Március eleje óta nézhető a Netflixen az ezredfordulón az Office-szal berobbant Ricky Gervais új televíziós minisorozata, az After Life. Hat darab egyenként kábé fél órás rész, akár azt is mondhatnánk rá, hogy ez bakker egy három órás film. De nem, mert a sitcomos narrációnak köszönhetően, mind a hat rész ugyanazt a kört járja be.

Az özvegyen maradt Tony (Ricky Gervais) megnézi néhai felesége egyik videóüzenetét, ad enni a kutyájának, ha van otthon táp, kilépve a lakásajtón baszogatja a postást, a helyi lap szerkesztőségében, ahol dolgozik, csak a képernyőkímélőjét látjuk, arzheimeres apjánál tíz percnél nem bír ki többet látogatóban, a helyi prostituáltat csak mosogatni viszi haza, ám a temetőben egy idős hölggyel jól kijön, estéit pedig egy szintén helyi junkie-val tölti, aki kérésére heroinos cigit is teker neki. És ez így körbe-körbe, egyet hátra, de aztán kettőt előre lépve az imádott felesége elvesztésének feldolgozásában.

Az After Life Ricky Gervais fölényesen gúnyos, egyben imádni valóan szemét humorának köszönhetően rögtön magával ragad. Egyszerre nagyon vicces és talán Gervais eddigi leginkább megkapó alkotása lett. A mellékszereplők, tehát mindenki más is nagyon szerethetőek a lúzerségükben, szinte nem is tudjuk eldönteni, hogy az lenne-e a jobb, ha Gervais tovább oltogatná őket, vagy ha végre leszállna róluk. Na jó, a pszichológusa egy seggfej, de tényleg ennyi a negatív szereplők egyszemélyes névsora.

Ugyanakkor a végére marad némi hiányérzet. Nem azért, mert előre tudható, hogy mire fog kifutni az egész. Ugyan, úgyis a helyzetkomikumok sora a lényeg itt. Hanem inkább az a baj, hogy nem sokat tud hozzátenni az eddigi megismert Gervais-univerzumhoz, így kicsit az volt az érzésem már elsőre, hogy hé, ezt így mintha már láttam volna valahol. Akárhogy is, az Office óta eltelt már 20 év, ami alatt rengeteget változott a tv show-k világa, Ricky Gervais tagadhatatlan eredetisége azonban már nem tud olyan elemi erővel ütni, mint anno. Persze azért még mindig sokkal jobb, mint a világ dolgainak nagy része.