India nem a kezdő motorosok terepe. Igaz ugyan, hogy például Goa felkapott üdülőhelyein több száz laza, sisak nélkül száguldozó nyugati fiatalt látni, de a nyolcvan köbcentis robogókkal a tengerparton virítani a hófehér angol csajok előtt nem ugyanaz, mint egy 5200 méteres hágón átkelni nyári hóesésben egy–két fokos hidegben.

Egy indiai motorostúra legveszélyesebb eleme a forgalom. Elképesztő forgalmi helyzetek alakulhatnak ki nemcsak a nagyvárosokban, de a zsúfoltabb vidéki utakon is. Nem ritka látvány a Delhi-Jaipur autópályán – amely ráadásul megint nem az európai mércék szerinti sztráda –, hogy különböző állatok haladnak át az úton, a kaotikus teherautó-közlekedésről már nem is beszélve. Az a szabály, hogy nincs szabály, pontosabban talán egy mégis: az a fontos, ami előtted történik, hogy a jármű mögött mi van, az már legyen a hátul lévők gondja. Ennek ellenére – vagy tán éppen ezért – legutóbbi indiai motorozásunk alkalmával egyetlen egy balesetet sem láttunk.

Útvonalak északon és délen

Az első számú útvonal a fővárosból, Delhiből indul, és fokozatosan kapaszkodik föl a Himalája lejtőin, míg Manali és Sarchu érintésével eléri Ladakh fővárosát, Lehet. Az útvonal kizárólag nyáron járható, szeptember környékén ugyanis a hó és a földcsuszamlások miatt az indiai hadsereg lezárja a hágókat. Bár Delhiben több tucat olyan kölcsönző működik, ahol önállóan is bérelhetünk magunknak motort, nem ajánljuk a szóló motorozást, mert korántsem veszélytelen az átkelés a Himalája négy–öt ezer méter magas hágóin.

A profi túraszervezők által kínált utak általában két hétig tartanak, és ezeken a túrákon pihenőnapokat is beiktatnak, illetve egyes napokon csak 100–150 kilométeres csillagtúraszerű kirándulások várna a motorosokra, például a lenyűgöző szépségű Tso Moriri tóhoz. Ennek az az egyszerű oka, hogy bár a magasságot fokozatosan szokják meg a résztvevők, így is előfordulhat, hogy valakin kijön a magassági betegség, ezért kifejezetten hasznosak az ilyen akklimatizációs napok.

A napi szakaszok sem túlságosan megerőltetőek, a leghosszabb rész – egy 570 kilométeres szakasz – még a síkságon, Delhi és Manali között várja a motorosokat. Az általában 80–160 kilométeres napi távokat az indiai útviszonyokhoz szabták, mert bár ezek valóban nem nagy távolságok, az utakra zúduló sziklák, az átfolyó patakok és a teherautó-forgalom időnként erősen megnehezítik a haladást.

Egy ilyen útnak egyedül nekivágni már csak azért is kockázatos, mert bármennyire is strapabírók a klasszikus 500 köbcentis Enfield gépek, útközben bármikor adódhat műszaki probléma, és a Himalája hegyei között nincs minden kanyarban szerviz. Épp ezért célszerű egy profi szervezőcég segítségét kérni, amely nemcsak a szállásról, vagy étkezésekről gondoskodik, hanem megszervezi az alkatrész-utánpótlást és a szervizelést is. A karaván mögött rendszerint egy szervizautó halad szakképzett szerelőkkel, akik bármikor segítenek, ha baj adódik.

A Himalája mellett a másik klasszikus útvonal India déli részét mutatja be a vállalkozó kedvű motorosoknak, ami a Himalájához képest talán kevésbé megterhelő, de semmivel sem jelent kisebb élményt. Ez az útvonal Kerala állam legszebb részeit járja be Cochinból kiindulva. A túra érinti a legszebb tengerpartokat, a híres keralai lagúnákat, és felmegy egészen a Ghat-hegység vonulatai közé kétezer méteres magasságba, majd Bangalore városában ér véget.

Hol kezdjünk neki?

Az interneten böngészve több tucat indiai túraszervező céget találhatunk, de ha biztosra akarunk menni, hazai utazásszervező után nézünk. Ez már csak azért is hasznos döntés, mert így nem érhet meglepetés a helyszínen, ezenkívül az iroda nemcsak magát a túrát szervezi meg nekünk, de a biztosítást és a szükséges repülőjegyeket is beszerzi, sőt még a vízumügyintézést is vállalja. Az sem mellékes körülmény, hogy ha egy irodánál fizetünk be, az utazási szerződés garanciát jelent arra, hogy valóban azt kapjuk, amiért fizettünk.

Érdeklődésünkre az indiai motortúrákat is szervező utazás iroda, a PlanetHungary ügyvezető igazgatója, Révész Erik elmondta, hogy a túrák iránt nagy az érdeklődés, ami annak is köszönhető, hogy akár már két fő részvételével elindulhatnak az utak. Természetesen minél többen vágunk neki az útnak, a költségek annál alacsonyabbak lesznek. A résztvevők a befizetett összegért cserébe három–négy csillagos szállásokon alhatnak, szakszerű kíséretet és teljes ellátást kapnak az út egész ideje alatt. Az iroda részletes listát is biztosít a résztvevőknek a szükséges felszerelésekről, ruházatról. Az útvonalak egyes pontjai az időjárás és az útviszonyok függvényében változhatnak, de általában nagy eltérés nem szokott lenni.

Az iroda egyébként kérésre más országokba is szervez motorostúrákat, népszerűek a Tibetből Nepálba tartó útvonalak és a dél-amerikai – főként argentínai – túrák is.

Ha mégis úgy döntünk, hogy önálló szervezésbe kezdünk, az interneten több tucat olyan honlapot találunk, amelyek különböző útvonalakon kínálnak túrákat. Ha egyet kéne kiemelni, a Royalbikeriders.com-ot ajánlanánk.

Kockázatosabb, de nem lehetetlen, ha érkezés után Delhiben vagy bármelyik nagyvárosban mi magunk nézünk motorbérlés után. A kínálat itt is nagy, de átlagosan 1250 rúpiáért, nagyjából ötezer forintért már kölcsönözhetünk egy 500-as Enfieldet egy napra. Jó választás lehet például a Stoneheadbikes.com. A bérléshez a legtöbb esetben szükséges a jogosítvány, az útlevél és a repülőjegy másolata, és eltérő mértékű kaucióra is számítanunk kell. A legtöbb bérlőhelyen előírják a minimálisan kötelező napok számát is.

Tovább:
A legfrissebb cikkekhez
A rovat többi cikkéhez
A Föld leggyönyörűbb tájaihoz