Orosz bánya norvég földön

A bánya nevét a fölötte tornyosuló hegy piramis alakjáról kapta. 1910-ben hozták létre a svédek, majd 1927-ben a Svenska Stenkolsaktiebolaget Spetsbergen eladta a szovjet Arktyikugol (Арктикуголь) bányavállalatnak. Az oroszok 1946-ban kezdték építeni a kiszolgáló épületeket a bányához, amely 1956-ban nyílt meg. 1998-ig kilencmillió tonna szenet bányásztak ott, mígnem az Arktyikugol úgy döntött, hogy bezárja a bányát.

Az évtizedek alatt a Szovjetunió igyekezett megadni a szórakozási lehetőségeket hős bányászainak. Ha a világ legészakibb Lenin szobra nem is éppen ezt szolgálta, a mögötte álló modern sportközpont mindenképpen (focipályával, lásd a képen), akárcsak a művelődési ház is, ahol a földrajzi helyzete miatt különleges zongora áll. Arról nem tudunk, ki játszott a hangszeren, de feltételezzük, hogy nem a bányászok, akik kétszintes, szibériai stílusú fabarakkokban éltek.

Hajón vagy hómobillal

Pyramidentől a legközelebbi lakott település több mint száz kilométerre található, így a szellemváros csak hajóval vagy hómobillal közelíthető meg. A romturizmus a világ egyik legészakibb településére is vonzza a kíváncsiakat, akik angol, orosz és norvég nyelvű vezetés között választhatnak.

Pyramiden nem teljesen lakatlan: általában öt-hat fős személyzet állomásozik a telepen, akik az épületek minimális karbantartására és a turistákra ügyelnek. Az épületekbe tilos a belépés, azok csak kívülről tekinthetők meg, a bánya természetesen teljesen lezárt. Ugyanakkor hotel is található Pyramidenben: néhány leszuperált hajózási konténerben szállhatnak meg a kalandvágyó utazók, akik energiát és pénzt nem sajnálva éppen ezt a mindentől elhagyatott helyet választják úti célnak.

Érdekesség, hogy 1983 nyarán az Arktyikugol pyramideni telephelye volt a Futó Endre vezette első magyar svalbardi hegymászó expedíció bázisa is.

Tovább a:
Legfrissebb cikkekhez
A rovat többi cikkéhez
A szerző e heti kedvencéhez: A legjobb last minute-utak októberre

(Fotók: Lanzen)