Amikor 1900-ban megépítették, még hetven méeterre volt a mélységtől, amikor idén elmozdították a helyéről, már csak hat méterre.

A 23 méter magas épület Egtved szigetén áll, és alig egy hónappal a költöztetése után újranyitott.

A százhúsz éve átadott, 60 méteres sziklafalon elhelyezkedő tornyot görgőkön tolták odébb.

Arne Boelt, helyi polgármester szerint egy csomó dolog rosszul sülhet el, ha egy ilyen 1000 tonnás épületet mozgatnak, de szerencsére a művelet jól sikerült, a világítótorony jól viselte az utazást.

A dán környezetvédelmi miniszter „nemzeti kincsnek” nevezte a tornyot, ami némiképpen megmagyarázta, miért költöttek el 575 ezer fontot, azaz mintegy 225 millió forintot a költöztetésre.

A költségekbe az államon kívül Hjoerring városa is beleszállt, de az a gyanúnk, hogy ezt a költöztetést főként a dán állam, azaz a dán adófizetők állták.

A világítótorny 1968 óta nem működött, ekkor múzeummá alakították. Az egyik kiállítás témája éppen az erózió elleni harc volt.

Az épületet egy időre bezárták, a homok ugyanis lassan elnyelt két olyan épületet, ami a torony közelében állt. Amióta viszont újra megnyitott, évente negyedmillió turista kereste fel.

A költöztetést élőben közvetítette a dán állami televízió és több honlap is. Fél óra alatt a torony 140 centiméternyit haladt.

A terület, amin a torony fekszik, a vándorló homokról és az állandóan változó partvidéki tájról híres.

2008-ban a közelben álló Maarup templom nem volt ilyen szerencsés, a talajerózia miatt apránként szétszedték. Egyes részei múzeumba kerültek, más részeket – például a templom jelképének számító hatalmas horgonyt – biztonságosabb helyre vitték.

2016-ban már csak három fala állt, akkor azokat is elbontották.

A Rubjerg Knude világítótorony viszont megmenekült, és ennek nem csak a dánok röülhetnek, hanem mi is. Nagyon szép épület ez, kár lett volna érte.

Ez is érdekelhet: