El Teniente, avagy A hadnagy

A szénbányát a XIX. század elején felfedező spanyol tiszt után 1819-ben nevezték el “A hadnagynak” (El Teniente), és bár kezdetleges eszközökkel folyamatosan termeltek ki szenet, a nagyüzemi kitermelés csak 1904-ben kezdődött, amikor a New York-i William Braden és E.W. Nash megalapította a Braden Copper Companyt. A chileiek Nagy Szénbányának nevezték a helyet (La Gran Minería del Cobre), és joggal, mivel a világ egyik legnagyobb szénbányája volt. Az első világháború fémszükségletének jelentős részét adta A hadnagy.
1915 márciusáig szétszórt barakktáborokban élt a több ezer bányász, de akkor egyesítették a telepet, és a Braden Copper Company első elnökének, Barton Sewellnek az emlékére onnantól Sewellnek nevezték. Az új város éppen a világháborúnak köszönhetően gyorsan fejlődött. 1918-ban már 14 ezer lakosa volt, virágkorában, az 1960-as években pedig 16 ezer.

Élet a hó birodalmában

Az egyesüléskor a kohó mellett – amelyet 1921-ben elköltöztettek a bányásztelepről – tűzoltóságot, közösségi klubot és templomot is építettek, majd az I. világháború utáni évtizedekben még számos közösségi épülettel gyarapodott Sewell. Mivel a városban nincsenek utcák, csak hosszú, széles lépcsők, az Escalera Central, vagyis a központi lépcső körül nyíltak az üzlethelyiségek, ahol a bányászok és családjaik a mindennapi élethez szükséges javakat szerezték be.

Az árukat hordárok (cargadores) cipelték a lépcsőkön az üzletek, a mozi, a játszótér és az iskola között A bánya amerikai vezetőinek gyermekei részére külön amerikai iskola is épület az amerikai negyedben (Campamento Americano). A házak többsége két-három emeletes keskeny, hosszú faház volt. Utak sem voltak, csak egy vonat, ami a bányászokat és családtagjaikat hozta fel a völgyből.

A vég kezdete

Miután 1967-ben a chilei kormány megvásárolta a bánya 51%-át és megalakult a Sociedad Minera El Teniente, a dolgok gyorsan megváltoztak, sok lakó inkább a völgybe és a legközelebbi városokba települt a romló életkörülmények miatt. 1971-ben Salvador Allende elnök államosította a bányát, majd megalapították a Corporación Nacional del Cobre de Chilét, vagyis a Nemzeti Szénvállalatot, a területet ma is birtokló Codelcót.

1977-re már csak kétezer bányász maradt a városban, ezért a Codelco inkább őket is kitelepítette, és felszámolta a várost, az amerikai negyedet lerombolták. 1998-ban a chilei kormány Nemzeti Műemlékké, 2006-ban az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította Sewellt, ahol a lépcsőket ma kizárólag szervezett túrák keretében koptatják a turisták.

Még több szellemváros a Playeren!

(Fotók: gabrielbritto, imagenes de sewell)