50. Uncharted

Minden az ellen szólt, hogy az Uncharted jó film lesz. Egyrészt egy videojáték adaptációjáról van szó, másrészt pedig a mű hosszú évekig senyvedt az alkotói pokolban. Egymás után hagyták ott a rendezők a projektet, a forgatókönyvet pedig már annyiszor írták újra, hogy az eredeti koncepcióra talán már a producerek sem emlékeztek, amikor végre bemutatták a filmet. Ami meglepetésre egyáltalán nem lett rossz, sőt, kalandfilmnek egész pofás, de annyira, hogy a második részt már bizakodva fogjuk várni, ha valaha is elkészül.

49. Fekete Párduc 2.

A Fekete Párduc folytatása az elsőhöz hasonlóan túlértékelt, de azért hiba lett volna kihagyni a listából. Azt is meg kell azonban jegyeznünk, hogy ha a szuperhősös formulát képtelenek lesznek valamilyen módon megújítani, az is lehet, hogy jövőre már nem köszönthetünk egyetlen Marvel-darabot sem az év ötven legjobb filmje között.

48. Az elveszett város

A toplista sereghajtói között még nem feltétlenül kell maradandó alkotásokat keresni és Az elveszett város sem egy olyan mű, amire akár néhány hónap múlva is emlékeznénk, de azért azt se tagadjuk le, hogy egészen jól szórakoztunk ezen a kis könnyed mozin. Sandra Bullock, Channing Tatum és Brad Pitt önfeledten bohóckodták végig ezt A smaragd románca-utánérzést, mi pedig hajlunk rá, hogy még a bőven adagolt cukorszirupot is megbocsássuk emiatt.

47. Szelíd

Mindig örülünk, ha egy magyar filmet is be tudunk rakni az év végi összesítő toplistánkba. A Szelíd sajnos nem lett annyira átütő, hogy egy kicsit előkelőbb helyre pakoljuk, de azért a testépítés megszállottjává vált nőről készült film – különösen a főszereplő letaglózó jelenléte miatt – volt annyira jó, hogy simán helye legyen ebben a csokorban.

46. Jöjj vissza hozzám

A Prime Videón landoló filmet az emelte ki az egyenromkomok tengeréből, hogy legnagyobb meglepetésünkre hajlandó volt egy kis életszerűséggel feldobni a sztorit, melyben két frissen elhagyott harmincas elhatározza, hogy visszasegítik egymást az exeikhez.

45. Sikoly

A 2022-es Sikoly már azzal is elég messzire jutott volna, ha csak eszünkbe juttatja, miért szerettük annyira ezt a franchise-t az ezredforduló környékén. Szerencsére végül ez az eredeti szereplőket is hadrendbe állító soft-reboot elérte azt is, hogy ne csak a nosztalgiázás miatt távozzunk vigyorogva a moziból.

44. A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya

Nem sokan vállalták volna be, hogy saját magukat eljátszva saját magukból csináljanak hülyét egy filmben, de Nicolas Cage simán volt ennyire tökös. Már csak ezért is megfontoltunk volna egy helyezést ennek a zseniális címmel ellátott filmnek, de így, hogy a végeredmény saját jogán is egészen szórakoztató lett, simán itt a helye a toplistánkon.

43. Belfast

Kenneth Branagh saját gyermekkorának csinált emlékfilmet, amit nagyon szeretett az amerikai filmakadémia, de nem hiába nem kapta meg végül a legfontosabb szobrokat. A Belfast azonban még így is egy rendkívül kedves, személyes, csendes mozi. Nagyon jó nézni, még akkor is, ha utána viszonylag hamar elfelejti az ember.

42. Halál a Níluson

Kenneth Branagh majdnem széttrollkodta a saját moziját, hiszen a nagybajuszú mesterdetektívje második Poirot-filmjében is rendre a többi szereplő elé tolakszik. Még szerencse, hogy Agatha Christie egyik legjobb alkotásának szórakoztató sztorija és a besorozott világsztárok elviszik a hátukon ezt is.

