1938-39-ben egy SS által támogatott expedíció járta be az elszigetelt buddhista királyságot. De mit kerestek a nácik Ázsia legeldugottabb pontján?
Láttad az Indiana Jones és az elveszett frigyláda fosztogatóit? Van benne egy jelenet, ami egy nepáli kocsmában játszódik, ahol egyszer csak egy Gestapo-karikatúrára hasonlító figura, Arnold Toht, meg német géppisztolyos katonák jelennek meg. Nácik a Himalájában, hát persze, csattanhattak fel a kritikusok, ilyet is csak egy hülye hollywoodi filmes találhat ki. Pedig a helyzet az, hogy Spielberg nem az ujjából szopta az ötletet. Tényleg jártak nácik a világ tetején, igaz, egyáltalán nem olyan formában, ahogy azt a filmben láttuk.
Az igazi SS a Himalájában
Ernst Schafer kelet-kutatóként már 1935-ben megjárta Ázsiát, és már 1936-ban szervezni kezdett egy újabb tudományos expedíciót, ám India helyett ezúttal Tibetet vette célba. Mivel az SS, azaz a náci párt katonai és védelmi szervezetének tagja volt, annak vezetőjétől, Heinrich Himmlertől igyekezett megszerezni az expedíció anyagi támogatását. 65 ezer birodalmi márkára lett volna szüksége, ám mivel Schafer nem volt hajlandó a csapatába felvenni pár általa kamutudósnak tartott szintén SS-hez köthető szakembert, ezért az Örökségvédelmi Társaság, az SS-Ahnenerbe megtagadta a finanszírozást. Ennek ellenére Schaffer Himmler támogatásával nagyvállalatoktól összegyűjtötte az összeget.
1938 májusában léptek be Tibetbe, és azonnal neki is álltak a tudományos munkának. Bruno Beger antropológus 350 tibeti arcáról és testrészeiről vett méretet, későbbi elmondása szerint azért is, hogy bizonyítékot keressen arra, hogy tiszta árja fajok telepedtek meg a himalájai fennsíkon.
Karl Weinert geológus, Edmund Geer expedícióvezető és Ernst Krause entomológus az ország földrajzát és élővilágát tanulmányozták. Utóbbi készítette a Geheimnis Tibet című dokumentumfilmet is, amit itt lentebb teljes egészében megnézhetsz. (Azért is különleges ez a mozi, mert ritka bepillantást enged a feudalista királyság mindennapjaiba: a kínai megszállással ez a világ megsemmisült.)
A tudományos célok mellett a túrának katonai-politikai céljai is voltak. Schaferék azért is tanulmányozták Tibetet, hogy vajon alkalmas-e arra, hogy német csapatok állomáshelyéül szolgáljon, amelyek aztán a tibeti fennsíkról indíthatnának támadást a britek uralta India ellen. Joseph Goebbels, a harmadik birodalom propagandaminisztere 1940-ben egy interjúban azt nyilatkozta, hogy „a tibeti expedíció fő célja politikai és katonai természetű volt, és nem tudományos célokat kívánt megvalósítani, de részleteket nem fedhetek fel”.
Tibet célkeresztben
A nagyhatalmak ilyetén érdeklődésével a náci Németország nem volt egyedül. Japán pontosan ugyanebben az évben indított egy hasonló expedíciót Jinzo Nomoto vezetésével Kelet-Tibetbe, az amerikaiak pedig pár évvel később kaptak észbe: a CIA elődje, az OSS 1942-ben küldött egy kétszemélyes expedíciót Tibet fővárosába, hogy kapcsolatba lépjenek a helyi kormánnyal. A CIA egyébként a hatvanas évektől pénzzel, fegyverrel támogatta a tibeti ellenállási mozgalmat, sőt, egy időben amerikai bázisokon képezték ki a tibeti gerillákat – de ez már egy másik történet.
