Főszerepben a repülő csula, a „kedves” helyi lány és a tuskó taxis. Dehogy akarunk lebeszélni! Csak vedd tudomásul ezt a tíz dolgot napokkal az utazás előtt és hidd el, sokkal jobban fogod érezni magad a messzi keleten.

Jól nézel ki, de azért nem ANNYIRA!

Ha azt hitted, hogy Pekingben a lányok úttorlaszokban fognak állni előtted, akkor sajnos ki kell ábrándítsalak. Persze meg fognak nézni, de azért a messzi nyugatról jött ember nem számít akkora kuriózumnak, mint gondolnád. Az ismerkedésnek egyébként is van egy szinte megkerülhetetlen akadálya, ami nem más, mint a nyelvtudás hiánya. Azért ne szontyolodj el! Ha jó helyen vagy jó időben, simán összeakadhatsz egy nyugatról kiköltözött lánnyal, aki alig várja, hogy végre rámosolyogjon egy jóvágású európai. Van még valami, amire szintén érdemes odafigyelned. Ha egyedül lófrálsz az utcán, jó eséllyel hozzád is odamennek majd helyi lányok, akik csak ismerkedni szeretnének. Mivel jól beszélnek angolul, így adná magát, hogy belemenj a játékba, de ha ránk hallgatsz, inkább nem veszíted el a fejed. A hölgy feltehetőleg csak az adott szórakozóhely beépített embere, és még te sem akarhatsz tízezer forintnak megfelelő jüant kifizetni két kávéért. Ez a mutatvány szinte mindenhol a világon működik, de Pekingben nagyüzemben tolják.

Nyál a szélben, köppen éppen…

Szolgálati közlemény: Ha most éppen eszel, akkor ezt a bekezdést ugord át a lelki nyugalmad megőrzése érdekében. Pekingben (és ez igaz Kína többi részére is) a nyál nem érzi jól magát a szájban. De nem egyszerűen csak kiesik a fogsor mögül, hanem a gazdája a kilövés előtt nyaktól fölfelé minden, a gyurmánál folyékonyabb halmazállapotú testnedvet hangos rotyogás közepette felszív a szájába, aztán az így összegyűlt cuccost egy hangos flöttyentő hang kíséretében ejektálja az utca kövére. Baromi gusztusos látvány. Ugyanígy érdemes azzal is tisztában lenni, hogy errefelé a zsebkendőnek sincs nagy kultúrája. A taknyot bőven megteszi egy nagy légrobbanással a külvilágba tessékelni. Ha szerencséd van, hatótávolságon kívül leszel tanúja a felemelő eseménynek.

Kicsi, ócsó

Ha nekiiramodsz felesleges vackokkal (kultúrkörökben szuvernírnek is szokták hívni) felhizlalni a kézipoggyászodat, akkor jó, ha észnél vagy, mert a rafkós árusok könnyen egy brutális haszonkulcs szenvedő alanyává tehetnek. Alkudozni egyenesen kötelező! A frekventáltabb helyeken (pl. a Nagy Fal egyes szakaszain) nem átallnak a kereskedők akár 85 jüant elkérni egy vacak hűtőmágnesért. Ilyenkor annyi a dolgod, hogy először nemet mondasz, aztán hagyod magad rábeszélni, de továbbra sem túl lelkesen kérdezed, hogy mennyi az annyi. Az árus ekkor fel fog neked írni egy pofátlan összeget, amire te már fordulnál is sarkon, de a kereskedő tollat, papírt vesz elő és megkér, hogy írd le, te mennyire gondoltál. Nagy kínkeservesen írj le egy összeget, ami semmiképpen ne legyen több az általa mondott ár negyedénél, de azt is csak úgy, mintha a fogadat húznák. Kicsit még engedhetsz, de ha nagyon vacillálsz, inkább indulj el, mert úgyis utánad fognak rohanni. Nyugi, még így is lesz haszna a bizniszen az illetőnek.

Kezeket fel! Ez egy félreértés!

