Pedig elsőre nem úgy tűnt, hogy jó ötlet a majmok életét bolygatni, főleg Tim Burton meglehetősen bénácska remake-je után, de megtörtént, és ennél jobb nem történhetett volna. Végre sikerült olyan előzményfilmeket gyártani, amelyek nem csak hogy nem voltak gyengébbek A majmok bolygója eredeti részeinél, de még bőven túl is mutattak rajtuk. És ez nem a technikai megvalósítás miatt van, ami önmagában is bőven megérne egy cikket, hiszen a majmok annyira élethűek, amilyeneket még nem is lehetett látni vásznon, vagyis igen, de azok a majmok hús-vér állatok voltak, és nem CGI-teremtmények.

De ezek bizony CGI-lények, akik mögött hús-vér színészek állnak, Cézárt a remek Andy Serkis alakítja, akinek egyébként már kijárna valami díj, de nagyon sürgősen. Serkis Cézárja egészen elképesztően élethű, de mindenki más is, egyszerűen képtelenség felfogni, micsoda meló állhat ezek mögött a majmok mögött, hiszen minden egyes szőrszáluk olyan, mintha élő lenne, és nem mesteri animáció. De ez már nem újdonság, hiszen az előző részek is pont ennyire voltak csodálatosak vizuálisan, és tulajdonképpen az a legbecsülendőbb ebben a szériában, hogy nem is szúrják ki a szemünket a tökéletes látvánnyal, mivel olyan sztorik is társulnak hozzá, amelyek meglepően mélyek és komplexek.

Ezúttal a mélység megvan, a komplexitás már kevésbé, de nem panaszkodunk, A majmok bolygója: Háború így is szuperül megírt, remek történetet mond el. Cézárékra ezúttal katonák vadásznak, az Ezredes (Woody Harrelson) mindenáron el akarja pusztítani a majmokat, különösen a vezérüket, és addig nem nyugszik, amíg sikerrel nem jár. Amikor az Ezredes elég erősen beavatkozik Cézár családi életébe, a majmok vezére elindul, hogy bosszút álljon, de hamarosan a bosszú sokkal nehezebb üggyé válik, mint amilyennek először tűnt. A majmok háborúba sodródnak, és csak úgy tudnak megmenekülni (néha saját fajtájuk elől is), ha egyesítik erőiket.

A harmadik epizód egy az egyben Cézár bosszúsztorija, így egy picit szögegyenesebb is, mint mondjuk az előző film volt, de azért szerencsére nem egy egyszerű majmos akciófilm kerekedik ki a Háborúból. Kicsit olyan akar talán lenni, mint egy modernebb Apokalipszis most, de akkora magasságokba azért mégsem sikerül fellőnie magát, pedig még viccel is egy ponton a klasszikus mozi címével, igen, picit kikacsint, és nem is teszi rosszul, legalább egy pillanatra oldja azt a töménytelen mennyiségű feszültséget, ami végig ott ül a válladon A majmok bolygója: Háború közel két és fél órája alatt.

Nem vontatott két és fél óra ez, elrepül gyorsan, annak ellenére sem, hogy végig teljes erőből nyomasztja az embert egy-két apróbb kivételtől eltekintve, és ehhez bőven van köze Andy Serkisnek és Woody Harrelsonnak is, utóbbi akkorát alakít a kíméletlen Ezredes szerepében, hogy öröm nézni, és sikerül ezzel beírnia magát a filmtörténelem leggonoszabb főgenyái közé, hiszen totálisan őrült, nem ismer kegyelmet, és már a tekintetéből is tudod, hogy bármire képes. Akkor is, ha napszemüveg van rajta. Átsüt rajta az őrület.

A harmadik rész abszolút tökéletesen zárja le a trilógiát, és bár igen, lesz folytatása, valahogy egy egységként lesz érdemes kezelni ezt a három filmet, ami gyönyörű ívet ír le, és olyan ponton fejeződik be, ahol logikusan be is kell fejeződnie. Majdhogynem tökéletes, és az biztos, hogy valóban ott a helye minden idők legjobb trilógiái között. Minden elemében fantasztikus. Jöhet a negyedik rész!