Egy Velence-imádó szubjektív listája jön, amivel kimaxolhatod a lagúnákkal karistolt várost úgy, mint még soha.
Velence egy olyan város, amire azt hisszük, nagyon könnyű rátenni a mutatóujjunkat, annyira népszerű és ismert. Viszont éppen ez az ismertség és az ezzel járó turistadömping az, ami ki tud teljesen zsigerelni egy helyet, és sok utazásfüggő éppen emiatt már messziről elkerüli ezt a gyönyörű várost. Most tízszeres Velence-látogatóként elmondom, hogyan tudod a lehető legjobbat kihozni Velencéből a kliséken túl.
Szent Márk tér: csakis hajnalban!
Velencében szerintem nincs nyomasztóbb hely a Szent Márk térnél. Pont. Minden erre az egyetlen térre összpontosul, amit utálni lehet Velencében: az összes mamlasz, teknősarcú, szelfiző turista, a nekik szelfi-stickeket meg vijjogó-világító bazári baromságokat áruló bigfun-verycheap-verybigfun indiaiak, a rózsaárusok, az alapvetően sem olcsó Velencéhez képest is háromszor túlárazott éttermek és bárok.
Ezt a teret én mindig messziről elkerülöm, kivéve egy napszakban: hajnalban. Ekkor hihetetlenül szép ugyanis magasztos ürességében: a Dózsepalota és a Szent Márk-székesegyház gyönyörű, évszázados épületei a napfelkeltében csillogó lagúnával a háttérben, mindez úgy, hogy nem lök fel senki, és nem akar eladni senki semmit, csak némán és egyedül magadba tudod szívni ezt az egész szépséget, ami ez a tér emberek nélkül valójában.
Napközben gyaloglás, éjszaka vaporetto
Velencébe a legtöbben a Santa Lucia állomás környékére érkezünk, és az ottani Ferrovia állomásról akarjuk indítani azonnal az utat egy vaporettóval.
Ha rám hallgatsz, ezt teljesen felejtsd el: a Canal Grandén közlekedő hajók tömegnyomorához képest inkább lennél hering egy dobozban. Nagyobb küzdelem zajlik a jó ülőhelyekért, mint egy MMA-bajnokságon, ha pedig nem sikerül megszerezned egyet, akkor marad a folyamatosan fellökős, fullasztó ácsorgás a kapaszkodó nélküli részeken, a városból pedig max a melletted fotózó emberek képernyőjét látod.
Javaslatunk: gyalogolj! Csodálatos lábon felfedezni Velencét, két pont között megpihenni egy piazzán egy friss itallal, beszívni a várost úgy, hogy kapsz is levegőt, és nem taposnak folyamatosan a lábadon.
Ha vaporettózni szeretnél, akkor két tippem van: az egyik, hogy menj éjszaka, a másik pedig, hogy ne az egyik főmegállóban szállj fel (például a Rialtónál vagy a Szent Márknál), hanem kicsit kijjebb, mondjuk az Arsenale vagy a Giardini környékén. Szinte teljesen üres hajókra szállhatsz fel így, és megnézheted éjszakai fényeibe öltözve ezt a varázslatos várost: egészen lélekemelő látvány.
Foglalj okosan szállást a városban
Nem fogunk kertelni: Velence piszok drága. Viszont lehet okosan foglalni Velencébe, és ennek két módja van: az egyik, hogy nagyon-nagyon-nagyon korán, sok hónappal előre foglald le a szállásodat, mert így még tudsz körülbelül megfizethető áron lakni a városon belül, egyébiránt marad a Mestrén túli, bevonatozós világ. (Ami többek között azért rossz, mert az utolsó vaporettóhoz vagy kötve, így max tizenegy-éjfélig tudsz a városban maradni, és rengeteget utazol minden nap, amivel szintén megy a pénz és az idő.)
Másrészt Velencében nemcsak lakást érdemes nézni Airbnb-n, hanem kicsit jobban utánajárva más szállásopciókat is jó ötlet mérlegelni.
Ilyenek például a helyi B&B-k, amiket nagyon sokszor full velenceiek üzemeltetnek és a szálláshelyen meg a reggelin túl valószínűleg egy csomó bennfentes tippet kapsz a legjobb éttermektől a legkúlabb eseményeken át egy rakat dologra, amit érdemes a városban az adott időszakban csinálni. És az is lehet, hogy a tulaj elvisz a motorcsónakján egy körre. Igen, tapasztalatból beszélek.
Járt utat járatlanért el nagyon hagyd!
Ha szeretnéd megnézni Velence nevezetességeit, megértem; nem véletlenül lettek nevezetességek. Azt is megértem, ha Velencébe felkészülten szeretnél menni: hogy kinézel egyes éttermeket, műemlékeket vagy épp galériákat, amiket nem akarsz kihagyni.
Viszont ha rám hallgatsz, ezeket max ceruzával rajzolod be a térképedre, de egyébként totál elfelejted. Miért? Egyrészt, mert a nevezetességekbe konkrétan lehetetlen nem belebotlani, ezért így is, úgy is látni fogod őket. Viszont láttad magát a várost, ha csakis ezeket céloztad be? Nem, mert ez csak a képeslapos Velence, és nem az a Velence, amiben igazán megtalálhatod a személyes élményeket.
Csavarogj! Szándékosan vessz el a sikátorokban! Ülj be egy szimpatikus helyre! Csevegj a melletted ülővel! Kanyarogj tovább, és menj be egy névtelen kis múzeumba! Kukkants be egy éppen nyíló kapu mögötti lépcsőházba! Ülj le egy kis kanálispartra, áztasd be a lábad, olvasgass és bámészkodj!
Ha el akarsz tévedni, akkor igazából nem lehet eltévedni. Hagyd, hogy vigyen a lábad és a város, amerre szeretne, ezerszer jobb lesz, mint a nevezetességeket célzottan járni!
Ismerkedj helyiekkel!
Végül pedig a Sóhajok hídján és a karneváli maszkos boltokon túl van egy Velence, amit helyiek laknak. Nehéz felfedezni, de nem lehetetlen: az kell hozzá, hogy légy nyitott, és ismerkedj velenceiekkel!
Ezt például elkezdheted úgy, hogy egy bárban szóba elegyedsz a csapossal, vagy épp egy melletted olaszul hadaró társaságtól kérdezel valamit. Személyes tapasztalat, hogy akármennyire is úszik a turistákban ez a város, a helyiekből hála az égnek ez még mindig nem irtotta ki a vendégszeretetet és azt, hogy büszkék legyenek gyönyörű városukra.
Cirka tízszer voltam Velencében, és a legjobb élményeim szinte egytől-egyig helyiekkel való megismerkedéssel kezdődtek, amikből lett borozós naplementés motorcsónakozástól házibulin át egy reggeli tramezzinózásig a város legjobb tramezzinósánál minden.
Méghozzá úgy, hogy a tizedét sem költöd el annak, mintha egy mocsok drága gondolába vagy vízitaxiba szállnál, cserébe abszolút személyes és varázslatos élményekkel leszel gazdagabb.
Úgyhogy dobd messzire a Canal Grandéba a félénkséged és a terveidet, a megszokottat és a biztonságosat, és hagyd, hogy úgy nyíljon meg ez a csodálatos város, amilyen valójában a maszkokon és kliséken túl. Buon viaggio!
(Fotók: Unsplash)