Egy ideje már tudni lehetett, hogy sorozatot készítenének A szállító filmekből, az eredeti mozik készítői azonban otthon maradnak lecsót főzni ahelyett, hogy beszállnának a projektbe. Ez lehet rossz jel is, de a harmadik eresztést elnézve a döntésük után nem kell patakokba folyniuk a könnyeinknek. Egyedül Tarconi felügyelő, azaz François Berléand tért vissza, és persze a jó öreg golyóálló, fekete Audi, amelyet az autós termékelhelyezésekről szóló cikkünkbe is beválogattunk.

A német RTL elsőként mutatta be a friss szériát, ami nem megy a szomszédba egy kis macsóságért, árad belőle a kanszag minden egyes áldott másodpercében, de hát nagyon nem is vártunk mást, csak annyit, hogy jöjjön elő a jó öreg Frank, és szállítson le az élete árán is valami nagyon necces csomagot Berlin-Alsóról Makkoshotykára, legyen az bomba, drog vagy három magyar rackajuh. Annyi azonban történt, hogy Frank Martin szerepét már nem Jason Statham tölti be, hanem az a Chris Vance, aki többnyire a Szentek kórháza sorozatból lehet ismerős, de a Dexter ötödik évadában is feltűnt néhány epizód erejéig.

A sztori a régi: Frank megbízást kap egy csomag leszállítására, és még mindig erősen tartja magát a szabályaihoz (már amennyire). A pilotban egy egyszerűnek tűnő feladatot kap (mint mindig): egy szőke szépséget kell elvinnie annak apjához, aki nem mellesleg mint kiderül, egy kétes üzletekbe keveredett egykori tábornok. Egy olyan lányról beszélünk, aki nem átallja minden ötödik percben kivillantani a csöcsét, a popsiját, illetve még annak is megtalálja a módját, hogy fehérnemű-bemutatót tartson a nagyérdeműnek, hogy aztán rá is ugorjon Frankre. Nyilván. Frank mindenkinek kell. Azt azért megnéznénk, mekkora király lenne egy Trabanttal.

Chris egyébként egyáltalán nem az eddig megismert karaktert akarja utánozni, ami nem is biztos, hogy rossz döntés volt a színész és a készítők részéről. A szállító-sorozat főhőse ugyanis van annyira kemény, mint az egykori Frank (Vance úgy harcol, mint egy zárlatos Bruce Lee, és úgy ugrál, mint egy parkour-világbajnok), de sokkal inkább amolyan James Bond-figura ő. Statham nagyon szikár, nagyon izomorientált, míg Vance-ben van egy pici lazaság, elhiszed, hogy tényleg akarják a nők, bár azt egy kicsit nehéz megemészteni, hogy gyakorlatilag az első pillanatban ráugrik egy igencsak fiatal lány. Túl gyors, de hát mindennek bele kell férnie picit több mint negyven percbe.

Ez a kicsit több mint negyven perc viszont nagyon tele van pakolva mindennel, ami a férfiszívnek oly’ sztereotipikusan kedves. A sorozat készítői nagyjából végigvehették, mit szeretnek a férfiak, és a legklisésebb pillanatokat mind-mind belerakták a pilotba: autósüldözés, pazarul megkoreografált közelharc, csöcsök, robbanás, ablakon átugrás, csöcsök, lövöldözés, laza beszólások és nem utolsósorban csöcsök. Minimális sztori, egy több sebből vérző forgatókönyv, logikátlan történések, de hát kit érdekel, az egész úgyis csak amolyan guilty pleasure sorozatnak készült.

És hát persze nem szabad elmenni a tény mellett, hogy ott van nekünk Osvárt Andrea is, a szép hackercsaj, akivel Frank folyamatos összeköttetésben oldja meg az ügyet, megy is a flörtölés ezerrel, nyilván valamelyik kései epizódban össze is jön neki, de addig még ki kell bírni. Andrea jól hozza az aranyos asszisztenslány szerepét, de hát gyakorlatilag sok dolga nincsen, egy asztal mögött ül, és a monitornak beszél, aztán mosolyog egy olyat, hogy attól elolvadnak a férfiszívek.

A szállító sorozatot csak azoknak ajánlhatjuk jó szívvel, akik minden férfisztereotípiának megfelelnek, akik bírták a régi filmeket (főleg a harmadikat), és nem zavarja őket, ha szinte ugyanazt látják egy erősen gazdaságos változatban, illetve az sem, ha olyan furcsaságok történnek, amiken harsányan felröhög minden jóérzésű ember. Guilty pleasure széria férfiaknak. Sem több, sem kevesebb.

Tovább:
A legfrissebb cikkekhez
A kategória legújabb cikkeihez
Az autós termékelhelyezésekhez