Időtálló pusztítás – Katasztrófák, amelyek végleg átszabták a tájat

Tíz döbbenetes katasztrófa, hogy a március közepét rémálomba taszító hóhelyzet nyomasztó emléke ellenére is szerencsésnek érezhesd magad.

10 / 10

Krakatau, Indonézia

Indonézia egyik vulkanikus szigete 1883-ban egy epikus méretű robbanásban szabadult meg teljes területének kétharmadától. A kitörés majd harminc köbkilométernyi törmeléket katapultált a légkörbe, és akkora robajjal járt, mely még ötezer kilométeres távolságban is bántotta a füleket. A katasztrófát utólagosan szimuláló számolgatások szerint a lökéshullám hétszer kerülte meg a Földet, maga a kataklizma pedig a hirosimai atombomba ötezerszeresének megfelelő pusztítást szabadított a környezetre. Azt a kis földdarabot, melyet végül nem nyeltek el a tomboló habok, Anak Krakataunak, azaz Krakatau gyermekének nevezik.
9 / 10

Tunguszka, Oroszország

A legvalószínűbb forgatókönyv szerint egy üstökös elkóborolt darabja robbant fel a szibériai tajga felett hat–nyolc kilométeres magasságban 1908. június 30-án. A robbanás alatti terület a több ezer kilométer óránkénti sebességgel száguldó tűzforró lökéshullám miatt néhány másodperc alatt ereszkedett alá a pokolba. Nem csak az ott élő állatok váltak hamuvá egy pillanat alatt, de a kataklizma harminc kilométeres körzetben az összes fát kicsavarta a földből, majd megfeketedett törzsüket szigorú rendben fektette egymás mellé. A legyalult területet mára visszafoglalta a természet, de az oldalukon fekvő fatorzók még száz év elteltével is tanúskodnak a félelmetes eseményről.
8 / 10

Doggerland, Északi-tenger

Az Észak-Skócia, Dánia és a Csatorna-szigetek között tevékenykedő halászok a múlt században még értetlenül bámultak a hálójukba akadó emberi maradványokra, ma azonban már ismerjük a félelmetes fogások okát. Ezen a területen hatezer-ötszáz éve még egy sűrűn lakott, természeti kincsekben igen gazdag terület feküdt, ami egy pusztító szökőár és az Északi-tenger elolvadó jege miatt süllyedt a tenger fenekére. A kutatók Doggerlandnak nevezték el az elpusztult várost, Skandinávia Atlantiszát, melynek egykori létezését ma már csak az iszaprétegbe tokozódott kőépületek és a felszínre hozott eszközök és csontok tanúsítják.
7 / 10

Mount Saint Helens, USA

A Sziklás-hegység egyik vulkanikus hegye, a Mount Saint Helens 1980. május 18-i kitörését Észak-Amerika addigi legsúlyosabb természeti katasztrófájaként jegyezték fel. A szokatlan kitörés a hegy oldalán robbant a felszínre, hatszáz négyzetkilométernyi erdőt tarolt le, és a hatalmas hegy északi oldalát teljesen leszakította. A pusztítás következtében a St. Helens 401 métert veszített a magasságából.
6 / 10

Plymouth, Montserrat

A Karib-térség egyik apró szigete, Montserrat kisebb megszakításokkal 1632 óta angol fennhatóság alatt áll. A huszadik század vége nem volt kegyes ehhez az eszményi földdarabhoz. Először 1989-ben zavarta meg a ragyogó napsütést a Hugó hurrikán, majd 1995-ben a Soufriére vulkán meglepetésszerű kitörése pecsételéte meg végleg az addigi főváros, Plymouth sorsát. A tűzhányó a sziget déli felét többméteres hamuréteggel hintette be, majd a rendszeressé váló kitörések az egykor szépen prosperáló várost végleg lakhatatlanná tették. Bár jogilag továbbra is Plymouth a sziget fővárosa, gyakorlatilag a magára hagyott épületek az egyszervolt virágkor lassan elporladó emlékművei csupán.
5 / 10

Szahara, Afrika

Bármilyen meglepő, a Szahara egyre kevesebbszer merül fel a sivatagi romantikával kapcsolatos diskurzusok és egyre többször a környezeti katasztrófákról szóló viták során. Az emberiség legnagyobb (kilencmillió négyzetkilométer), legöregebb (két és fél millió éves) homokozója déli irányban úgy gyűri maga alá az addig füves területeket, mint egy falánk sáskahad, a bátrabb becslések szerint évente akár negyven kilométerrel is közelebb kerülhet Afrika szívéhez. A globális felmelegedés következtében ez a kietlen pusztaság az emberiség bölcsőjének legfenyegetőbb veszélyévé vált.
4 / 10

Nyos-tó, Kamerun

A Nyos felemlegetése bármelyik kameruni buli hangulatát képes néhány perc alatt nullára redukálni. Egy olyan tóról van ugyanis szó, mely egy inaktív vulkán, az Oku-hegy oldalában lévő kráterben található. Az alatta elhelyezkedő magmaüregből szén-dioxid kezdett a tóba áramlani, ami 1986-ban kitöréshez vezetett. A keletkezett óriási gázfelhő a völgybe ereszkedve közel ezernyolcszáz embert fojtott meg. A tó azóta is potenciális életveszélyt jelent a körzetben élőkre. Erősen ellenjavalljuk, hogy a zavaros, halált hozó vizében mosd le magadról az út porát.
3 / 10

Tambora, Indonézia

Az újkori történelem legnagyobb vulkánkitörését a Tambora nevű tűzhányó produkálta 1815-ben. Ekkor már három éve morgolódott a gigantikus vulkán, mely közvetlenül a kitörés előtt elérte a 4300 méteres magasságot, az alatta található magmakamra pedig úgy feszült a forró kőzetektől és mérges gázoktól, mint Piedone egy emberes tál hagymásbab elfogyasztása után. A napokig tartó tombolás során a hegy körülbelül 150 milliárd köbméter kőtörmeléket okádott a levegőbe, ami 60 ezer ember halálát okozta a térségben. Az égre köpött hamu még évekig sötétre színezte a Nap sugarait, és egy időre az egész bolygó éghajlatát megkavarta. A tűzhányó krátere a tombolás végére szinte önmagába omlott, a hegy majdnem kétezer métert veszített magasságából, ezzel beállítva a Tambora jelenlegi magasságát.
2 / 10

Sidoarjo, Indonézia

2006. május 29-én Sidoarjótól nem messze megnyílt a föld, a keletkezett kráterből pedig meleg sár kezdett az ég felé lövellni. Az igazi ritkaságnak számító sárvulkán a mai napig működik, az eltelt évek során pedig összesen körülbelül kétszáz köbkilométernyi sárral árasztotta el a környéket, és egész rizsföldeket, településeket nyelt el. A helyiek a területen végzett fúrásokat okolják, de a legújabb vizsgálatok szerint egy a közelben bekövetkezett földrengés nyomta a felszínre a mélyben összegyűlt sarat. Az előrejelzések mindenesetre nem túl biztatóak; ha a szakemberek nem tévednek, a sár még kilencven évig fogja szorgalmasan maga alá temetni a környező területeket.
1 / 10

Villa Epecuén, Argentína

A Buenos Airestől hatszáz kilométerre lévő Villa Epecuén egy eszményi üdülőváros volt a nyolcvanas évek végén, ahol a kikapcsolódásra vágyó turisták kétszáznyolcvan különböző szórakoztató egységben, üzletben és vendégházban szórhatták a pénzüket. Az idill 1985. november 10-én ért véget, amikor a közeli Epecuén-tó elárasztotta a várost, tízméteres víztömeg alá temetve a forgalmas utcákat. A tó csak 2009-ben kezdett el visszahúzódni, a több mint húszéves pusztítást látva pedig mindenki számára egyértelművé vált: Epecuén dicsőséges napjai végleg leáldoztak.