41. Doctor Strange az őrület multiverzumában

A Fekete Párduc második eljövetelével szemben a második önálló Doctor Strange-mozi Sam Raiminek köszönhetően legalább fel tudott mutatni annyi egyedi ízt, hogy ne pont a leszakadók közé tegyük be. Az első horror elemekkel operáló Marvel-film helyenként egészen meglepő jegyekkel gazdagította a szuperhősös legendáriumot, mi pedig nagyon szerettük ezért.

40. Chip és Dale: A Csipet Csapat

Ez a film volt az egyik oka, amiért annyira vártuk a Disney+ hazai beindulását, és szerencsére nem kellett csalódnunk. A Chip és Dale nem valami ócska apropója volt a nosztalgiázásnak, hanem egy remekbe szabott, öniróniától sem mentes kaland, aminek talán azok a felnőttek még a gyerekeknél is jobban tudtak örülni, akik annak idején minden vasárnap délután kerek szemekkel ültek a tévé előtt a Walt Disney bemutatja kezdésére várva.

39. Mindent egy lapra

Tessék, egy Adam Sandler-film, amit nem nehéz szívből ajánlani akár még azoknak is, akik egyébként utálják a színészt a gagyitól roskadozó filmográfiája miatt. A Mindent egy lapra kiváló sportfilm, a nyár egyik nagy meglepetése volt, már csak azért is, mert Sandlertől mi sem vártunk ilyesmit.

38. Rosszul vagyok magamtól

Ebben a nagyon nem első randis norvég filmben egy nő direkt megbetegíti magát, csak hogy sztárinfluenszer lehessen belőle. Brutális görbe tükör, ami olykor kifejezetten nehezen nézhető, de az üzenete relevánsabb nem is lehetne.

37. Vezess helyettem

Ahhoz, hogy a Vezess helyettem betaláljon a nézőnél, elengedhetetlen egyfajta meditatív, szemlélődő attitűd, de ha ez megvan, az év egyik legkellemesebb filmélményét élhetjük át. Lassú dráma a gyászról, a bűntudatról és az elengedésről, tele könnyen megfejthető metaforákkal és olyan erős hangulattal, ami a terjedelmes játékidő alatt szinte burokba zárja az embert.

36. Pirula panda

A Pixar általában nem szokott mellélőni és nem hiába szerepel mindkét idei filmjük ebben a toplistában. Az animék világából kölcsönvett motívumokkal alaposan nyakon öntött Pirula panda a kettő közül a merészebb, ami bátran nyúlt a serdülőkor problémaköréhez, a címszereplő pandát a menstruáció metaforájaként behozva a képbe. Mindezt természetesen úgy sikerült megoldani, hogy a nézőtéren sem a gyerekeknek, sem a szülőknek nem kellett feszengeniük. Bravó!

35. Mosolyogj

A Mosolyogj az év legnagyobb horrormeglepetése. A trailerek alapján azt hittük, megint kapunk a nyakunkba valami olcsó jumpscare-festet, ehhez képest Parker Finn mozija egészen tisztességesen sikerült, hatásos ijesztésekkel, helyenként meglepő brutalitással és egy nem épp kiszámíthatatlan, de azért hatásos sztorival. Le a kalappal!

34. Az unoka

A magyar krimi sajnos manapság ritkán látott vendég a mozikban, jó magyar krimit pedig még annál is ritkábban lehet látni. Ezért lehetett örülni Deák Kristóf filmjének, melyben minden a helyén volt. Izgalom, humor, dráma, de még társadalomkritika is belefért a játékidőbe, sőt, az alakításokra sem lehetett egy árva panaszszavunk sem.

33. A tengeri fenevad

Igazi felfrissülés, hogy a Pixar és a Disney animációi mellett idén több más stúdió munkája is felkerülhetett a toplistára. A Netflix saját produkciója nemcsak technológiai szempontból ér fel az említett alkotók műveihez, de izgalomban és érzelmekben is hozta, ami ahhoz kellett, hogy itt üdvözölhessük.

32. Átjáróház

Amikor megtudtuk, hogy magyar fantasy készül, előre szívtuk a fogunkat, hiszen ha valamihez, hát ehhez a műfajhoz egészen biztosan rengeteg pénzre van szükség, a szűkös költségvetés pedig általában kiszúrja a nézők szemét. Épp ezért volt annyira kellemes meglepetés, hogy az Átjáróház remekül sikerült. Az alkotók a pénz hiányát kreativitással és hatalmas szívvel pótolták, így ez a fura, életörömtől kicsattanó alkotás végül minket is meggyőzött.

31. X

Az X nem az a kifejezett családi mozi. Egy csapat fiatal leugrik a texasi vidékre, hogy ott egy pajtában pornót forgassanak, csak éppen az ügyködésüket a nagyon nem egészségesnek tűnő helyiek nemigen nézik jó szemmel. Így a pornó szépen lassan átmegy horrorba, jónéhány frenetikus pillanattal gazdagítva ennek a másfél órás szösszenetnek a nézőjét.

30. A menü

Hannibal Lecter kedvenc filmje is lehetne ez a remek gasztrohorror, bár az ő ízléséhez talán egy kicsit túl direkt a mozi által prezentált társadalomkritika, de attól még A menü humora remek, meglátásaival a fején találja a szöget, ráadásul tele van kiváló alakításokkal. Ha elkerülte volna a figyelmed, nyugodt szívvel javasoljuk, hogy pótold.

29. Kimi

Ebben a feszült thrillerben az agorafóbiás Zoë Kravitz kénytelen kimenni az analóg világba üldözői elől, akik a kezükben tartják a világ legelterjedtebb digitális ökoszisztémáját. Steven Soderbergh legújabb alkotása még a pandémia jegyében született, ennek megfelelően egyenesen az HBO Maxen landolt, így a sors fintorának köszönhetően még a legközelebbi filmszínházig sem kellett elcaplatni, hogy élvezhessük.

28. Barbár

Nálunk egyenesen a Disney+-on landolt az év egyik nagy meglepetése, mely egy teljesen hétköznapi alapszituból olyan beteg horrort farigcsált, hogy helyenként egyszerre rázott minket a hideg és a röhögés. A Barbár az elejétől a végéig sziporkázik.

27. A jó főnök

A spanyolok idén nagyon odatették magukat, és ennek köszönhetően listánkon is több helyet kaptak az országból érkező alkotások. A legnagyobb dicséret, amit A jó főnök című mozival kapcsolatban elmondhatunk, hogy Javier Bardem csak az egyik tényező, ami miatt érdemes megnézni ezt a helyenként könnyed, máskor viszont maróan szatirikus tanmesét. Vezetéselmélettel foglalkozóknak kötelező néznivaló, de mindenki más is remekül szórakozhat rajta, aki alkalmazottként vagy főnökként építi a karrierjét.

26. Minden idők legelképesztőbb sörfuvarja

Nagyon szerettük Peter Farrelly Zöld könyv című moziját, de azért a filmnek kiutalt Oscar-szobrokat egy kicsit túlzásnak tartottuk. A rendező következő alkotása is hasonló okokból nem kerülhetett előkelőbb helyre listánkon: a Minden idők legelképesztőbb sörfuvarja csak a felszínt kapargatja, de még így is élvezetes és jó szándékú háborús mozi, melyben Zac Efronról végleg kiderül, hogy generációjának egyik legszimpatikusabb színésze.

25. Mindörökké Jackass

Teljesen nyilvánvaló, hogy a legutóbbi Jackass-mozi nem való mindenkinek. Akiket azonban nem zavar a franchise alapvető ízléstelensége és nyitott a csapattól megszokott őrültségekre, azok örülhettek, hiszen a film bebizonyította, hogy a gárda tagjai idősebb korukra sem lettek normálisabbak.

24. Lightyear

Ismét a Pixar, ezúttal egy vérbeli sci-fivel, ami sajnos embereset hasalt a mozipénztáraknál. Minket szerencsére nem kell, hogy érdekeljen a bukta, hiszen a Lightyear ettől még simán az év egyik legjobb filmje, amiben a stúdió szokásához híven csak úgy tombol a kreativitás.

23. RRR

Az indiai filmgyártás jön fel, mint a talajvíz, és a Netflixnek köszönhetően egyre több alkotás jut el a világnak azon zugaiba, ahol korábban ezek nem voltak elérhetőek. A RRR akkora stíluskavalkád, hogy ha az ember nem elég nyitott, egészen biztosan felteszi a mi a jó fene ez? kérdést, legkésőbb akkor, amikor két véres akciójelenet között a szereplők énekelni kezdenek. Tagadhatatlan, hogy az európai szem számára ez a harsányság fura lehet, de kellő nyitottság birtokában egy sokkoló darabbal lehetünk gazdagabbak, a szó lehető legpozitívabb értelmében.

22. Elvis

Elvis Presley sztorijához bárki hozzányúlhatott volna, de az az egy biztos, hogy a végeredmény csak Baz Luhrmann rendezésében lehetett ennyire színes, harsány és sodró lendületű. Bár a vibráló képi világ és a lélegzetvételnyi szünetet nem hagyó pörgés is emlékezetes, az Elvis tagadhatatlan sztárja a címszerepben óriásit alakító Austin Butler, akinek a nevét még sokszor fogjuk hallani az elkövetkező években. Ámen!

21. The Woman King – A harcos

Egy kicsit a Marvelt is minősíti, hogy akik idén tényleg izgalmas, az afrikai kontinensen játszódó akciófilmet akartak látni, biztosabbra mehettek, ha a Fekete Párduc 2. helyett erre az alkotásra vettek jegyet a mozipénztárnál. A harcos a kétórás játékidő és az elkoptatott drámai elemek ellenére is sodró lendületű történelmi akciódráma remek alakításokkal.

20. Nem

Jordan Peele a Tűnj el! miatt lett a kedvencünk és bár a túlcifrázott Mi okán nem voltunk maradéktalanul elégedettek, a Nem ismét megmutatta, miért érdemes odafigyelni erre a komikusból lett rendezőre. Legutóbbi alkotása egyfajta inváziós mozi, ami egy pontig csak sejtet, aztán amikor beindul, olyan szürreált fest a vászonra, hogy azt sokak gyomra már nem is tudta bevenni. Mi azok között voltunk, akik élvezettel fogyasztották ezt a fura, nevetséges, mégis félelmetes történetet.

19. A tizenhármak

Ron Howard az eső által elárasztott thaiföldi barlangban ragadt kamaszok sztorijából hozta össze ezt a mozit, amit a sztori egyes pontjain szó szerint visszatartott levegővel néztünk. A dokumentarista igényű alkotás remek amatőr szereplőkkel és Colin Farrel valamint Viggo Mortensen személyében két világsztárral hozta el az év egyik legfeszültebb filmjét.

18. C'mon C'mon – Az élet megy tovább

A mindig zseniális Joaquin Phoenix egy rádiós műsorvezetőt játszik, aki elvállalja fura unokaöccsének felügyeletét. A C'mon C'mon olyan tekintetben nem könnyű alkotás, hogy az indokolatlan fekete-fehér megjelenítés és a lassú építkezés könnyen elidegenítheti azokat a nézőket, akik gyors élményekre vágynak. Mégis érdemes megadni az esélyt Mike Mills szívmelengető filmjének, melynek tanulságát tényleg megéri megfogadni: legyünk nyitottak mások felé, akkor is, amikor ez nem egyszerű.

17. Licorice Pizza

Paul Thomas Anderson alkotása hangulatfilm, annak pedig a legerősebb, amit idén láthattunk. Az ifjúságról, az első szerelemről szól a hetvenes évek Amerikájának díszletei között, rendkívül laza cselekménnyel, kiváló fiatal színészek által megformált szimpatikus karakterek tolmácsolásában. Ez volt idén az a film, amiben egyszerűen csak jó volt elmerülni, és emiatt nagyon hálásak vagyunk neki.

16. Az Északi

Aki egy vikinges akciófilmet várt ettől a mozitól, annak most biztosan vérben forog a szeme, amiért ilyen előkelő helyre tettük Robert Eggers alkotását. Nem, Az Északi nagyon nem az lett, aminek sokan várták. Nem kalandfilm, inkább egy olyan bosszúmozi, ami szokatlan eszközökkel, úgy mesél el egy kelta mítoszt, hogy egyáltalán nem fél elidegeníteni a nézőjét, ha ezt kívánja meg a történet. A trailerek sajnos mást ígértek, de aki képes volt átprogramozni magát a filmidő első néhány perce után, egy olyan élménnyel lehetett gazdagabb, ami szinte bemászik az ember bőre alá.

