1971-ben a szovjetek bányafúrásba kezdtek a Karakum-sivatag közepén, ami végül kicsit balul sült el. Az történt, hogy a kísérleti fúrások alatt a fúró elért egy nagyobb méretű föld alatti kamrát, melynek következtében a felszín beomlott.
Egy hatalmas, 60 méter széles és 20 méter mély kráter alakult ki, a föld alá szorult metán pedig felszabadult. Rövid tanakodás után a helyszínen lévő geológusok úgy döntöttek, hogy az lesz a legjobb megoldás, ha begyújtják a metánt, ami - legalábbis akkor még így gondolták - szépen ellobban, aztán néhány hét múlva lehet is folytatni a kísérleti fúrást. Nos, a néhány hétből az lett, hogy negyvenhat év elteltével a kráter még mindig lángol, a helyiek pedig elnevezték a gödröt a pokol kapujának.
A lángoló katlan Darvaza falu közelében, Türkmenisztán középső részén, egy igen nehezen megközelíthető területen található, azonban annyira látványos jelenség, hogy a nehézségek ellenére is több százan keresik fel évente, hogy gyönyörködjenek benne.
A kráterből felfelé áramló hőség a peremről csak nagyon rövid ideig elviselhető, de valamennyire érthető, miért vállalják sokan ezt a kellemetlenséget.
Bár a türkmén elnök már 2010-ben kiadta az ukázt, hogy az ország tudósai találják ki, hogyan lehetne eloltani a tüzet és végre kitermelni a mélyben lévő metánt, a problémát eddig még nem sikerült megoldani.
Egy utazó blogger tavaly ellátogatott a pokol kapujához, és gyönyörű képeken dukumentálta a jelenséget. Az alant látható videót is ő készítette, mely hatásosan adja vissza, milyen lenyűgöző látvány a lángoló kráter mellett sziesztázni egy kellemes nyári estén.
(via)
