a vége felé már igen nehéz volt, onnan két nap alatt biztonságosan visszaérkeztem az alaptáborba. A Khumbu-jégesés mindig életveszélyes, különös figyelmet követelt, de végül sikerült leérnem. Ezzel teljesítettem az akklimatizációs tervemet, pihenéssel készülök a későbbi csúcstámadásra.
Hogyan látja, eléri a kitűzött célt?
Bizakodó lehetek, mert van összehasonlítási alapom. 5 éve, amikor északról, Tibet felől értem csúcsot, minden ugyanígy állt ebben az időszakban a COVID kivételével. Akkor sikerült a terv, és ha a egészséges tudok maradni, idén is sikerülni fog és lesz olyan mászója egy személyben hazánknak, aki mindkét oldalról megmászta az Everestet.
A palackos mászások tekintetében ez már egy nemzetközileg elismert teljesítmény asztma nélkül is, így még inkább.
Természetesen nem feledkezhetek meg Varga Csabáról, aki viszont a legnehezebb műfajban, a palack nélküli mászások tekintetében öregbítheti hazánk megítélését, ha első magyarként így ér fel a világ tetejére.
Jelenleg hol tartózkodik? A következő napokra mi a terv?
Az alaptábor biztonságos abból a szempontból, hogy itt nincs lavinaveszély és az alacsony légnyomás okozta magashegyi betegség nem fenyeget, ami tüdővizenyő vagy agyi ödéma formájában jelentkezik. Ez a hely nem biztonságos viszont a COVID tekintetében. Rengeteg mászó a koronavírus elől a 2-es táborba „menekült”, ezért a korábbi zsúfoltság itt éppen nem jellemző, és magasabban is annyi a fertőzésveszély, mint az alaptáborban. Ennek megfelelően a magasabb táborokból számos COVID beteget kellett már helikopterrel kórházba szállítani, mert a fertőzések mindezért feljebb is megjelentek. Akárhol is tartózkodunk, a legjobb a sátrunkban maradni, amikor csak tehetjük.
Ha minden jól megy, mikor kísérli meg elérni a csúcsot?
Ha az időjárás megfelelő, akkor valamikor május 18 és 23 között lesz a csúcstámadásom.
Voltak asztmával kapcsolatos hátráltató tényezők?
Nehezebb a kilégzés-belégzés, amikor először járok egy bizonyos magasságban. Másodszorra már nincs hátrányom. 8000 méter fölött a halálzónában már nincs esélyem az alkalmazkodásra, ezért ott már biztosan palackot használok, mint a mászók 95 százaléka. Örömömre szolgált, hogy tapasztaltam, a nem asztmás mászók jelentős többségét sebességben így is sikerül lehagyni, ami később a forgalmi dugók idején a csúcs környékén még jól jöhet.
Hetekkel ezelőtt lehetett olvasni, hogy a koronavírus miatt le kellett állítani egy csúcstámadást. Most milyen a járványhelyzet? Mennyire befolyásolja az ön expedícióját?
Sok furcsa következtetés olvasható a sajtóban. A csúcstámadást nem kellett hetekkel ez előtt leállítani, mert szóba sem jöhetett a rossz idő miatt. Esetleg az akklimatizációs mászásokat kellett átütemezni néhány szervezőnek.
Ugyanis amíg a Guinness-rekorder Everest mászó Kami Rita Sherpa, akit barátomnak mondhatok, vezette kötélrögzítő csapat nem végzett a rögzítéssel a csúcsig, addig esély sem lehetett a csúcstámadásra, főleg nem olyan korai időszakban.
Ezt nem előbb, mint május 4-7 időszakban tervezték elvégezni, előtte a viharos szél nem tette ezt lehetővé. Végeztek is feladattal, így május 7-én megnyílt a csúcs a mászók számára, megvan a biztonságos kötélzet végig, pár tucat az alaptáborba korán érkező mászó azóta már csúcsot is ért.
Ebben a helyzetben hogyan lehet kikapcsolódni? Ha van pár óra szabadideje azt mivel tölti?
A szabadidőben esetenként működik az internet az alaptáborban, így az az egyik lehetőség. Hangos könyvet is bőséggel hoztam, így ez is megoldás. Nem szabad elfelejteni, hogy a puszta pihenés közben is alkalmazkodik a szervezet a magaslati körülményekhez.
A kívülről semmittevéssel eltöltöttnek tűnő napok 5300-6100 méter között növelik annak esélyét, hogy csúcsot érek a magyar zászlóval, és utána egészségben átvészelem az ereszkedés számos veszélyét, hiszen a csúcson csak félúton leszek.
Kiemelt kép: Neszmélyi Emil. A hegymászó hivatalos Facebook-oldalát itt lehet követni.