Oké, jelentsük ki: a goa zene halott, mint a diszkó, az egész jelenség felkerült a polcokra, ott porosodik valahol a Flower Power és a hippi mozgalom mellett. Goán már nincsenek goa partik, bélyegnyalás, trance és révület, de ettől az aprócska indiai állam még tökéletes pont arra, hogy elmeneküljünk az európai tél elől, méghozzá megfizethető áron.

Az Indiai-óceán partján fekvő állam a legkisebb Indiában, és mivel a hatvanas évekig portugál gyarmat volt keresztény hagyományokkal, ezért sok indiai nem is tekinti hazája részének. Az állam még mindig az egyik legnépszerűbb turistacélpont, köszönhetően fantasztikus strandjainak. Goa nagyjából azt hozza, amit Thaiföld és más dél-ázsiai beachek, és mindezt olcsóbban, ráadásul anélkül, hogy a strandolók egymás szájába érnének.

Az elszigeteltséget nagyrészt annak köszönheti, hogy messze van, ami esetünkben nem csak kilométerekben értendő, hanem abban is, hogy a közvetlen nemzetközi járatokkal legközelebb Mumbaiig lehet eljutni, ami hatszáz kilométerre északra fekszik clunktól. A hatalmas indiai nagyvárosban több lehetőség áll előttünk: 1. Két órás repülőút a Dabolim reptérig. 2. tizenkét órás autóút 3. tizenhat órás vonatozás. Az autó, főleg ha legalább négyfős társaság utazik jóval olcsóbb, mint a repjegy, de a legolcsóbb a vonat – nagyjából kétezer forint a hatszáz kilométeres útra (hallod ezt, MÁV?) – igaz, ez a helyi erők között, annak minden szépségével és különlegességével együtt.

Egy focibolond indiai, akinek van ízlése. Ilyen helyeken benzint is lehet kapni pillepalackban.

Négyszázötven évnyi portugál uralom nem múlik el nyom nélkül, vagyis Goa tele van katolikus templomokkal, a taxik műszerfalán elengedhetetlen kellék a ledekkel felszerelt műanyag Jézus, és ne lepődjünk meg, ha lépten-nyomon Figo, Gomes, Costa nevű indiaiakba botlunk. Ez a hely valóban inkább hasonlít egy közép-amerikai államra, amelyben a pálmafák és a dzsungelek lomberdeje közül kikandikáló megkopott harangtornyok, és az előttük flangáló csokibarna népek megszokott látványnak számítanak.

Kell egy csapat

Hogy Goa India legeurópaibb része, azt saját futball ligájuk is bizonyítja. Lehet, hogy egymilliárd indiai a krikettért van oda (az egyetlen sport, ami közben hízni lehet – Ted Dexter), de Goán a fiatalok fociznak. India egyébként 154. a FIFA ranglistán, szóval van honnan felhozni a helyi labdarúgást. (Bezzeg krikettben széjjelgyaláznának minket, persze ahhoz kellene egy magyar krikett válogatott.)

India egyik legvonzóbb tulajdonsága az alacsony árfekvés, így átlagos büdzsével is igazi dzsentrinek érezhetjük magunkat. Tengerparti klasszik bungalós helyeken már 1000 ft/per éjszakás árakba is belefuthatunk, de korrekt téglaépítésű apartmanok is előfordulnak 4000 forintnyi rúpiáért. Amibe egy balatoni éjszaka kerül, azért Goán fullos luxus jár, ha pedig hajlandók vagyunk picit többet költeni, akkor ott vannak az olyan helyek, mint az állam déli részén található Fort Aguada, ami egy középkori erőd romjaira épült csúcshotel.

Az egész állam partvonala száz kilométer, minél délebbre utazunk, annál rusztikusabb a hangulat és kevesebb a turista. Panaji Goa Siófokja, de az állam déli részén fekvő strandokat – Anjuna, Agonda – néha szinte a magánstrandunknak is nevezhetjük.

Az elmúlt években számos fórumon siránkoztak azon, hogy a hely veszélyes lett, de igazság szerint még mindig sokkal nyugisabb, mint végignightclubbingolni egy pesti pénteket. Tény, hogy a Mumbai-i (az egykori Bombay) aranyifjak ide járnak le inni, és mivel nem nagyon bírják az italt, előfordulhatnak összezörrenések. Az indiainál nyugisabb népség aligha létezik a földgolyón, de a tüzes víz megbolondítja őket.

Igazi modern nomádok meghaladják a sztereotípiákat, és tisztában vannak vele, hogy nyaralni nem csak nyáron lehet, hanem például télen is. Ehhez nem kell mást tennünk, csak olyan helyekre látogatni, mint az indiai Goa.