Nem, nem arra gondolunk, hogy mennyivel tud menni. Hanem egy csomó olyan funkcióra, ami benne van, de talán még sosem használtad.
A legtöbb autós soha nem tapasztalja meg kocsija képességeinek határait. Illetve a pechesebbek egyszer igen: amikor véletlenül túlszaladnak rajtuk. Pedig nagyon hasznos lehet, ha legalább egyszer végigpróbáljuk, mire számíthatunk határhelyzetekben. Különösen a mai, elektronikával teletömött, időnként önálló döntéseket hozó, a vezetésbe is beavatkozó új autók esetében.
Mi történik, ha menet közben rányomsz az elektromos kézifék gombjára?
Még autós szakújságíró kollégák szemében is láttam már őszinte rémületet, amikor egy-egy menetpróbán meghúztam vagy megnyomtam a rögzítőfék gombját: úristen, mit csinálsz, én még sosem mertem ilyet csinálni! Természetesen az első ilyen tapasztalatok után már minden menetpróbán megcsinálom ezt, már csak a móka kedvéért is.
De érdemes lenne ezt néha megtennie mindenkinek, a saját autójával is, ha már motoros kézifék van benne. Legalább egyszer azért, hogy megtudjuk: nem történik katasztrófa akkor sem, ha a gyerek nyomja meg a gombot egyszer játékból. Valamint időnként azért, hogy meggyőződjünk róla, a rögzítőfék még jól, hatásosan működik.
Ugye te nem félsz a tempomatodtól?
Tapasztalatom szerint inkább nőkre jellemző (legalábbis eddig csak hölgyektől hallottam ilyet), hogy nem merik használni a sebességtartó/sebességhatároló automatikát. Pedig hasznos kis cucc mind a kettő. A sebességtartó használatával nem csak kényelmesebb a vezetés, de a kiszámítható, egyenletes tempóval a többi közlekedő is jobban tud igazodni a mi mozgásunkhoz. A sebességhatároló pedig a bírságok elkerülésében segíthet (bár én a radar alatti repüléshez is a tempomatot használom inkább).
A két rendszer működését érdemes alaposan kitapasztalni. Mekkora gázt kell adni bekapcsolt sebességhatárolónál, hogy az autó mégis elkezdjen gyorsítani? Kikapcsolja-e kézi váltós autóknál a kuplung a tempomatot? Mekkora intenzitással kezd újra gyorsulni a kocsi, ha a RES gombbal akarunk visszatérni a beállított sebességhez? Egyáltalán: melyik gomb mire való a mi autónkban a sebességtartó konzolon? Próbáljuk ki, tanuljuk meg, jó móka a tempomat!
Mit tud a követőradar?
A követési távolságot tartó tempomat képességeinek feltérképezése is remek szórakozás. Mekkora távolságokat tart a kocsi az egyes beállításoknál? Mekkorát fékez, ha beérünk egy kamiont? Mikor kezd ismét gyorsítani, ha indexelni kezdünk a sávváltáshoz? És ki lehet-e kapcsolni a rendszert úgy, hogy a tempomat alapfunkciói megmaradjanak? (Jeepeken, Fordokon jellemzően igen.)
Sávtartó asszisztens
Az egyik leggyűlöletesebb, legügyetlenebb újkori extra, de egyre több kocsiba már alapáron bekerül, ráadásul ha ritkán is működik jól, olykor valóban komoly balesetet előzhet meg. Nagyon sokan hajlamosak ezt a rendszert valamikor az új kocsival megtett első kilométereken örökre kikapcsolni némi káromkodás kíséretében, pedig ha fáradtan vezetünk, unalmas, hosszú autópálya-szakaszokon autózunk, hasznos lehet visszakapcsolni, hogy legyen egy örökké éber őrangyal a kocsiban.
Kísérletezzünk bátran ezzel a cuccal is, ha ott van az autóban. Milyen hirtelen, milyen erővel próbál visszakormányozni, ha elkezdünk kimászni a sávból? Mennyire szemétkedik, ha előzés után netán index nélkül próbálunk visszamenni a saját sávunkba? Mennyire ügyesen észleli a felfestés nélküli utak szélét? Érdemes szándékosan kitapogatni a határokat, nehogy egyszer véletlenül élesben, tapasztalatok nélkül kelljen megküzdenünk a rendszerrel!
Ütközéselkerülő rendszerek
Ezeket már nem olyan egyszerű szándékosan, de károkozás nélkül kipróbálni. Mégis hasznos, ha tudjuk, mire számíthatunk a ráfutás-gátló automatikus vészfékezéstől, a gázolást megakadályozó vagy a hátsó keresztirányú forgalmat figyelő automatikától. Egy kis elméleti felkészüléssel érdemes kezdeni: nem árt utánanézni, milyen rendszerek is vannak a kocsinkban és ezek hogy működnek a tervezők szándékai szerint. Aztán jöhet egy óvatos rátolatás a sövényre, egy kis biztonságos, de már kényelmetlen rágurulás egy másik járműre és nézzük meg, próbáljuk ki, hogy reagál, hogyan véd meg minket a vélt vagy valós veszélyektől a kocsi.
És amit egy Kispolszkin is ki kellene próbálni mindenkinek: legalább egyszer fékezz egy telitalpasat!
Régi baleseti helyszínelői bölcsesség, hogy nagyon sok autós kétszer fékez teljes erővel a kocsijával: először és utoljára, De tényleg; akinek nincs tapasztalata arról, milyen egy padlófékes lassulás, hajlamos megijedni a vészhelyzeti fékezés után az ABS kattogásától, az előrelóduló cuccok hangjától, a megfeszülő biztonsági övtől, a megcsúszástól. Ilyenkor sokan reflexszerűen felengedik a fékpedált, hiába nem kellene.
Legalább egy padlófékezést tessék mindenkinek kipróbálni a saját kocsijával, sőt: az se baj, ha ilyenkor a család is részt vesz a kalandban, hadd éljék át ők is, milyen az, amikor nagyon-nagyon gyorsan kell megállni. (ABS nélküli öreg autóval persze száraz úton ne koptassuk kockásra a gumit, de azért ezzel is próbáljuk le, hol a csúszás határa.)
Aki pedig nincs egészen képben autója elektronikus asszisztenseivel kapcsolatban és nem érzi százszázalékosnak a felkészültségét arra, hogy biztonsággal lereagálja a kocsija reakcióit, legjobban teszi, ha ezzel az egész programtervvel elmegy egy vezetéstechnikai tréningre. Itt aztán igazi kalandban lehet része és profi oktatóktól kaphat hasznos felkészítést azokra a határhelyzetekre, amikbe még a legmodernebb, legügyesebb, legönvezetőbb új kocsikkal is bele lehet sodródni!