A Cádiz tartományban fekvő városra pillantva elsőre az az apokaliptikus gondolatunk támad, hogy a településbe becsapott egy hatalmas meteor, de az ott lakók folytatták addigi életüket, mintha mi sem történt volna.
Természetesen ez nem igaz: a különleges andalúziai település már több mint nyolcszáz éve áll, és a maga szerény módján virágzik is. A Rio Trejo vájta mederben egy kis folyó torkolata lakozik a sziklák között: az erózió folytán alakultak ki Setenil de las Bodegas egyedülálló háztetői.
Elsőre hihetetlennek tűnhet, de a mórok alapította sziklavárosba a környékbeliek leginkább praktikus okokból cuccolnak át: a várost takaró sziklák kifejezetten kellemes és hűsítő árnyékot nyújtanak az elviselhetetlenül forró mediterrán nyárban. A helyiek tulajdonképpen csak a homlokzatot tették hozzá a városhoz – a barlangokkal barázdált sziklafal kiváló erődként funkcionált, másrészt már eleve adta magát, hogy ideális hőmérsékletű lakásokat alakítsanak ki belőlük.
Neve gazdag történelmi eseményekre reflektál: a “Setenil” szó a latin “Septem nihil”, azaz “hétszer nem” kifejezés a katolikus hódító csapatokra utal, akik hétszer próbálták sikertelenül elfoglalni a mórok lakta települést a XV. században (végül azonban nyolcadjára sikerrel jártak). A “las Bodegas” – azaz “a raktárak” pedig a barlangokban felzsúfolt élelmiszerekre, borokra és egyéb javakra utalnak.
A fehérre meszelt falak közt sétálva cseppet sem érezni, hogy a sziklaváros egy világvégi, mindentől elhagyatott hely lenne: Setenilben virágzik a bor-, olívaolaj-, sertéshús, mandula-, méz- és lekvárkereskedelem, a kávézók és éttermek nyüzsögnek a helyiektől és a környékről odalátogatóktól (ugyanis a város bárjai és élelmiszerboltjai a legjobbak a régióban), hétvégente pedig az utcákra kifutó piacoktól is hangos és élettel teli az egyedülálló város.
(Fotók: Wikipédia)