15. Guillermo del Toro: Pinokkió

A Disney az év egyik legnagyobb csalódását hozta a Robert Zemeckis-féle Pinokkióval, Guillermo del Toro azonban a Netflixen rendbe tette a dolgokat. Pedig az ember tényleg hajlamos azt gondolni, hogy ez az ezerszer elmesélt történet ma már inkább alvásra, mint érdeklődésre ingerel, de erre az animációs filmre ez egyáltalán nem igaz. A látvány egészen egyszerűen parádés, del Toro elbeszélésmódja pedig olykor Tim Burton legjobb stop-motion alkotásait juttatta az eszünkbe. Kellemes meglepetés, nem feltétlenül gyerekeknek.

14. Préda

Az eredeti Schwarzenegger-klasszikus óta voltak ugyan kisebb villanások, de a Predator-franchise igazából csak kínlódott az elmúlt 35 évben. Dan Trachtenberg alkotásától sem vártunk megváltást, épp ezért volt annyira meglepő, hogy végső soron a film könnyedén és magabiztosan állt be az 1987-es mozi mellé, arról nem is beszélve, hogy Amber Midthunder személyében egy ígéretes fiatal sztár mutatkozhatott be általa.

13. A gyilkos járat

Olyan minőségi akció-vígjátékokból, melyekben nem szuperhősök rohangálnak ide-oda, nem igazán lehetne manapság Dunát rekeszteni. A gyilkos járat olyan, mint egy jobb Guy Ritchie-film az unalmas pózerkedés nélkül, amiben Brad Pitt a csúcson pörögve játssza a rosszkor rossz helyen lévő megoldóembert, és ez igazság szerint marha jól áll neki. Lehet, hogy néhány év múlva már nem fogunk rá emlékezni, de most ezzel a helyezéssel mondunk köszönetet neki, amiért olyan jól szórakoztunk rajta.

12. Vörös rakéta

Nem sokan fognak eldicsekedni azzal értelmiségi körökben, hogy tetszett nekik Sean Baker filmje, de mi simán kiírjuk egy vastag alkoholos filccel a mellkasunkra. A Vörös rakéta tényleg olyan dolgokból csinál viccet, melyeken nem igazán ildomos nevetni, főhőse pedig egy meglehetősen tiszteletlen, lusta, opportunista, mondhatni visszataszító emberi lény, mégis szurkolunk neki, hogy legalább egyszer legyen már szerencséje ebben a nyomorult életben. Igazi mocskos szórakozás.

11. Esemény

A hetvenes évek elejének Franciaországában az abortuszért még börtönbüntetés járt, így a film főhőse, akinek ígéretes jövője egy nem kívánt terhesség miatt veszélybe kerül, kénytelen harcba szállni a teste feletti önrendelkezési jogáért. Kemény téma, ez az elsöprő hatású film azonban minden truváj nélkül, csendben mutatja meg ezt a harcot egy olyan főszereplővel ez élen, akinek érdemes megjegyezni a nevét: Anamaria Vartolomei. Egyetlen arcrezdülésével egész monológokat képes felmondani.

10. Út a díjesőig

Egy öregedő milliárdos elhatározza, hogy elkészíti minden idők legjobb filmjét, ezért megvásárolja a jogait egy Nobel-díjas regénynek, majd leszerződteti Spanyolország legjobb rendezőjét és legelismertebb színészeit. Az Út a díjesőig hihetetlenül vicces szatíra, melyben úgy megkapják a magukét a művészvilág egocentrikus, kultúrsznob karakterei, hogy olykor a néző a térdét csapkodja a röhögéstől.

9. Párhuzamos anyák

Pedro Almodóvar huszonkettedik filmje két anya összefonódó sorsáról mesél, és ismét bebizonyítja, hogy a spanyol filmrendező talán minden kortárs filmművésznél jobban csodálja és imádja a nőket. Ebben a remek drámában a spanyol történelem a láthatatlan főszereplő, de az igazán bravúros alakítást Penélope Cruz festi fel a vászonra.