Okkultmániás főnáci
Himmler állítólag lenyűgözőnek találta az ázsiai miszticizmust, nagy okkult-rajongó hírében állt, és végig lelkesen követte az expedíció alakulását. Rádión tartotta a kapcsolatot Schaferrel, több levelet is küldött neki, és karácsonykor is külön köszöntötte. Amikor 1939 augusztusában visszatértek Berlinbe, akkor Himmler a tempelhofi reptéren várta a kutatót, és ott helyben átadta neki az SS koponyafejes gyűrűjét és a Blut und Ehre feliratú SS-tőrt. Himmler járta ki azt is, hogy még az expedíció alatt SS-Hauptsturmführerré léptessék elő Schafert, a többieket pedig Obersturmführerré.
Schaferék fontos tibeti politikusokkal is találkoztak, például az akkor az ország első emberének számító Reting régenssel, aki az akkor még csak négyéves dalai láma (igen, a jelenlegi dalai lámáról beszélünk) helyett gyakorolta a hatalmat. Más méltóságokkal is összefutottak, és ilyenkor Shafer nem felejtette e megemlíteni a buddhista szvasztika és a náci horogkereszt közötti hasonlóságot, bár a náciknak természetesen semmi közük nem volt a hinduizmushoz vagy a buddhizmushoz.
Azt is érdemes megjegyezni, hogy Schafer büszkén vállalta fel SS-tagságát: az útról készült fantasztikusan érdekes film 37. percénél jól látható, hogy trópusi sisakjának oldalán (hogy a kamera is jól lássa) az SS jellegzetes logója virít.
A világ legrosszabb politikusai
Ha bárkiben felmerülne a kérdés, hogy a tibeti politikusok tudták, hogy mi is az az SS, meg hogy mi volt a Hosszú kések éjszakája, azoknak elárulhatjuk, hogy biztosan nem voltak tisztában vele. Az állami szintű tibeti diplomácia szinte nem létezett, vagy ha igen, akkor középkori szinten mozgott. Egy kínai nagykövet, az ambán és kísérete Lhaszában állomásozott, volt némi kapcsolatuk angolokkal, és alkalmanként érkeztek Shaferékhez hasonló kutatók/követek Lhászába, de nyugati értelemben vett külpolitikáról nem beszélhetünk. Pár évvel később, amikor a negyvenes évek végén a kínai kommunisták megszállták Tibetet, és a helyi politikusok pánikszerűen igyekeztek a világ nagyhatalmainak segítségét kérni, akkor több száz évnyi diplomáciai kiesést próbáltak bepótolni pár hét alatt, de már késő volt.
Vissza a nácikhoz
Schaferék konténernyi áruval tértek vissza Németországba: buddhista kegytárgyak, szentírások, könyvtekercsek, festmények, népviseletek, növények, növénymagok, állatok (Hitler kapott egy tibeti masztiffot és egy 120 tekercsből álló Kangyurt) tucatjai kerültek különböző német intézményekbe. Schafer a háború alatt megnyitotta az általa vezetett ázsiai kultúrával foglalkozó Sven Hedin Intézményt, a társai is visszatértek civil munkájukhoz. Az antropológus Beger például a strassbourgi Reichsuniversitaten a hírhedt August Hirt mellett dolgozott. Hirt Dachauban a parancsára kivégzett fogvatartottak vizsgálata után anatómiai profilt készített a zsidó fajról.
Amikor 1946-ban az amerikai hírszerzés a tibeti út kapcsán kihallgatta Schafert, bevallotta, hogy Himmler támogatásával újabb expedíció szervezésébe fogott volna bele, amelynek célja az lett volna, hogy Tibetet a németek szövetségesévé tegye, és fegyveres ellenállást szervezzenek az országban.
Nyilván nem véletlen egybeesés, hogy az expedíció 1939 augusztusában tért vissza Németországba Brit-Indián keresztül. Pár nappal később, szeptember elsején Németország megtámadta Lengyelországot és elkezdődött a második világháború.
(Fotók: Life, Sven Hedin Institut)