Az év egyik meglepetése a Ready or Not, ami egy teljesen átlagos horrornak tűnik, de senki sem látta előre a humorát, amitől igazán szerethető ez a vérengzős rohanás.

6 millió dollárból filmet forgatni nem jelent túl sok jót vizuálisan, főleg, ha öldöklős horrorról van szó. De ha a sztori jó, akkor lehet játszani azzal, hogy különösebben nincs pénz művérre, csonkolásra meg egyéb speciális effektekre. Az Aki bújt pontosan tudta, hogy mi a dolga. Nincs sok lóvéja, de azt elkölti úgy, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Nem látványos, de rettenetesen vicces, a humora pedig úgy viszi előre, mintha zsírozott síneken haladna.

A sztorija egy esküvő után indul be igazán, Grace és Alex egybekelnek a családi birtokon másfél évnyi ismeretség után, aztán Alex közli, hogy van egy kis játék éjfél környékén, amin mindenkinek át kell esnie. Húznia kell egy fura dobozból egy kártyalapot, a lényeg, hogy csak egyet ne húzzon ki, mert az a rossz lap. Grace persze kihúzza. A lapon ennyi áll: bújócska. Innentől a lánynak folyamatosan el kell rejtőznie a hatalmas házban, a többiek pedig mindenféle régi fegyverrel próbálják meg őt eltenni láb alól, mert ha nem teszik meg, abba valamiért ők döglenek bele.

Légyszi ne húzd ki az... á, mindegy.

Nem egy nagy sztori, de egy ilyen közepes történetecskét is elő lehet adni újszerűen. Hát a Ready or Not mindent megtesz azért, hogy egy pillanatra se unatkozz a hajsza alatt. Nem tolja túl a brutalitást, inkább azt is a röhögés szolgálatába állítja. Itt még egy csonkolt hulla is lehet poén, hiszen a filmnek olyan elképesztően sötét humora van, amitől egyszerre borzadsz el és röhögsz sírva. Mert hát hogy lehet egyáltalán hangosan nevetni egy vérében fuldokló emberen, vagy a túlvezérelt agresszión, de az Aki bújt megoldja ezt is, és még csak nem is tűnik furának.

Samara Weaving egyszerűen csodás erre a szerepre, az aranyosnak tűnő, de az őrülettől egyre jobban bekattanó friss feleség karakteréből gyakorlatilag mindent kihoz, neki nem egysorosok, hanem néha egyszavasok jutnak, de iszonyúan betalálnak mind, talán legjobban a film legutolsó szava, amitől aztán tényleg hangosan röhögve lehet elhagyni a mozitermet.

És nem, nem jut eszedbe közben, hogy mennyire abszurd ez az egész sztori, nincsenek kérdéseid, pedig lehetnének, csak örülsz, hogy láttál valami olyat, amit már nagyon rég nem láttál moziban. Akad ugyan néhány horror-vígjáték, de a műfajnak alig vannak mostanában emlékezetes darabjai, amiben a karaktereket még akkor is a szívedbe zárod, ha történetesen utálod őket azért, amit tesznek.

Iszonyú jól alkották meg a szereplőket, a rettentően furcsa nagynénitől kezdve a karmester öregen át a kokainmámorban mindenkit kinyíró Emilie vagy a fegyverét használni képtelen Fitch egytől egyig azt mutatják, hogy az írók egyáltalán nem akarták csak úgy bedobni egy darab húsként a figurákat, hogy aztán elkezdjen folyni a vér, mindegyikükről pont annyit lehet megtudni, hogy valamelyest önmaguk paródiájává váljanak.

Fura, de pont ettől a paródia-jellegtől lesz igazán imádni való az Aki bújt, és bár akad egy teljesen hiteltelen fordulat a filmben, még azt is meg lehet bocsátani neki, mert annyira gyönyörűen varrja el a szálakat, és annyira érzi azt is, hogyan kell lezárni ezt az egész őrületet úgy, hogy mindenkinek jó legyen, hogy az már-már csodaszámba megy. Még több ilyen olcsó, de ügyesen megírt filmet a mozikba!

8
  • Nagyon okosan vicces
  • Ügyesen kezeli, hogy nem volt nagy a büdzsé
  • Samara Weaving csodás

Player Autószalon

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon