Az emberek általában csak akkor járnak Macedóniában, ha épp áthaladnak rajta Görögországba tartó útjuk során és a nagy többség mindig el is mondja, hogy „Ó milyen szép lehet ez az ország, egyszer el kéne jönni ide is!” Nekik is azt mondjuk: itt az idő! Már csak azért a mosolyért is megéri, amit a legutóbb a szerb-macedón határon, a macedón határőrtől kaptunk, miután a „Greece?” kérdésére „No. Skopje!” válasszal feleltünk. Merthogy a macedónok nagyon örülnek ám neki, ha az ő országukat választjuk célállomásul és nem csak amolyan tranzitországként tekintünk rájuk. És hogy miért és hogyan vegyük be Macedóniát? Íme, a válaszok, és az útiterv, amelyet

(0. és) 1. nap: Odaút

Macedóniába vagy többen összeállva kocsival, vagy vonattal lehet a legolcsóbban eljutni és mi természetesen ez utóbbit javasoljuk igazán, mert akkor mindenki kiélvezheti az utazás minden örömét. A vonat a Keletiből indul este 22:20-kor aztán egy nagy alvás és reggel 6-ra érünk Belgrádba, ahol kicsivel több, mint másfél óra várakozás után 07:50-kor indul a Szkopjéba tartó szerelvény. Ezt a 90 percet érdemes is kihasználni, hogy egy kicsit belekóstoljunk a belgrádi forgatagba, megegyünk egy szerb recept szerint készülő bureket és elhatározzuk, hogy ide is visszajövünk majd. Eztán sietünk, nehogy lekéssük a vonatunkat, amivel este 6-ra érünk be a macedón fővárosba. A vonatjegy ára oda-vissza 93,6 euró, ami a MÁV-os 295-ös váltással számítva 27.612 Ft, de az esetleges különböző kedvezményekről érdemes kicsit érdeklődni.

2-3. nap: Szkopje

A kétmilliós ország fővárosába érve hamar szembesülhetünk azzal, hogy a szabályok itt egy kicsit mások, az emberek kicsit elevenebbek, temperamentumosabbak, mint nálunk. Senki ne lepődjön meg például, ha a zebrán fordul meg egy autó. Szóval hátizsákokat fel a hátra, szemeket meg jól előre és körbe szegezni és figyelni a forgalomra (is). Maga a város első blikkre nem tartogat sok izgalmat, nagyrészt szürkének tűnik és vasbetonból van, de ez nagyon elhamarkodott ítélet lenne a részünkről. Megérkezésünk után foglaljuk el a szállásunkat, mondjuk a City Hostelben, ami ár-érték arányban tökéletes: aludni nagyon jót lehet és reggel még főtt tojást is adnak a kenyérhez, ha elég frissek vagyunk, és nem viszi el előlünk valamely szemfüles lakótársunk. A zsák lepakolása után pedig irány a közeli belváros, ahol nagyon jó éttermek, kocsmák várnak ránk és ahol egy kicsit közelebb kerülhetünk a macedón néplélek megértéséhez, amikor a fő téren megpillantjuk a gigantikus, hatalmas, szökőkutas megaszobrot az ágaskodó lovon feszítő Nagy Sándorral a nyeregben. Na, ez a virtus, ez a büszkeség, ez van itt.
A térről átkelve a folyón máris az óvárosban találjuk magunkat. Ha szerencsénk van, pont elcsípünk valami jó kis klubkoncertet, de egy jó buliba mindenképp könnyedén belefuthatunk. Szkopjéban azért érdemes nappal is hatalmasakat barangolni, megnézni az ortodox templomokat, a muzulmán mecseteket, a bazárt, a piacon bevásárolni friss olívabogyókból, gyümölcsökből, és természetesen degeszre enni magunkat burekkel. Ezen kívül pedig mindenképp menjünk fel a város majd minden pontjáról jól látható kereszthez, ami a hegy tetején áll és ahonnan körbenézve, nem csak a város egészét, de tiszta időben Macedónia igazi lényegét, a hegyeket is jól szemügyre vehetjük.

4. nap: Prilep

Macedónián belül lehetőség van vonattal és busszal is közlekedni, bár a vasúthálózat nem ér el mindenhova, de busszal azokat a helyeket is könnyedén meg tudjuk közelíteni (íme a Szkopjéból induló járatok listája). A negyedik napi célpontunknál Prilepnél akármelyikkel érkezhetünk és el is foglalhatjuk gyorsan a szállásunkat, például a Guest House Brezában, majd azonnal pakoljuk tele kajával és vízzel a kisebbik zsákunkat és másszuk meg a város mellett lévő hegyet. Azt, amelyiken az Arany Oroszlán-díjas Eső előtt című filmben is szereplő Treskavec kolostort találhatjuk meg.

Útközben belefuthatunk hatalmas dohánylevél mezőkbe, megláthatjuk, miként száradnak a már leszüretelt dohánylevelek az utcákon felállított kis egységekben, vagy épp a teraszokon, de ha szerencsénk van, láthatunk még furábbnál furább, saját gyártású, autószerű járműveket - a forgalomban közlekedve - is. Este aztán megnézhetjük Prilep nem túl nagy belvárosát, beülhetünk valahova és ehetünk egy jót, mondjuk könnyű salátákat, ajvárt, de akár pacallevest is, akinek ahhoz van kedve és bírja a gyomra.

5-6.nap: Bitola és a Pelister Nemzeti Park

Másnap aztán egy rövid utazás után érdemes ellátogatni Bitolába, Macedónia második legnépesebb városába. Szállások közül mi itt is egy hostelt ajánlunk, ahogy az hátizsákosoknak illik, ezúttal a Szkopjéban is üzemelő Shanti Hostel hálózat itteni darabját. Bitola a Pelister-hegy lábánál fekszik, mi azonban a tegnapi túrázást követően az itteni első napra egy kis pihenést javasolunk. Vagyis inkább lazább sétálgatást, városnézést, merthogy van itt látnivaló bőven. Aki szereti az ókori romokat, az mindenképp menjen el a közeli Herakleába, de a városban is van bőven látnivaló: múzeumok, templomok, mecsetek és természetesen régi és új bazár.

A lazulós nap után, következhet megint egy kis rekreáció: másnap végig lehet haladni az úgynevezett Rocky Trail-en. A Pelister Nemzeti Parkban, a világon egyedülálló fenyőfajta, a Pelister fenyők árnyékából indulva, a sziklás részeken át egészen a Pelister csúcsáig, 2601 méter magasra túrázhatunk fel. Ez egy igen tisztességes túra, térkép és jó cipő nélkül nem javasoljuk az elindulást, viszont a látványért és az útért, megéri felmászni a hegytetőre. Fentről látni a hegy túloldalán lévő Prespa tavat, melyet három ország – Görögország, Albánia és Macedónia - birtokol (bár erről a tó nem tud). Aki egyébként nem szeretne Bitolában lakni, azoknak nyugodt szívvel tudjuk ajánlani közeli Dihovóban levő - nem sokkal drágább - Villa Dihovót, ahol olyan vendégszeretetben lesz részünk, hogy csak, és ahol némi felárért a tulaj mamája főz ránk, ha szeretnénk!

7-9.nap: Ohrid, Struga és a Galicica Nemzeti Park

A következő három napba megint csak lesz minden. Bitolából javasoljuk az átbuszozást Ohridba Macedónia igazi turista látványosságába. Azért terveztük három napra az itt létet, mivel az Ohridi-tó partján egy nap teljes lazulást mostanra már igazán megengedhet magának az ember. Egy másik nap el fog menni magának Ohridnak, az UNESCO Világörökség részeként is számon tartott belvárosának bejárásával, erődöstül, mecsetestül, templomostul, papírgyártó műhelyestül természetesen burekkel és baklavával megspékelve.
Valamelyik napra a háromból pedig javasoljuk, hogy a kissé délebbre fekvő Galicica Nemzeti Parkba is látogassunk el, ahol szintén lehet könnyedebb sétákat is tenni, lehet átnézelődni a pár kilométerre fekvő Albániába - hátha kiszúrunk egy-egy bunkert -, és lehet megint csak túrázni egy jót. Itt a Magaro csúcsra való feljutást javasoljuk, ami 2245m magasan fekszik, és ahonnan tökéletesen látni a pár nappal korábban meghódított Pelistert és a Prespa tavat ugyanúgy, mint az Ohridi tavat, valamint az utóbbi tó nyugati partján fekvő albán hegyeket, településeket. Szállás szempontjából itt két javaslatunk van, egyrészt a Di Angolo Guesthouse Ohridban, másrészt pedig, aki sátrat is visz magával az a közeli Strugában találhat egy nagyon jó kis kempinget a tóparton, ahol többek közt a vízben úszkálva csodálhatja meg a tó körüli hatalmas hegyeket.

10.(+1) nap: Tetovo, Szkopje (és a visszaút)

Ohridból aztán több lehetőségünk is van a továbbhaladásra. Egyrészt elindulhatunk Albánia felé, vagy Montenegró felé (ezekről a helyekről majd későbbi cikkeinkben írunk bővebben), de visszamehetünk Szkopjébe is. Utóbbi esetben mindenképp a másik útvonalat javasoljuk ezúttal, méghozzá Kicevo, Gostivar és Tetovo felé. Utóbbi a macedóniai albánok fővárosa szintén érdemes egy kis körbejárásra, különleges hangulattal bíró település ez is, ráadásul különösen szép mecsettel rendelkezik. Persze aki még nem akar hazautazni, az mondjuk Gostivarból ellátogathat a közeli Mavrovo Nemzeti Parkba is (a Mavrovo pedig akár a téli sportok szerelmeseinek is tökéletes célpont lehet). Arra figyeljünk, hogy az utolsó nap utazásait úgy szervezzük, hogy azért odaérjünk Szkopjébe az este nyolcas belgrádi vonat indulására. A szerb fővárosban az átszállást követően pedig a reggel 6:48-kor induló Eurocityvel délutánra visszaérkezhetünk Budapestre. 12 nap alatt 2000 kilométert utazva, kalanddal és élményekkel telve, a világot megint másként, kicsit tágasabban látva.

Nézd meg, hogyan lehet hét napban a legolcsóbban, és a legtöbb élmény behúzva végigrobogni Olaszországon!

(fotó: Rába Géza)