A kínai vendéglátósok az átcseszést előszeretettel álcázzák félreértésnek, így azért mégiscsak könnyebb széttárt kezekkel mentegetőzni. Fourteen (14) helyett forty-t (40) érteni, benézni a címet és kocsikázni kicsit a kuncsafttal, esetleg elnézni a rendelést Pekingben mindennapos mutatványok. Az egyik szórakozóhelyen például a rafkós pincér rámutat az asztalt dekoráló sörre, az ujjával hatot mutat, aztán rábök a kínai itallap egyik tételére és a mellette árválkodó 180 jüanra. Pont ki is jön a 30 jüanos ár üvegenként, ami azért nem olcsó, de még bőven belefér, ezért rábólintasz. (Úgy vagy vele, hogy biztos külön árat kapott a hatos pakk az itallapon.) A jó ser után egyszercsak érkezik az asztalra egy baromi nagy pálmaerdő. Elküldenéd, de a pincér szól, hogy ez a ház ajándéka. A sört beszlopáljátok, aztán jön a meglepi, amikor a muksó egy 480 jüanos számlával tér vissza. Semmi pánik, csak egy „félreértés” áldozata lettél. A hiéna most már sokkal egyértelműbben magyarázza el, hogy a sör darabonként 80 jüan (úgy 3200 forint) volt, az itallapon mutatott 180 jüanos tétel pedig csak a gyümölcskosár volt, amit grátisz kaptál az italod mellé. Tanuljatok a kárunkon, mert ezt speciel mi pont beszoptuk.

Közlekedési (de)morál

Pekingben egész éves a közúti vadászidény. Ahol van egy kis hely, ott hirtelen a semmiből születik egy új sáv, a közlekedési lámpák általában csak tájékoztató jellegűek, a sebességhatárok rugalmasak, mint Hulk gatyája, a gyalogosokra pedig állandó kilövési engedély van érvényben. Az ég szerelmére, nézz szét, mielőtt zöld jelzésnél a zebrára lépsz, mert a kanyarodó autósokat rohadtul nem érdekli, hogy útban vagy! Ugyanígy a bicikliseket sem hatja meg, ha átmennek néhány figyelmetlen gyalogos-lábfejen, bár őket látszólag az sem érdekli, ha szétkenődnek egy a külső sávban repesztő járatos busz szélvédőjén. Egyik útitársam azért jelezte, hogy Kairó közlekedéséhez képest Pekingé olyan, mintha Vitézy Dávid egyik erotikus álma vált volna valóra, de európai szemmel Kína fővárosa nagyon durván léc alatt teljesít. Nem hiába mindennaposak a közlekedési dugók. Mindenki tülekszik, ügyeskedik bepofátlankodik, leszorít… Dudaszóra komponált káosz.

A kelet mesés ízei

Hacsak nem vagy a kínai konyha igazi gourmandja, akkor viszonylag hamar elkezd majd a gyomrod korogni valami hazai után. Ez mondjuk ízlés dolga, de számomra elég nagy gondot jelentett, hogy az egész városban képtelenségnek tűnt felhajtani valami olyan kaját, ami nem tocsog a szószban és nem csak mutatóban tartalmaz húst. Persze meg lehet találni a világkonyha prominenseit, de csak elvétve kapod tőlük azt az élményt, amit várnál. Az ember ilyenkor végső kétségbeesésében berombol egy Mekibe, hogy végre ismerős ízekkel helyezze képbe az ízlelőbimbóit, de akkor jön a sokk: Kínában még a BigMac sem ugyanolyan, mint a világ többi részén. Ha ránk hallgatsz, akkor a nagyobb szállodák éttermeivel próbálkozol, melyek azért kénytelenek voltak kikupálódni a nyugati konyhaművészet terén is.

Partifész a házban

A frázis, mely szerint sírva vigad a magyar, eredetileg kínai kultúrkörből származhat. A Chiaoyang kerületben lévő Sanlitun utcát szokás Bar Streetnek is nevezni, az ilyesmire pedig egy külföldön tartózkodó egyedülálló fiatalember úgy repül rá, mint muslica a rohadt barackra. A partyvigyor akkor lohad le az ember arcáról, amikor már a negyedik helyen is ugyanaz az érvágós muzsika fogadja. A felállás a következő: Egy pocakos, szemüveges fiatal srác és/vagy egy koktélruhában feszítő bombázó áll a színpadon és a karaokegépből szóló zenére úgy énekelnek, hogy a magyar tehetségkutatókon felkapaszkodott művészek nagy része ecetet vizelne az irigységtől. Két siratóének között hirtelen a színpadra lép egy lengén öltözött lány és rúdtáncolni kezd, de olyan arccal, mintha a függöny mögül kalasnyikovos délszláv emberkereskedők kényszerítenék erre, közben pedig az énekesek a háttérben ásítoznak. Ez a módszer egy szórakozni vágyó külföldi lábából úgy fél óra és egy óra közötti időtartam alatt párologtatja el a bugit. A megoldás állítólag a direkt külföldiek számára rendezett bulik egyike lehet, de azért ezeket nem olyan egyszerű megtalálni. Nekem a Pekingben töltött egy hét alatt nem is sikerült.

