Anima Sound System – Shalom

Fotó: Budapest Vinyl

Szépen kezdenek rájönni a magyarok is, hogy érdemes a klasszikus lemezeiket vinylen is kiadni, és mekkora öröm, hogy az Anima Sound System Shalomja is végre megvehető ilyen formában, mert ennek bizony meg kell lennie. Mert hát vinylen az igazi a Hajnal volt, a Fuck the Racists és a Bánat, bánat. A Shalom mellé még jó lenne behúzni hasonló formában a Gypsy Sound Clash-t és az Aquanistant is, de ne legyünk telhetetlenek.

Road Movie

Nemrég indult csak a Road Movie projekt, de máris készült annyi dal, hogy összejöjjön belőlük egy lemeznyi. Ezt pedig bármennyire is meglepő, csak vinylen lehet beszerezni fizikai formában, viszont ez a vinyl remekül néz ki, és jól is szól. Így otthon két fekete lemezen lehet hallgatni a Hiperkarma, a Wellhello, a Tankcsapda, a Blahalouisiana

Deftones – White Pony 20th Anniversary

20 éves a White Pony. Igen, az idő rohadtul gyorsan megy. 20 éve kezdtük hallgatni a Change (In the House of Flies)-t, 20 éve nyomtuk először a Back to Schoolt, és egyszerűen képtelenek voltunk ráunni a Deftones egyik csúcsművére. Azért egyik, mert Chino Morenoék igazából sosem csináltak rossz lemezeket, de a legtöbben talán a White Ponyt nevezik meg kedvencükként. Az album jubileumi kiadása mellé egy bónusz lemez is jár, a Black Stallion, amin olyan előadók készítettek remixeket a dalokhoz, mint Robert Smith, Squarepusher, Mike Shinoda vagy DJ Shadow. Kötelező vétel.

Evanescence - The Bitter Truth

10 év telt el, amióta Amy Lee-ék utoljára sorlemezt hoztak ki csupa új dallal, és bár a cím nélküli múltkori album sem volt rossz, valahogy nem volt annyira kellemesen szívet melengetően old school, mint a The Bitter Truth. Ez a lemez olyan, mintha a mindent vivő, és egyben első Fallen után született volna. És valószínűleg azért működik, mert már senki sem vár tőle semmit, és a banda sem akarja megváltani a világot, hiszen nincsenek igazán elvárások velük szemben sem. Amit viszont mindenki vár, azok borongós hangulatok, gitárok, gitárok mindenhol, és Amy Lee még mindig gyönyörű énekhangja. A Broken Pieces Shine, a Wasted On You és a Use My Voice az Evanescence legjobb pillanatait idézik. Kellemes meglepetés.

Pécs on Stage

Pécs kissé ismeretlenebb és ismertebb büszkeségeit is bemutató sorozata is kiadott egy vinylt az első évadból, rajta nagyon jó dalokkal, amiket akkor is érdemes meghallgatnod, ha fogalmad sincs, kik szerepelnek rajta. A Pécs on Stage már a második évadával nyomul, ha így folytatják, akkor a második lemezt is simán vesszük.

Dua Lipa – Future Nostalgia (The Moonlight Edition)

Dua Lipa szépen feltáncolt a csúcsra a Future Nostalgia albummal, amit most már lassan annyi verzióban lehet meghallgatni, mint megnézni a Justice League-et. Nem nagy gáz, mert az ember mindig szívesen hallja a Don't Start Now-t és barátait, azokból meg elég sok van, főleg ezen a kiadáson. A Moonlight Editionön olyan dalok kaptak helyet az eredetiek mellett, amik valahogyan nem kerültek rá a sima kiadásra, és mit ad isten, ez is tele van slágerekkel. Valószínűleg több kiadás már nem lesz. Ugye?

Sting – Duets

Sting és a duettek nagyon jó barátok, karrierje során annyi népszerű duettet nyomott le, hogy a népszerűtleneket nem is látja tőlük az ember, és most rád nézünk, Shaggy. Ez az album aztán tényleg igyekszik bebizonyítani, hogy nem árt Sting mellé a segítség, úgyhogy jönnek a klasszikusok Annie Lennoxtól Eric Claptonig.

Lana Del Rey – Chemtrails Over The Country Club

Lana Del Rey legutóbb a Norman Fucking Rockwell!-lel elkészítette eddigi legjobb lemezét, és viszonylag gyorsan lapott húzott a 19-re. Nem tette rosszul. A Chemtrails over the Country Club is egy remek lemez, a Jack Antonoff produceri jelenlétével felvett dalok csak azt bizonyítják, hogy nem hogy egyre unalmasabb lenne ez a nőszemély, hanem hogy egyre érettebb cuccokkal tud gurítani, és úgy néz ki, nem mostanában lassít, mert máris bejelentette, hogy készül az új lemeze, a Rock Candy Sweet.

Chris Cornell – No One Sings Like You Anymore

Chris Cornell halálát még négy év után sem lehet nagyon feldolgozni, és még az sem feltétlenül tudja enyhíteni a fájdalmat, hogy egy nagyon is szeretni való feldolgozáslemezt adtak ki a tavalyi év végén, amit most már vinylen is be lehet szerezni. Rajta a Patience, a Nothing Compares 2 U és még 8 klasszikus. A cím pedig abszolút igaz. Senki sem énekel úgy, mint Chris Cornell. Némileg örömre ad okot, hogy van még ott, ahonnan ez jött, és érkezik majd később a lemez második része is.

Kings of Leon – When You See Yourself

A Kings of Leon nem különösebb slágerparádéval, de mégis egy nagyon jó lemezzel tért vissza a 2016-os Walls után, amitől igazán dögös hangzást nem érdemes várni, de ettől még nem tudod kikapcsolni, ha egyszer már elindítottad. Olyan, mintha a Walls egyenes ágú folytatása lenne, egyszerre felemelő és drámai, de mégis iszonyúan könnyű. Jó lett volna élőben is hallani, de elég valószínűtlen, hogy ez idén megtörténik.