Hogy nem ez a mozi nyerte a legjobb animációs filmnek járó Oscart, az hallatlan. A tenger dala ízig-vérig tradicionális, de semmihez sem hasonlítható, tökéletes rajzfilm.
Ilyen nincs. Tomm Moore megcsinálta az év animációs filmjét, amit nagy valószínűséggel semmilyen Disney-Pixar-Dreamworks-mű nem fog tudni letaszítani a trónjáról idén, és az átlag mozinéző mellett úgy ment el, mint egy profi ninja, mert nem feltétlenül szól a nagyközönségnek, de valahol mégis. A frissen Oscarra is jelölt Song of the Sea minden tekintetben zseniális vállalkozás. Egyrészt egyáltalán nem használ CGI-technológiát, itt minden keményen régi vonalas, zsigerből és nem izomból megy számára a hatásvadászat, ráadásul olyan, mintha egy hosszúra nyúlt, nagyon modern Magyar népmesék-epizódot látnál, csak éppen ír népmese ez, a legjobb fajtából.
A tenger dala olyan, mint egy gyönyörű álom, és tulajdonképpen ilyennek kellene lennie minden valamirevaló mesének. A sztorija középpontjában egy kelta legenda, a selkie-k állnak. Hallottál már a selkie-kről? Nem? Olyan lények ők, akik a vízben fókaként léteznek, de a parton le tudják vetni bőrüket, hogy emberként éljenek tovább. Mint kiderül, a kis Bennek is több közük van hozzájuk, mint gondolja, anyja rejtélyes eltűnésében legalábbis játszanak némi szerepet, akinek eltűnése előtt megígéri, hogy jó bátyja lesz kishúgának, Saoirse-nek. Ezt annak rendje és módja szerint nem tartja be, de amikor Saoirse bajba kerül, kénytelen félretenni kisfiús elveit, és megmenteni magukat.
Ez a film a legmeseibb mese, ami az utóbbi években a mozikba került. Megmutatja, hogy igenis van létjogosultsága a kézzel rajzolt animációs filmeknek, a már-már ódivatúnak tűnő mesei elemeknek, ahol valódi mondai hangulat elevenedik meg, és emelkedik igen magas szintekre, ahol a népies elemek egyáltalán nem tolakodóak, hanem inkább valamilyen egyedi színezetet adnak a történetnek, olyat, amelyet semmilyen jelenlegi mainstream rajzfilmgyár nem képes már létrehozni.
Tényleg nincs mese, ha bárki is vonzódik a gyönyörű rajzfilmekhez, és kicsit elege van már a jelenlegi 3D-CGI-cunamiból, akkor A tenger dala nem fogja cserbenhagyni, a végén mindenki elmorzsol majd egy könnycseppet, megfürdik a cukiságtengerben, és talán mindenki megnézi majd újra. Nem lehet ellenállni neki. Nem lehet nem szeretni. Kötelező darab.