A méret a lényeg

Peking hatalmas. Úgy értem, elképesztően, orbitálisan, félelmetesen HATALMAS. „Ja, csak egy utca? Hát azt lesétálom!” – No, ezt a mentalitást inkább gyorsan felejtsd el! Ami a térképen két légyszarnyi távolság, azt a valóságban úgy tíz-húsz percbe kerül legyalogolni. Szívesen ajánlanám segítségül a Google Maps áldásos közreműködését, de a helyzet az, hogy a Kínai Népköztársaság nem csak a Facebook-elérést, de a Google szolgáltatásait is blokkolja, így valamelyik offline navigációs szolgáltatás lehet a megoldás. (Mondjuk a Nokia által nemrég Androidra is kitolt Here nevű alkalmazás.) A méretek persze kihatnak a népsűrűségre is. A frekventáltabb látványosságoknál elég kellemetlen tömegek alakulhatnak ki, amibe belekeveredve hamar rá fogsz jönni, hogy a kínai néplélek nem az a türelmes fajta. A Tienanmen tér előtti biztonsági kapunál például szinte állandó a tumultus, a helyiek pedig úgy tolakodnak, hogy a pogó nemre, életkorra tekintet nélkül mindenkit bedarál. Amikor ott voltam, a biztonsági kapu többször is bedugult, amikor egyszerre akarta magát rajta keresztülpréselni három ember, amin csak azért nem röhögtem, mert közben éppen a teljes pekingi hímzőszakkör próbált engem is beletaposni a betonba. A tömegközlekedés egyébként teljesen jól szervezett – főleg a metro, mivel a buszok sajnos nincsenek beoltva dugó ellen – de a legjobb megoldás mégis a taxi lehet, mely olcsó és a bejelentett, fényképes igazolvánnyal dolgozó taxisok esetében még attól sem kell félned, hogy átvernek. Van azonban egy kis bibi a taxikkal…

Mese a taxisról, aki felvesz

… hacsak nem a hoteled recepciója hívja számodra a taxit, akkor kb. esélytelen, hogy magad csípj meg egyet. Meg nem erősített források szerint ennek az az oka, hogy a taxisok havi fixet kapnak a társaságtól, és mivel Kínában nem szokás jattolni (!), nem igazán érdekeltek a személyszállításban. Egyszer még az is előfordult velem, hogy fél óra céltalan lófrálás után egy hotelnél gyorsan beugrottam egy épp kipakoló taxiba és mutattam a térképen, hova mennék, mire a derék munkásember egyértelmű gesztusokkal kért meg arra, hogy ugyan csukjam már be kívülről az ajtót. Miután a második békésen hortyogó taxis is elhajtott a vérbe, végül egy feketéző vitt haza a rendes ár duplájáért, de akkor már ez sem érdekelt. (Fontos: Az árat ilyenkor úgy kell kialkudni, hogy valamire legyen felírva, különben egészen biztosan „félreértés” lesz a dologból.)

Elveszett jelentés

Kínában kínaiul beszélnek. (Figyelem, nem hiába van pont a mondat végén!) Olyannyira, hogy sokszor még a szállodákban dolgozó pincérek sem értik meg, mit hablatyolsz. Az utcán így nagyjából annyi értelme van angolul próbálkozni, mint magyarul. A nemzetközi repülőtéren lévő gyorsétteremben még azt sem értik meg, hogy vizet kérsz a menüdhöz, ami viszont már finoman súrolja a nonszensz kategória határait. A célállomásokat például érdemes magadnál tartani kínaiul leírva, különben a taxis előbb visz el a Hortobágyra, mint oda, ahová tényleg menni szeretnél. Ha van még egy kis időd utazás előtt, akkor mindenképpen tanulj meg néhány alapvető kifejezést. Megtanulhatod például, hogy „kérem, törölje le a turhát a nadrágomról”, vagy „legyen szíves valami táncolhatót énekelni, maga pedig takarítsa el az asztalról azt a pálmaerdőt, mert ütök ám, de hirtelen”, de egy „nem”, egy „igen” és egy „kérem” is nagyon hasznos tud lenni.

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Tegyél egy futóedzőt a fa alá!

Retrokvíz: felismered, hol készültek ezek a fotók a 80-as években?

Kék és zöld tó is van ebben a kráterben az Azori-szigeteken

További cikkeink a témában
Életmód Otthon Így jutottunk a nyugati minimalizmustól az eklektikus ezredfordulón át az okosotthonokig – 20 éves a MaxCity, Kovács Zsófival beszélgettünk
Hirdetés