Redditen osztotta meg a saját sztoriját az a húszas évei végén járó portlandi nő, aki felállított egy varjúsereget, és most nem tudja, mihez kezdjen vele. Ne röhögj, ez most tök komoly!
Előzményként jegyezzük meg, hogy a lánynak évekkel korábban volt egy emós/gót korszaka, majd a tinihóbortot annak rendje és módja szerint kinőtte, míg nem pár hónappal ezelőtt látott egy filmet a varjakról, amely kicsit újra felébresztette benne ezt a sötét korszakot. (Meg talán az egész világjárványos-elzártságos mizéria rátett erre egy lapáttal, de ezt már mi mondjuk.)
A filmben kiemelték, hogy amennyiben eteted őket és barátkozni kezdesz velük, apró ajándékokkal lepnek meg téged. Ez igazán remekül hangzik, főleg egy olyan időszakban, amikor az ember el van zárva a legtöbb társas tevékenységtől, és a barátaival is többnyire csak digitálisan érintkezik.
Az elején az otthona körül lebzselő öt-hat varjút kezdte el etetni, majd hamar tizenöt fősre hízott a sereg, amely szinte mindenhova követte őt, amikor csak kilépett az udvarra.
„Először a szomszédjaim se bánták, sőt, élvezték az egészet. Főként idősek élnek itt, és a legtöbben amúgyis tagjai egy madármegfigyelő klubnak. Viccesnek tartották, hogy varjak követnek engem, valahányszor kint lófrálok a szabadban.”
Azonban tudjuk, hogy semmit sem adjak ingyen. Amikor az egyik ismerőse átugrott hozzá beszélgetni a kertbe, akkor a varjak védeni kezdték őt – vagy inkább a területet –, és zuhanóbombázásba kezdtek. Addig nem hagyták abba a körözést a vendég felett, amíg az le nem lépett.
„Nem bántották őt, de nagyon közel suhantak el mellette. Tisztázzuk, hogy nem mindig ilyen agresszívak. Ha az ismerős szomszédok vannak itt, akkor velük nagyon barátságosak. Csak akkor gurulnak be, ha valaki közel kerül hozzám vagy az udvaromhoz”.
A nő így arra kíváncsi, felelősségre vonható-e, ha a varjak miatta megtámadnak valakit – hiszen nem tudja irányítani őket, de mégis felelős a kapocs létrehozásáért és a sereg összetoborzásáért. Továbbá nem tudja, mitévő legyen így, hogy lényegében Moira Rose-á változott, a varjak királynőjévé.
A posztjára megannyi komment érkezett. Az egyik hozzászóló – akinek a párja terepbiológus volt, és az ornitológia a szakterülete – azt javasolta, hogy amikor vendégek érkeznek hozzá, kérje meg őket, hogy vigyenek a varjaknak fényes tárgyakat vagy ételmaradékot; vagy várja varjúeledellel a vendégeket, akik megkínálhatják vele a veszélyes sereget. Amennyiben pedig a varjak kedvesen viselkednek a vendéggel, akkor a pozitív viselkedés megerősítése érdekében kapjanak jutalomfalatokat.
Egy másik kommentelő egy madáretető kihelyezését javasolja. Az erőforrásőrző varjak így az agresszív-protektív viselkedésüket az etetőre irányíthatják, és tavaszra kisebb szerencsével lenyugodhatnak. Vagy egy varjúetető-automata építése sem lehet rossz ötlet, amely elvonja a figyelmüket, lefoglalja őket, és amellyel még be is lehet tanítani őket dolgokra.
Közben a varjúsereg admirálisa újabb infókkal jelentkezett: