Az Alita egy jó film, csak elkövet egy óriási hibát

Az Alitában minden megvan, ami egy jó látványfilmhez kell, csak egyetlen dolog nincs, valami olyan, amit Hollywood 2019-ben már nem engedhetne meg magának.

James Cameron már régóta húzta az Alita: Battle Angel filmváltozatát, ami ugye azért indult eleve vesztes helyzetből, mert a mangákból és animékből készült élőszereplős mozik szinte mind máglyára valók, vagy maximum közepesek, legutóbb a Ghost in the Shell-lel pedig akkorát sikerült bukni, hogy azt még a galaxis távolabbi pontján is látták szabad szemmel.

De itt van James Cameron, aki azért többnyire tudja a dolgát, és az a Robert Rodriguez is rendezőként, aki igencsak el tudja kapni a fonalat, amikor nem gyerekblődlit rendez. Az Alita: A harc angyala nem is lett rossz. Érezni rajta Cameron keze nyomát, látni rajta Rodriguez jobb pillanatait, de aztán kiderül belőle, hogy Hollywood egyszerűen képtelen tanulni a hibáiból.

Mert mi ez a sztori? Egy korrekt sci-fi, amelyben egy szemétbe dobott, majd onnan kimentett android lány, Alita próbálja kideríteni, ki is lehet ő valójában, hogyan került oda, ahová, és hogy melyik a kedvenc étele, és bár a legfontosabb kérdésekre nem tud egykönnyen rájönni, az azért feldereng neki, hogy harcolni nagyon, de nagyon tud. Szinte azonnal szerelmes lesz egy tinifiúba, Hugóba, aztán kiderül számára az is, hogy szereti az életét, de az elpusztult, háború utáni világ, amelyben élni és túlélni kényszerülnek, nem túl kedves hozzájuk. Alitának választ kell találnia a kérdéseire, és valahogy elkerülnie, hogy apró alkatrészekre szereljék szét.

Ez így most elég sekélyesen hangzik, de nem az, az Alita ugyanis nem egy tinifilm, amelyben a főhősnő szerelmesen vekeng, hanem egy sci-fi, amelynek tini a főhőse, és próbál kezdeni valamit az ő android-tiniségével, és azzal, hogy teljesen embernek érzi magát, de láthatóan nem teljesen az. Emberi az agya, gép a teste, felcserélhető alkatrészekkel, most mondja valaki, hogy nála igazán bonyolult lehet egy plasztikai műtét.

Tiniségében is van valami dráma, a karakterében pedig cukiság és sötétség egyszerre, mint ahogy Hugóéban is, aki lehetne egy pofoznivalóan nyálas fiúkarakter egy szokásos young adult-förmedvényben, de amikor már pont nem akarnánk látni, kiderül róla néhány dolog, ami egyből érdekessé teszi.

Pont ez a helyzet Rosa Salazar Alitájával is, eleinte még rettentően idegesítően naiv, aztán szépen lassan válik enyhén idegesítő lázadó tinivé, majd harcossá, és mindezt olyan szépen építi fel a film, hogy képesek legyünk megszeretni ezt a leányzót, nem is kicsit, tudjunk aggódni érte, tudjunk szurkolni neki.

Egyáltalán nem idegesítő a CGI, amivel megalkották, az Alita hála istennek egészen elképesztően jól néz ki, ráadásul még a sztorija is okés, ha nem is váltja meg a világot, de az biztos, hogy azon nagyon ritka filmek egyike, amelyikből teljesen biztosan nem lesz kultfilm (bár valószínűleg annak szánták), de marhára szórakoztató, egészen addig, amíg ki nem derül róla egy borzasztó dolog.

Nyugi, nem nagy spoiler, és igazából jobb is, ha tisztában vagy a tényekkel. Hollywood egyszerűen képtelen tanulni a hibáiból. Az olyan filmekre gondolok, amelyekre komplett sorozatokat akartak felhúzni, de aztán másképp alakult a pénztáraknál. Az Alitát is többrészesre tervezték. Nem is titkolják. Nem is fejezik be. Egy olyan ponton hagyják abba a sztorit, ami után azonnal kellene jönnie a második résznek. Csak hát van itt egy kis bibi.

Már most sanszosnak tartják, hogy igen bajosan fogja visszahozni az Alita a tetemes gyártási költségét (maga Cameron is fél az elkerülhetetlentől), ami azt jelenti, hogy nem valószínű egy esetleges folytatás érkezése. Így viszont lesz egy filmünk, aminek nincs rendes vége, egy olyan, ami egy érzelmi csúcsponton abbamarad, aztán majd pár év múlva úgyis folytatódik. De ha nem folytatódik, akkor mi lesz? Marad egy fél filmünk, ami nem rossz ugyan, a világot nem váltja meg, és még durva hiányérzetet is hagy az emberben.

Vizuálisan kifogástalan az Alita, a színészi játékai is jók, Christoph Waltz is visszafogottan játszik végre, és hihetetlenül jól is áll neki, de képtelen visszafogni a megalomániáját azért, hogy teljes élményt kapjunk. És ez dühítő. Pont az ilyen filmek szoktak nagyot bukni, pont az ilyenekből nem lesz sokrészes mozis sorozat, de annyira bízott magában, hogy meg merte lépni, amit már nem lenne szabad. A bátorsága lehetne becsülendő, de itt inkább érthetetlen. Főleg azért, mert maga James Cameron is azt nyilatkozta, hogy nem tervezik a folytatást, mert nem akarnak a Warcraft hibájába esni, ami nyíltan arra épített, hogy majd kap egy második részt, ami sok dolgot helyre rak. Vajon látta Cameron a kész filmet? Lehet, hogy nem. Mindegy, még így is érdemes megnézni az Alita: A harc angyalát, lehetőleg IMAX-ben, mert bőven van itt látnivaló.

7
  • Elképesztően látványos, főleg IMAX-vásznon
  • Rosa Salazar és a többi színész is remek
  • De 2019-ben egy rizikós kimenetelű látványfilmet úgy befejezni, hogy majd jön a folytatása, ami nem is biztos, hogy jön, az egyszerűen megbocsáthatatlan

Player Autószalon

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon