Tirol

Az már egy Alsó-Ausztriában töltött hétvége során is elég egyértelművé válik, hogy az osztrákoknak nem kell a szomszédba menniük, ha egy kiadós túrázásra vágynak. Nekünk viszont érdemes, és bár Niederösterreich kínálata is bőséges, ha minél messzebb kerülnénk a civilizációtól, Tirol az ideális választás. Bár a vidék nagyrészt lakatlan, az apró falvakban és a hegyek közt összesen harmincnyolc túraszálló várja a vendégeket. Ezek közül többen különböző erőnléti edzésekkel, a pollenmentes magaslati levegőt kihasználó légzőkúrákkal, és persze a megszokott wellness-szolgáltatásokkal csábítják a megfáradt túrázókat. A teljesen kezdők, netán idősebbek a vezetett túrák során gyönyörködhetnek a tájban, míg csomagjaikat autóval szállítják utánuk, ám az igazi kalandorok természetesen itt is egyedül vágnak neki.

Nekik a Sas-túravonal (nem keverendő a Tátrában található sas-úttal, melynek alját a Player is bejárta krakkói kalandozása során) lehet érdekes. Ez Walchsee-től idul, és a gyönyörű tónál, Achensee-nél ér véget. A térképek, és a kötelező túrabot átvétele után akár bele is kezdhetünk, ám érdemes tudni, hogy az első nap könnyedsége miatt kár elbízni magunkat: másnap ezerötszáz méteres szintkülönbség vár, hegynek felfelé. Ilyenkor jusson eszünkbe, hogy Magyarország legmagasabb csúcsa a polcon lévő földrajzi atlasz kiadási évétől függően vagy 1014, vagy 1015 méter. Az izzadás tehát garantált a hat nap alatt, mely során alpesi legelőkön, sziklás ösvényeken, sűrű erdőkön és kristálytiszta patakokon át élvezhetjük a hegyvidék örömeit.

Drakensberg

A fekete kontinens már csak méretéből adódóan is bővelkedik a jobbnál jobb túrahelyekben. Az országok tekintetében Tanzánia nemcsak a világ egyik legmenőbb úszómedencéjével büszkélkedhet, hanem az 5893 méter magas Kilimandzsáróval is. Ez a legnépszerűbb a turisták körében, megelőzve a marokkói Atlasz-hegységet, a második legmagasabb Kenya-hegyet, a szintén vulkanikus Kamerun-hegyet, valamint a Rwenzori-hegység Nemzeti Parkot Uganda és a Kongói Demokratikus Köztársaság határán. Utóbbi 2004-ig az UNESCO veszélyeztetett világörökségi listáján szerepelt,  a bizonytalan politikai helyzet következtében. Hogy ezek helyett miért pont Dél-Afrikát válasszuk? Talán a tengerpart és a remek borok miatt.

A Drakensberg, azaz Sárkány-hegység mintegy ezer kilométer hosszan elterülő hegyvidék, amely a Ráktérítőtől Fokföldig terül el, a Búr-magasföldet délkeletről határolva. Több útvonalon is nekivághatunk, melyek közül néhány viszonylag sík terepen vezet, a hegyekkel a látóhatáron. Az egyetlen hivatalos túra a Giant's Cup Trail, melyet jelzett ösvények és az út melletti tradicionális kunyhók jellemeznek. Aki valami keményebbre vágyik, nekivághat a Grand Traversenek, ami Witsieshoeken át Bushmans Nekig tart. A célban ugyan wellness a jutalma a legkitartóbb túrázóknak, de nem árt észben tartani, hogy a nagyjából kétszázötven kilométeres táv nagy részén nincs kiépített ösvény, és mivel összesen nyolcezer méter szintkülönbséget küzdünk le tizenhárom nap alatt, érdemes úgy szervezni, hogy valahol féltávnál feltölthessük a készleteinket.

Országos Kéktúra

Talán kevésbé tűnik izgalmasnak a hazai alternatíva, pedig az Országos Kéktúra (OKT) Magyarország megismerésének egyik legszórakoztatóbb módja. A Magyar Természetbarát Szövetség által szervezett kaland 1938-ban indult, ekkor festették fel a jelek egy részét. A korai útvonal számos ponton különbözik a maitól, főleg a Balaton-felvidék környékén, de a Hűvösvölgybe vezető vargabetű is csak a második világháború után került a térképre, hiszen az Úttörővasút a kommunista propaganda büszkeségének számított. A kommunizmusnak ugyan vége, ám a pecsétek maradtak: a túrázók ma is füzetükkel bizonyíthatják, hogy leküzdötték az 1128 kilométeres távot, mely kilenc tájegységen halad át Kőszegtől a Zempléni-hegységig.

Ha a teljes útra vállalkozunk, jobb, ha van két hetünk a célra, hiszen az átlagos menetidő 323 óra. A jó hír, hogy a több mint harmincezer méternyi emelkedőt csaknem ugyanannyi lejtő követi, így a végén csupán 367 méterrel leszünk magasabban, mint a rajtnál. A legtöbben persze nem a teljes távot, hanem szakaszokat teljesítenek, a Balaton-felvidéken, a Bakonyban, a Pilisből a Budai-hegységen át, vagy a másik oldalról közelítve, Aggtelekről át a Bükkbe, aztán tovább, le egészen a Mátráig. Időkorlát nincs, a Kéktúrának mindenki akkor vág neki, amikor csak akar. Az ügyesek persze úgy intézik, hogy borvidéket is érintsen a séta, hiszen egy fröccs ilyenkor is belefér...

Ladakh

Hogy a Kunlun-hegység és a Himalája között fekvő régió pontosan kihez is tartozik, sokszor nehéz eldönteni, hiszen bár hivatalosan India legészakibb államában, Dzsammu és Kasmírban található, a területet északnyugaton Pakisztán, míg északkeleten Kína tartja ellenőrzése alatt. A viharos politikai helyzet, és persze az itt élő emberek miatt is ragadt rá a Kis Tibet becenév. Bár a kalandvágyók már a tizenkilencedik században felfedezték maguknak, Ladakh csak az utóbbi évtizedekben kezdett a turizmusra fókuszálni. Az indiai kormány erőfeszítéseinek hála ma már a vidék bruttó nemzeti termékének (GNP) felét e szektornak köszönheti. Mivel nagy része háromezer méter fölött fekszik, semmiképp sem kezdőknek való vidék. A szezon épp ezért júliustól szeptemberig tart.

Ez a hivatalos túraútvonalakon is látszik, melyek közül a legrövidebb is egy hét, de ha igazán harcra késznek érezzük magunkat, akár egy hónapra is eltűnhetünk a hegycsúcsok között. A lényeg, hogy utána is előkerüljünk, amiben leginkább a hideg szélviharok, és persze a hó próbálnak majd megakadályozni. Cserébe a világ legszebb hegyei között, átlátszó tükörsima jegén, fennsíkokon át gyalogolhatunk, közben ősi kultúrákat felfedezve. Ha rendes felszereléssel és persze tökéletes fizikai állapotban vágunk neki, a Ladakh-ban töltött idő életünk meghatározó élménye lesz. Ha pedig félünk, hogy a digitális fényképezőgép lítiumakkuja nem bírja majd a hideg támadását, fényképezzünk filmre! Amúgy is jobban passzol a vidékhez.

Machu Picchu

Machu Picchu, azaz az Öreg csúcs kötelező látnivaló minden Peruba érkezőnek. Az egykori Inka Birodalom romvárosa az Andok déli hegygerincének egyik szinte megközelíthetetlen pontján épült a tizenötödik században, így nem csoda, hogy elhagyása után csupán négyszáz évvel, 1911-ben fedezte fel egy amerikai a nagyvilág számára. Addig csak a helyiek ismerték, hiszen a spanyol hódítók nem bukkantak rá a hegyek közt. A tizenhárom négyzetkilométer alapterületű erődváros 2450 méter magasan fekszik, és két hegycsúcs határolja, így hadilag gyakorlatilag bevehetetlen. Főleg, hogy az idáig felmászó támadók valószínűleg annyira elfáradtak volna, hogy meg sem kísérlik a mutatványt.

A világ hét új csodája közé is beszavazott látványossághoz a régió központjából, Cuzcótól bő száz kilométerre északnyugatra fekszik. Cuzco az Inka Birodalom vallási és politikai központja volt, melyet fénykorában kétszázezren laktak. A városból addig visznek busszal, ameddig csak lehet, ám ha igazi túrára vágyunk, azt is megtaláljuk: Cachora 2772 méteren lévő falvából indulva egy kilencnapos, meglehetősen kemény gyalogtúra során jutunk el Machu Picchuig, ahol aztán az egész napot az ősi város felfedezésének szentelhetjük. Ekkor már biztosan érezni fogjuk a combizmunkat...

(Fotók: Wikipedia, Kéktúra-honlap, Esme Vos, woowoowoo, Weiko, McKay Savage, Dietmar és Jason Jones)

Tovább a:
Legfrissebb cikkekhez
A rovat többi cikkéhez
A szerző eheti kedvencéhez: Eldugott kocsmák és szultándiszkó Bulgáriában – Szófia rejtett kincsei