Kolmannskuppe születése
1908-ban pillanatok alatt vált jelentős hellyé egy korábban lakhatatlannak gondolt sivatagos terület, ahol mindig is a szél és a homok volt az úr. Elég volt hozzá, hogy egy Zacharias Lewala nevű fekete munkás gyémántot találjon a Coleman dombjának nevezett senki földjén és becsületesen megmutassa azt főnökének, a német August Stauchnak, aki nagy örömmel számolt be a tíz kilométerre nyugatra fekvő Lüderitz város német lapjának a felfedezésről.
Miután a Lüderitzbuchter Zeitung híre a drágakövekről Berlinbe is eljutott a német kormány Sperrgebietté, tiltott területté nyilvánította a vidéket, de ez nem tartotta vissza a berlini, brémai és hamburgi szerencsevadászokat attól, hogy a távoli Afrikába utazzanak.
Az 1880-as években német felségterületté nyilvánított Lüderitzland a gyarmatosítás szempontjából nem volt jelentős terület, de a század elején itt felfedezett gyémántmezők gyorsan azzá tették.
Luxus a sivatagban
Kolmannskuppe a gyémántnak köszönhetően rendkívüli gazdagságra tett szert. Két évvel az első drágakő megtalálása után lényegében felépültek azok az épületek, amelyek a máig láthatók a helyszínen. A város lakóinak szórakozását színház, bálterem, kaszinó, tornaterem és uszoda biztosította, de volt minden, ami a hétköznapok normális működéséhez kellett: postahivatal, rendőrség, mészárszék, bútorgyár, jéggyár, pékség, étterem és kórház is, amelyben az afrikai kontinens első röntgen-készüléke működött. Keskeny nyomtávú kisvasút járt a településen, melyet normál vasútvonal kötött össze az óceánnal, Lüderitz-cel. A városka fénykora a húszas években volt, ekkor mintegy háromszáz német felnőtt, negyven gyerek és nyolcszáz ovambo (észak-namíbiai fekete lakóit nevezték így) élt a gyémántvárosban.
Reggelente jegesember járta a német építészek tervezte szecessziós házakat, mivel a luxusnak köszönhetően minden családnak járt napi fél jégtömb, továbbá fejenként egy-egy jégkrém, húsz liter ivóvíz és három liter sör - ingyen
Hanyatlás
A város virágzásának egy újabb és gazdagabb gyémántlelőhely felfedezése vetett véget. 1928-ban Kolmanskoptól 240 kilométerre délre Oranjemundnál fedeztek fel egy rendkívül gazdag gyémántmezőt, így a bányászat súlypontja oda helyeződött át. 1931 nyarán a németek nagy része elhagyta a várost és más munkahely után nézett. 1944-ben az utolsó német lakó is meghalt, de a település ekkor még nem néptelenedett el. Csak néhány évvel azután, hogy 1954-ben bezárták a városi kórházat hagyta el az utolsó család Kolmanskopt.
A világ egyéb pontjain is akadnak szellemvárosok! Tovább a többi részhez!
(fotó: tschermo, nampro art)