A kormányzati illemtanóra ötlete akkor fogalmazódott meg az elvtársi fejekben, amikor két hete egy Ding Jinhao nevű  tizenöt éves kínai srác Egyiptomban rágraffitizett egy 3500 éves sírkamra falára. Az "Itt járt Ding Jinhao" feliratról készült fotó, amit a tinédzser belegravírozott az ókori Luxor templom falába, bejárta a világot, és Egyiptomon kívül több másik ország is radikális intézkedéseket követelt a kínai turisták gyakran nem tolerálható, vandalizmusba forduló viselkedésével szemben.

A tinédzser srác graffitizése egy extrém példa, amelyen azért a legtöbb kínai is kiakadt: a közösségi oldalak netlakói szerint ezt a viselkedést nem lehet a rossz turistamagatartás számlájára írni, és nem kéne egyenlőségjelet tenni a fiatalember vandalizmusa és az átlag kínai magatartása közé. Így is tény azonban, hogy a kínaiaknak több olyan viselkedésbeli hiányosságuk van, amelyek, finoman szólva kívül esnek a civilizált turizmus fogalmán.

Az utcán és járműveken harákoláni majd köpködni, rágóktól random helyeken megszabadulni és szemetelni, gátlástalanul bevágni egy sor elejére vagy történelmi emlékműveket megmászni, mind-mind olyan negatív attitűd, amelyeken a kínai kormány új szabálykönyvével szeretne változtatni.

Az új rendelkezés felhívja a lakók figyelmét a külföldi városok és azok tömegközlekedési eszközeinek tisztán tartására, a másokkal szemben mutatott udvariasság fontosságára – a sorban előrevágáson kívül a szenvtelen hangoskodás akár egy múzeumban is, elterjedt kínai szokás, amely már a gyerekkori rivalizálással elkezdődik, és ahelyett, hogy eltűnne az évekkel, a karrierista társadalomban egyre nagyobb teret nyer. A kínai turisztikai hivatal reméli, hogy az új normák széleskörű kommunikációjával sikerül egy sokkal reprezentálhatóbb képet kialakítani a külföldre látogató kínaiakról.

2012-ben, Amerikát és Németországot megelőzve, Kína került a dobogó legfelső fokára a külföldön költekező országok listáján: az évi 83 millió kínai turista megközelítőleg 102 milliárd dollárt (kb. 22 500 milliárd forintot) költött el külföldön, amely több mint tisztán mutatja, hogy az említett viselkedésbeli szabályozások mennyire fontosak globális szinten.

Oldalszélen megjegyeznénk, hogy a kínaiaknak sem zökkenőmentes egy új kontinens merőben más kultúráját adoptálni: Párizsban például egy, kifejezetten kétségbeesett ázsiaiakra szakosodott non-stop telefonos szolgálat működik. Mivel az európai metropoliszba először látogató keletieknek a boltoktól kezdve a jegyvásárláson át az egyszerű kávérendelésig annyira más minden, hogy rengetegen valóban sokkos állapotba kerülnek. Érzékeltetőként egy példa: ha beszél is franciául vagy angolul az illető kínai, a kérdő hangsúlyt gyakran nem tudják eltalálni, vagy idegen számukra egy "legyen szíves"-t hozzátenni a mondathoz, így a pincérek még a szokásosnál is mogorvábban szolgálják őket ki.

Tehát amikor a többi ország nehezen kezeli a gyakran furcsa és sokkoló kínai mentalitást, érdemes arra is gondolni, hogy egyáltalán nem direkt csinálják, és ők is gyakran tehetetlenek a tőlük merőben idegen szokásokkal szemben.

(Forrás: CNN.com, fotó: Europress/Getty)