Az egyik szebb napokat látott Wayans-tesó, Marlon rendező haverja, Michael Tiddes nagyon helyesen érezte, hogy szükség van egy Fifty Shades of Grey-paródiafilmre. Semmi másra nem sikerült azonban ráéreznie.

Marlon igazi kultfigura, hiába játszott olyan mozikban, mint a Ne légy barom, a Horrorra akadva 1-2, vagy a Feketék fehéren, Darren Aronofsky Rekviem egy álomértjában is játszott, egyáltalán nem rosszul, és bárhogy is van, nem lehet rá haragudni. Mert ő Lődög, az idióta, a kemény, de főleg az idióta, akit gyerekkorunk óta bírunk. Én isten bizony nagyon bíztam abban a trailerek alapján, hogy sikerül egy Horrorra akadva első rész-szintű paródiafilmet rittyenteniük, ami valljuk be, azért nem nagy vállalás, de Marlon Wayans eléggé elkottázta A szürke ötven árnyalata spoofját.

Hihetetlen, hogy a Zucker-Abrams-Zucker hármas együtt és külön-külön elkövetett nagyjai (Airplane, Csupasz pisztoly, Top Secret, Nagy durranás) óta nem sikerült egyetlen épkézláb paródiafilmet sem összehozni. A fekete ötven árnyalata érezhetően próbálkozik, de sajnos nagyon balul sül el a mutatvány. Ennek ellenére bátran el lehet mondani, hogy jobb, mint az eredetije, bár ez tulajdonképpen akár az Európa expresszről is elmondható, vagy a Szuperbojzról, bár arról talán mégsem.

A film jeleneteit egytől egyig kifigurázó Fifty Shades of Black olyan, mintha két forgatókönyvírója (Marlon Wayans, Rick Alvarez) közül egyik tökéletesen alkalmatlan, a másik pedig egészen pofás melós lenne, csak a jobbik srácot nem engedték túl sokat dolgozni. Így történhet meg, hogy itt a főhősnő lakótársa egy dagi, undorító ribi, hogy egy bokáig érő farok feldönt egy poharat az asztalon, hogy másodpercekig közelről mutassanak ronda heréket, aztán pedig jöjjön egy egészen agyas poén Bin Ladenről, vagy egy Whiplash-paródia. Ennek a filmnek két énje van, az egyik vállalhatatlan, a másikkal pedig bármikor elmennél sörözni.

Sajnos minden húsz rossz poénra jut egy jó, az az egy viszont arcon csap, utána megint jöhetnek a nőalázó gegek, a főhősnő visszafogottsága és paraszti mivolta közti csapongás, a niggerezés, és a duci, ápolatlan poénok. A film mondjuk még így is eléri, hogy jobb legyen az  utóbbi évek szörnyűséges próbálkozásainál (Csajozós film, Spárta a köbön, Vámpíros film), de még így is egy hajszál menti meg attól, hogy ne akarj kisétálni a közepén a moziból. Mindegy is, biztos lesz valaki, aki így is imádni fogja.

A player szerint

  • Ez viszont kevés egy jó paródiafilmhez
  • A jó poénok viszont tényleg elég jók
  • Kevés az igazán jó poén
Player-méter
3
És ezt olvastad már?
Ilyen 3D-s graffitikkal még menőbb város lehetne Budapest
További cikkeink a témában