Veterán V8-as luxus-sporthajóval öröm-motorcsónakáztunk egyet a fényűzés olaszországi fellegvárában. Vagy inkább fellegtaván.
A Comói-tó vidéke leginkább a vízről, belülről kifelé szemlélődve gyönyörű. Ha ugyanis a parton járjunk/bringázzuk/autózzuk körbe, csak a hátát látjuk annak a sok-sok luxusvillának, ötcsillagos szállodának, nyári rezidenciának, amik körülveszik a tavat. Magát a tavat pedig a legtöbb pontról egyáltalán nem látjuk, mert a part túlnyomó része lezárt magánterület.
A tóparti épületek egyik leghíresebbike a Villa d'Este, egy rettentően elegáns hotel, amely rendszeres házigazdája az olasz Concorso d'Eleganza autószépségversenynek. Ebbe a szállodába invitált minket nemrég az Alfa Romeo, hogy megmutassa a Giulia és a Stelvio legújabb különleges változatait. A bemutató és menetpróba meglepetésprogramjaként pedig a vállalkozó kedvű újságírókat elvitték egy kis motorcsónakázásra is a tavon. Méghozzá olyan hajókkal, amelyek részben el is lopták a show-t az Alfáktól: ezzel a két veterán Rivával:
Meglepően fiatal kapitányunk felkészült idegenvezetőnek, mellesleg nagyon jó fejnek bizonyult. Megtudtuk tőle, hogy melyik villa volt Berlusconié, ahol a legendás bunga-bunga partik zajlottak, melyik volt Gianni Versacéé - és melyik ház épült elsőként a tó partjára, a XV. század közepén. Megnéztük a villát, amelynek udvarán egy több mint százéves külső lift viszi fel a lakókat a felső szintre és megtudtuk, hogy
a tó partján magasló hegy tetején a világítótorony nem a hajóknak, hanem a Milánó felől érkező repülőgépeknek épült figyelmeztető jelzés: vigyázz, mert kábé itt kezdődik az Alpok.
Maga a tó egyébként egy gleccser medrének feltöltődésével keletkezett. A parti hegyek meredek lejtése a vízszint alatt folytatódik, így helyenként 450 méteres mélység felett siklottunk a hajóval. Rákérdeztem arra is, miért dünnyögnek felettünk szinte folyamatosan a hidroplánok. A szezon után, egy keddi napon ennyi turista fizetne be sétarepülésre? Kiderült, hogy nem ez a helyzet; azok nem turisták, hanem hidroplán-pilóta-tanoncok. A Comói-tó ugyanis a vízre leszállni képes repülők vezetésének kiképzőközpontja, Olaszország négy hidroplán-iskolája közül három a tónál található.
Azt hinné az ember, hogy a szupergazdag villatulajdonosok ingatlanjai előtt legalábbis lábujjhegyen kell közlekedni minden motoros eszközzel, de nem; a Comói-tavon meglepően liberális szabályok vonatkoznak a járművek közlekedésére. A hidroplánok bárhol leszállhatnak a vízre, a hajók annyival mennek, amennyivel akarnak. 40 lóerős teljesítményig még jogosítvány sem kell a motorcsónakokhoz és még ezt is meg lehet csinálni, ha az embernek elegendő pénze van ahhoz, hogy ilyen látványosan vonuljon át ebédelni az egyik villától a másikig:
A Comói-tó partja történelmileg Milánó leggazdagabbjainak üdülőkörzete; akik Milánó elit negyedeiben szomszédok, szomszédok itt is. Kapitány-idegenvezetőnk mutatott két, egymással szemben épült házat: ott lakott a híres operaénekesnő, a túlparton pedig a híres zeneszerző. Amikor a művésznő férje a nyári rezidenciáról a városba utazott, a nő lámpást gyújtott a villa egyik ablakában, a férfi pedig már indult is hajóval át a vízen, hogy a férj távollétét kihasználva együtt muzsikáljanak egy kicsit.
Ma már persze nem csak az olasz arisztokráciáé a part. Sok orosz milliárdos vett itt házat és sok a szállodává alakított egykori nyári villa is. Na és persze időnként itt lakik George Clooney is - az ő házát sajnos nem láttuk, jócskán feljebb kellett volna még hajózni a legnagyobb kiterjedésében 46 kilométer hosszú tavon.
Amikor itthon utánanéztem, pontosan mivel is hasítottuk a vizet, kiderült, hogy egy kétszázötven eurós programon vettem részt. Ezer eurónál olcsóbban ugyanis nem indítja el kisebbik, a kapitány mellett négy személyt szállítani képes klasszikus Riváját a szolgáltató egy kis sétahajókázásra. A hat és negyed méteres, Ariston típusú hajó egyébként 1962-ben készült, eredetileg V8-as Chrysler motorral, amit a felújítás során korszerűbb MerCruiserre cseréltek. Az új motor és nyolchengeres, hangja gyönyörű, fogyasztása pedig 18 liter benzin óránként, 30-35 km/h utazósebesség mellett.
Az Ariston legerősebb változatának végsebessége a 80 km/h-t is eléri! Egy ilyen hajóval már vízisíelni is lehet. Erre a gyártó is gondolt; a napozómatrac alatti motorháztetőt felnyitva egy pár klasszikus, fából készült, a hajóval együtt felújított sílécpárt is találunk. Sajnos ennek kipróbálása most elmaradt, de legalább van még miért visszamennem a Comói-tóhoz!