Fél éve verték le a forradalmat, ami az akkori kommunista szlengben természetesen ellenforradalomként szerepelt, a május elsejei felvonulás pedig az új, kádári rendszer első nyilvános extravaganzája volt. A háttérben nagyban zajlottak a forradalmárok elleni perek, a kivégzések, aki pedig megúszta a börtönt, az tudta, hogy jobban teszi, ha lelkesen vonul, menetel és tapsol a forradalmi munkás-paraszt kormány vezetőjének, Kádár elvtársnak.

Azon kívül, hogy szerencsére vége ennek a siralmas korszaknak, és nem kell spontán módon menetelni a Hősök terén, sok pozitív dolog éppen nem jut eszünkbe, de szerencsére van egy halom sokkal életvidámabb posztunk, nagy kedvvel ajánljuk azokat. Például ezt: