Elmentünk Kelet-Tirolba, ami nem is Tirolban van, és beleszerettünk a hegyekbe, az Isel folyóba és a tehenekbe.
Ausztria legmagasabb hegycsúcsa, a Großglockner alatt délre található a Kelet-Tirol nevű osztrák tájegység. Különc kis világ ez: történelmileg is, földrajzilag is elkülönül attól a tartománytól, amit általában Tirol néven ismerünk. Gyakorlatilag az innsbrucki székhelyű nagy Tirol exklávéja, egy kis darab Olaszországgal is elválasztva a közigazgatási anyatartománytól. Kelet-Tirol még klímájában is más, mint a környékbeli hegyes-völgyes vidék. Ha idejössz, úgy negyedóránként fogod megtudni egy büszke lokálpatriótától, hogy a tartományi székhely, Lienz Ausztria legnapsütöttebb városa, évi kétezer napsütéses órával!
A napfényes, meleg mikroklíma a térségben különlegesen gazdag élővilágban is megnyilvánul. A leglátványosabb természeti kincset a helyi fauna önironikusan big five-nak nevezett legnagyobb állatai jelentik; Kelet-Tirol Nagy Ötöse a kőszáli kecske, a zerge, a szakállas saskeselyű, az arany sas és a mormota. A növényvilág is nagyon gazdag, de annyira, hogy erre komplett iparág is épül, amint azt megtapasztalhatjuk, ha ellátogatunk a Lienztől pár kilométerre, Assling mellett található Vitalpinum gyógy- és illatszernövény-központba.
A hideg hegyi patakban gázolós kis mezítlábas túrát, 150 (!) hasznosítható helyi növényfajta bemutatását, mindenféle kencefice és illatszer kipróbálását, jópofa ezoterikus mókákat (kedvencem a bronztál-bizergálás: nem mondom el, mi az, menj és keresd meg),
no meg a végén iszonyú sok fajta helyi készítésű kozmetikum megvásárlását felajánló élménypark tulajdonképpen csak egy kis része a százhúsz éves Unterweger Fivérek GmbH-nak. A kedves kis látogatóközpont melletti telken kicsi, de komoly üzem működik, amely hatalmas kozmetikai és élelmiszeripari cégek beszállítója alpesi olajok, növénykivonatok, párlatok terén.
Lienz legfontosabb szuperképessége, hogy civilizált, városi környezetből lehet fellelkesedve elindulni télen is, nyáron is mindenféle olyan kelet-tiroli sportkalandra, amiből aztán akár aznap este, de akár egy hosszú gyalogtúra után napokkal később fáradtan, izzadtan, kicsit ütött-kopottan talán még nagyobb öröm visszaérkezni ugyanide.
Az 1242 óta városi ranggal büszkélkedő, csaknem hétszáz méter magasan fekvő Lienznek, ha már város, ugye, van vára is: a Schloss Bruck. A hajdani grófi-hercegi rezidencia ma Kelet-Tirol egyik legérdekesebb látnivalójának számít, amely falain Albin Egger Lienz festőművész, a város szülöttének átfogó kiállítását is felvonultatja. A kilátás a toronyból minden irányban pazar;
jókat lehet integetni innen a teheneknek, akikkel túrázgatás közben ismerkedtünk össze a picike, iszonyúan romantikus hegyi falvacskákban.
Nem rossz ötlet túrabázisnak a vendégeit öt csillaggal, de reális árakkal váró Grandhotel Lienzet használni. A 2009-ben, családi vállalkozásban indított szálloda gasztróban, komfortban, spában mindent tud, amit ennyi csillaggal tudni kell, a hangulat viszont hasonlóan barátságos és közvetlen, mint a klasszikus kis osztrák panzióké.
Gyakran megesik, hogy személyesen egy Westreicher vagy Simonitsch tölti újra poharunkat a vacsoránál, és iszonyú menő (és nagyon osztrák), hogy mindeközben a tulajdonos családoknak a címere ott díszeleg a folyosók falain!
A Grandhotel Lienz több, mint 1400 négyzetméteres spa & wellness részleggel rendelkezik, ahol belső- és külső medence, párok részére kialakított privát spa, bioszauna, finn szauna, többféle gőzfürdő, egy szerájfürdő – és az Isel gleccserfolyó partján fekvő romantikus kert áll a vendégek rendelkezésére. A hotel különlegessége, hogy rezidens orvosa is van! Sok vendég foglal itt úgy szállást, hogy beugrik egy kivizsgálásra is, ahol Dr. Peter Lechleitner szív- és érrendszer-specialista végez rajta komplex diagnosztikát. Bizarr, de látványos dekoreleme a rendelőnek, hogy falait a doktor saját, szív tematikájú festményei díszítik.
Aki szeret síelni, télen mindent megkap Lienzben és környékén, ami ehhez a hobbihoz kell, de az is örülhet a temérdek libegőnek, sífelvonónak, aki a téli szezonon kívül érkezik ide kirándulni. A Lienzer Bergbahnen (Lienzi Hegyivasútak) az idelátogatókat jócskán kétezer méter fölé viszi itt nyáron is – de aztán senki ne lepődjön meg, ha visszafelé úgy döntene, inkább nem utazza le a jegyét.
Miközben a legelésző tehenek, szálegyenes fenyők, hegyi pisztrángostavacskák felett visz föl a hüttébe a kábelvasút, hatalmas kísértés lesz úrrá az emberen, hogy inkább gyalog baktasson vissza a völgybe a Strudel után, megszagolva minden virágot, megcsodálva a panorámát a hegyi turistaút minden kanyarulatából.
Na és az Isel. Ez Ausztria utolsó, nem szabályozott medrű gleccserfolyója, amelynek 74 kilométerét ötnapos gyalogtúrán végigjárni bakancslistás tételem lett rövid kelet-tiroli kirándulásunk végére. A folyó Lienznél ömlik a Drávába (legalábbis hivatalosan: valójában az itt még keskeny kis Dráva látszik belezuborogni az Iselbe, de akárhogy is, a folyó innen Dráva néven megy tovább); innen felfelé érdemes végigsétálni az útját egészen a gleccserig, hol kisvárosi panziókban, hol menedékházban megszállva éjszakára.
Aki akar, mehet akár bringával is. A kerékpáros-turizmus, mint Ausztriában általában, itt is hihetetlenül fejlett. Még biciklit se kell hozni; hegyi bringát, e-bike-ot szinte bárhol lehet bérelni egy jó kis alpesi tekeréshez.
Akár biciklivel, akár gyalog, akár síléceken, akár kocsival, motorral: a gyönyörű, kedves, emberléptékű és egyelőre üdítően turistaszegény Kelet-Tirol felfedezése mindenképp hatalmas élmény. És még közelebb is van hozzánk, mint a többi Tirol!
(Nyitókép: Martin Lugger)