Szénizotópos kormeghatározás alapján 9500 évesnek becsülik ezt a Svédországban található lucfenyőt, ami ezzel a szép korral a világ legeslegöregebb fájává lépett elő.
Elsőre elég csenevésznek látszik, valljuk be: ha ősöreg fákra gondol az ember, hatalmas törzsű monstrumok jutnak az eszébe, nem egy ilyen vékony fácska. De van magyarázat a dologra: a szelek és az alacsony hőmérséklet miatt ez a lucfenyő „úgy fejlődött, mint egy bonsai fa... a nagy fák nem tudnak ennyi ideig élni” – magyarázza Kullman professzor, az Umeå egyetem kutatója, aki felfedezte a fát.
Az utolsó jégkorszak idején a tengerszint 120 méterrel alacsonyabban volt, mint ma – és ami napjainkban az Északi tenger Anglia és Norvégia között, az régen erdő volt. Ez a fa akkor kezdett növekedni, kb 9550 évvel ezelőtt.
A négy méteres fának nem a korgyűrűit, hanem a jégkorszaki gyökereit vizsgálták meg szénizotópos kormeghatározással. Svédországban jó pár öt-hatezer éves fa van, de ez itt több ezer évet rávert mindegyikre.
A fát Kullman professzor huskyja után Old Tjikkonak nevezték el. Hm, mit szokás ilyenkor mondani? Éljen soká? Még ugyanennyit kívánunk? Mindenesetre gratulálunk a föld legöregebb fájának a túlélésért.
