Az Apple sem akarta kihagyni a szerelmesek napját, felkérte hát az Ördögűzés Emily Rose üdvéért, a Sinister és a Doctor Strange első része okán ismert Scott Derricksont, hogy Zach Dean forgatókönyvéből forgasson egy rendhagyó romantikus filmet Miles Teller és Anya Taylor-Joy főszereplésével. Az ötlet nem volt rossz, de a megvalósításba hiba csúszott.
Az AppleTV+ kínálatában debütált A szurdok női főszereplője egy orosz bérgyilkosnő, a férfi pedig egy ex-tengerészgyalogos mesterlövész, akiket felbérel egy rejtélyes szervezet, hogy 365 napig felügyeljék a címszereplő hasadék körüli területet. A nő a szurdok egyik oldalán felállított beton őrtornyot foglalja el, a férfi pedig a vele szemben lévőt. Hogy pontosan mit őríznek, azt nem kötik az orrukra, és szabályból sincs túl sok: nem léphetnek egymással kapcsolatba, naponta fel kell tölteniük a szurdok körüli automata gépfegyvereket, és nem kérdezősködhetnek. Olyan, mintha a szervezet a mélyből érkező fenyegetéstől igyekezne megvédeni a világot.
Az egyévnyi magány alatt a két őr szemet vet egymásra, majd szerelem szövődik közöttük, és természetesen ez okozza a bonyodalmat is. Az egyikük ugyanis a légyott utáni visszaúton bezuhan a mélybe, mire a másik sem habozik, és utána veti magát. Itt aztán az addig rejtélyes love storyból a mozi szörnyfilmbe csap át, amit egyébként a trailer is elspoilerezett, így nekünk sem kell szemérmeskednünk.
A problémák a love storyval kezdődnek. Az van ugyanis, hogy Miles Teller és Anya Taylor-Joy között nagyítóval kell keresni a kémiát, ami az egész film egyik legkellemetlenebb meglepetése. Emiatt inkább a forgatókönyv, mint a két fiatal sztár alakítása okolható, de azért túlzás lenne kijelenteni, hogy ők mindent megtesznek, ami tőlük telik. Mivel a filmet a köztük állítólagosan kialakuló vonzalom, majd szerelem működteti, ezért a hiteltelenül ábrázolt kapcsolat lábon lövi a sztori átélhetőségét.
Na nem mintha a szurdokba ereszkedés utáni reveláció sokat lendítene a film színvonalán. A köd alatt ugyanis maga a pokol várja a párocskát, amit sikerült olyan moslék CGI-jal megjeleníteni, amihez képest még a tévés színvonal is pozitív jelző. Azt nem gondolnánk, hogy az Apple kifejezetten egy B mozira fizetett volna be, ha viszont egy tisztességes akció-horror volt a terv, ahhoz ez az audiovizualitás a kevésnél is kevesebb.
A játékidő derekától A szurdok átmegy egy korhatár- és pénztárcabarát Resident Evil-utánérzésbe, amiben egymást tapossák a logikai bakik és a rongyosra használt akciófilmes sablonok. Az egész rejtély megoldása bántóan együgyű, és bár a hőseink életére törő fenyegetés helyenként egészen kreatív formát ölt, a megvalósítás vitán felül csapnivaló.
Sajnos az akciónak sem lehet fenntartások nélkül örülni, hiszen a menekülőket látványos plot armor védi, mely minden izgalmat kivesz a cselekményből. Az alkotói inkompetencia érzését erősíti, hogy a film helyenként kifejezetten videójátékos fogásokkal él, ami különösen abban a jelenetben, melyben lelepleződik a szurdok titka, teljesen nevetséges hatást kelt.
Az Apple alkotását azok fogják élvezni, akiket nem zavar a minden hitelességet és kémiát nélkülöző románc, és akik félidőben képesek átprogramozni az agyukat. Az addig többé-kevésbé okosan építkező film ugyanis a cselekmény derekánál éles stílusváltáson megy keresztül, amit sokaknak már csak azért sem fog bevenni a gyomra, mert innentől Derrickson filmje a B filmek színvonalán botorkál előre a kicsit sem meglepő végkifejletig.