8. A világ legrosszabb embere

Joachim Trier drámája egy fiatal értelmiségi szerelmi életét követi figyelemmel, miközben olyan dolgokról mesél, melyek mindannyiunkat foglalkoztatnak életünk bizonyos szakaszában. Mi a szerelem, mi az elmúlás, mikor kell felnőni és hogyan is kell ezt csinálni? Nem biztos, hogy ez a film minden kérdésre választ ad, de a megoldásokról úgy elmélkedik, hogy attól szem nem marad szárazon. Az év egyik legszebb, legérzékenyebb filmje.

7. A szomorúság háromszöge

Ruben Östlund filmje a trailerekben azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy egy rakás milliárdos összeokád egy luxus óceánjárót, a végeredmény azonban nem az az öncélúan fingós-hányós hatásvadászat lett, amire sokan az előzetesek alapján vártak. Helyette egy olykor velőtrázóan vicces szatírát kaptunk, melyben a nagy tanulságok egyáltalán nem lettek a szánkba rágva, épp ezért volt igazán jó elgondolkodni rajta két humorbonbon között.

6. Tőrbe ejtve – Az üveghagyma

Rian Johnson megcsinálta! A Tőrbe ejtve első része is simán az év egyik legjobb filmje volt 2020-ban, de a folytatás még annál is agyafúrtabb, izgalmasabb és látványosabb lett. Daniel Craig lubickol Benoit Blanc szerepében, de mindenki más is remek ebben a kiváló krimiben, amit nem elég egyszer megnézni.

5. Avatar: A víz útja

Tizenhárom évig vártunk rá, és végül James Cameron nem okozott csalódást. Tagadhatatlan, hogy A víz útja megismételte a nagy előd hibáit – és itt leginkább a mélységet nélkülöző sztorira gondolunk –, de csont nélkül hozta annak erényeit is. Így lett a folytatásból az év leglátványosabb filmje, melyben az érzelmek, az akció és az izgalom is a helyükön vannak. Ez a film maga a nagybetűs MOZIVARÁZSLAT.

4. Batman

A legtöbbször megfilmesített szuperhős idei kalandjától nem kicsit tartottunk, hiszen a Zack Snyder-féle Batman nem igazán sikerült sem érdekesre, sem izgalmasra, így félő volt, hogy a Warner nem lesz képes a bravúrra. Szerencsére Matt Reeves rendező és Greig Fraser operatőr, meg úgy általában a stáb összes többi tagja rendesen odatették magukat, az eredményre pedig mindannyian büszkék lehetnek.

3. Minden, mindenhol, mindenkor

Hiába sajátította ki a Marvel a multiverzum koncepcióját, ezt a gondolatot nem nekik, hanem a Minden, mindenhol, mindenkor alkotóinak sikerült a leghatásosabban kibontani. A film gyönyörűen keveri a távol-keleti akciófilmek, a sci-fik és az egzisztencialista drámák jegyeit, a kész főzet pedig elképesztően látványos, frissítő, vicces, megható és izgalmas. Reméljük, a Marvel Studios fejesei jegyzeteltek!

2. Top Gun: Maverick

Tom Cruise-t lehet szeretni vagy utálni, de abban nem igazán van helye ellenvéleménynek, hogy a Top Gun folytatása eltalálta-e a közízlést. A Maverick igazi régi vágású hőseposz, melyben az utolsó hollywoodi szupersztár megmutatta, hogy hatvanévesen is tudja, érti és érzi, mitől döglik a légy. A film az év vitathatatlan kasszasikere, teljesen megérdemelten.

1. Nyugaton a helyzet változatlan

A Nyugaton a helyzet változatlan Erich Maria Remarque azonos című regényének sokadik, az alapanyagot nem betű szerint adaptáló filmfeldolgozása, melyben olyan közelről vigyorog ránk a háború förtelmes arca, hogy a néző egyes jelenetek alatt szinte bénultan mered a képernyőn látható fizikai és lelki pusztulásra. A Netflix által műsorra tűzött első világháborús mozi látványos, megrendítő, zsigeri alkotás, melynek megtekintését kötelezővé tennénk minden gondolkodó felnőtt számára. Nem sokat gondolkodtunk azon, ezt tegyük-e idén az első helyre.

Ha a fenti helyezettek között nem találnál elég bepótolnivalót, nézd meg tavalyi toplistánkat is: