A hatalom árnyékában egy látszólag végletekig pozitív szenátor választási kampánya és egy végletekig idealista tanácsadó munkája körül forog. Vagy tempóját tekintve inkább csordogál. A fiatal, de annál profibb Stephen az életét áldozná azért, hogy az USA-nak végre igazán jó elnöke legyen. A nagy öregek viszont nem játszanak tisztán, a kampány végére pedig kiderül, hogy még az utolsó munkásembernek is legalább egy tégla Rama bújik meg huncut módon a füle mögött. Jó kérdés, hogy mit lehet elvárni egy választások körül zajlódó politikai krimitől manapság, hiszen a filmtörténelem már mindent elmondott a simlis játszmákról, a meghasonlott emberekről, a korrupcióról. Mindenki tudja már, hogy a sikerhez vezető út mocskosabb, mint a Sziget Nagyszínpad előtti tér nagykoncert után. Mi újat tud még mutatni A hatalom árnyékában?

A helyes válasz: tulajdonképpen semmit. Clooney filmje nem témaválasztásával vonzza be az embert a moziba. A politika korrupt, az emberek bármire képesek a siker és a pénz érdekében. Ez csak természetes. Tudjuk továbbá, hogy a filmes politikus az az állatfajta, aki ritkán nevet, ellenben mindig nagyon szúrós tekintettel néz maga elé, illetve opcionálisan a távolba, és nem átallja eladni az anyját és a haverjait akár egy mogyorós Túró Rudiért sem. A gyakornok lányok erkölcsei pedig lazák, mint a rigalánc. Aki megnézi a plakátot, már nagyjából mindent tud, érzi, hogy semmi sem megy majd úgy, ahogy a nagy könyvben meg van írva, egymás ellen fordul a leendő elnök és tanácsadója, ahhoz pedig, hogy Hoffman és Giamatti ne hozzák szokás szerint a minőséget, a csillagok nagyon szerencsétlen együttállása, vagy egy masszívan átpiált éjszaka utáni forgatási nap szükséges. A hatalom hálójában viszont minden kiszámíthatósága ellenére mégis üt, nem is kicsit.

A hatalom árnyékában (The Ides of March)

• Hossz101 perc
• Rendező George Clooney
• Főszereplők Ryan Gosling, George Clooney, Philip Seymour Hoffman, Paul Giamatti
• Kinek? Aki egyetlen politikai krimit sem hagyna ki / Aki szerint Gosling még mindig nem bizonyított

Talán azért is, mert ki voltunk már éhezve egy okos mozira. Egy olyanra, ami szigorúan akció és robbanásmentes, precíz történetvezetésű, lassan csordogáló, kiszámíthatatlan kimenetelű, és a karakterek fejlődésére helyezi a hangsúlyt. Clooney remek elnökjelölt, akiről maximum egy pillanatig lehet elhinni, hogy tökéletes jellemű ember, Gosling pedig már megint bebizonyítja, hogy ő a jelenlegi legjobb fiatal színész, bármit rá lehet bízni, azt ezer százalékosan teljesíti. A karakterek első blikkre nem izgalmasak, de amint belemerülünk velük a tömény mocsok-koncentrátumba, érdekessé válnak, és ez viszi el igazán a filmet. A magyar címfordítás viszont a film végkifejletét teljesen értelmetlenné teszi. A The Ides of March, azaz a március idusa inkább egy árulást vetít elő, amire Stephennek minden esélye meg is adatik. Kérdés, hogy él-e vele. Az viszont nem kérdés, hogy a mozi erősen ajánlott minden politikai krimi rajongónak, Clooney rendezéseitől elalélt fanatikusnak, vagy csak az okos filmek imádóinak.