Bryan Singer mesefilmje betalál annak minden bájával és hibájával együtt, még felnőttek számára is szerethető üzemmódban.
Mostanában előszeretettel veszi elő a filmipar a nagy meseklasszikusokat, nemrég Jancsi és Juliska parádézott fegyverekkel egy jóvágású vérfürdő közepette, most pedig itt van az égig érő paszuly sztorijának frissített verziója, de szerencsére több szívvel és ésszel, mint a boszorkányvadászok nem is olyan régi ámokfutása. A történet szerint Jack (Nicholas Hoult) egy lovat visz eladni jó pénzért a király (Ian McShane) udvarába, de csak néhány szem babbal tér haza, melyeket egy pap nyom a kezébe. A csuhás eltűnik, de előtte még annyit mond, víz semmiképpen se érje a szemeket, mert akkor lesz nemulass.
Mégsem a Szörnyecskék prequelje kezdődik el ezzel, sőt, Jack még csak azt sem próbálja ki, hogy némi paradicsommal, darált hússal és fűszerekkel vajon chilis babként jobban funkcionál-e a megszerzett zsákmány, hanem nyilván elveszti és víz is éri azt, amitől akkora gaz nő ki a lakhelye helyén, ami egy gyakorlott kertészt is azonnali felmondásra késztetne. A gond csak az, hogy a giganövénnyel együtt a házában tartózkodó hercegnő (Eleanor Tomlinson) is az égbe emelkedett, akinek megmentésére sebtében elindul annak már ránézésre is pofonérett vőlegénye (Stanley Tucci), egy enyhén beképzelt királyi katona (Ewan McGregor) és maga Jack is.
Bryan Singer filmje az a fajta mese, amit a felnőttek és a gyerekek is szeretni tudnak, kellően elnagyolt karaktereket, kellően gyermeteg, de szívmelengető vicceket és egy szerethető sztorit kap a néző a pénzéért, mely 2D-ben és 3D-ben is ugyanannyira élvezhető, de ha megalománok vagyunk, akkor az IMAX-vászon lesz a mi legjobb barátunk. Az animáció sajnos egy hangyányit talán gyengébbre sikeredett, mint kellett volna, de hozzászokik az ember, és amúgy is, mese ez, nem kötelezően kér számon az ember olyasmit a készítőkön, mint a fotórealizmus.
