Mégis, milyen lehet a pali, ha a róla szóló filmben Jack Black kapja a főszerepet? Mert hát Bernhardt Tiedével pontosan ez történt. A sztorijából Richard Linklater forgatott mozit, amit 2011-ben mutattak be, és ami akkora szimpátiát keltett az akkor már 14 éve börtönben csücsülő elítélt felé, hogy egy ügyvéd pro bono vállalta, hogy kisegíti őt a sittről.

Pedig Tiede minden volt, csak nem mintapolgár. Egy mintapolgár fagyasztójában ugyanis nemigen találna hullát a rendőrség. Nos, az övében pont volt egy.

Az egy arany ember!

Bernie a texasi Carthage városában dolgozott a Hawthorn temetkezési vállalat igazgatóhelyetteseként, amikor 1990-ben a 75 éves Marjorie Nugent megbízta őt elhunyt férje temetésének megszervezésével. A férfit az egész város jószívű, támogató embernek ismerte, aki különösen odafigyelt a megözvegyült szépkorúakra, és ezt a később nyilatkozó helyiek gúnyolódás, cinikus kacsintgatás és sokat sejtető félmosolyok nélkül mondták el a kíváncsiskodó riportereknek.

Tiede állítólag mindennemű hátsó szándék nélkül nyújtott át zsebkendőt a szipogó özvegyeknek, ha arra volt szükség, bibliai idézetekkel vigasztalta őket, de akkor is ott volt, amikor el kellett kapni valakit, ha a koporsó mellett elgyengültek volna a lábai. Ugyanezt megtette Nugent esetében is, ami végül a köztük lévő masszív korkülönbség ellenére is ahhoz vezetett, hogy lassan valami barátságféle szövődött a két ember között.

A férfi szabadidejének jelentős részét az özvegy társaságában töltötte, majd egy év múlva felmondott a temetkezési vállalatnál, beköltözött Nugent házába és ezt követően a személyi titkáraként járt el. Mert azt azért muszáj megjegyezni, hogy az özvegy nem kicsit volt eleresztve. A személyes vagyona nagyjából tízmillió dollárra rúgott.

Marjorie Nugent villája

Ha ezen a ponton „Így már minden világos!” felkiáltással csapsz a homlokodhoz, mi egészen biztosan nem fogunk csendre inteni. Hiszen adott volt egy nyolcvanhoz közelítő matróna és a nap 24 órájában körülötte lebzselő harmincas fiatalember, aki néhány év múlva már egyedüli örökösként került be a néni végrendeletébe. Szóval a kép elég egyértelműnek tűnik, Bernie-t mégsem egy aljas aranyásóként emlegette a város.

Nugentről ugyanis nem volt különösebben jó véleménye a környezetében élőknek. A kilencvenes években a családjával már nem tartotta a kapcsolatot, és úgy általában sem volt egy kedves szava senkihez. Akik ismerték a fura párt, csak azt nem értették, miért segít az aranyszívű Tiede egy ilyen kiállhatatlan perszónának.

Az egyik helyi ezekkel a szavakkal írta le az özvegyet:

„Ha magasabban hordta volna az orrát, megfulladt volna az esőben.”

Tiede és Nugent

Carthage lakosai még akkor sem tettek fel kérdéseket, amikor 1996 novemberében az özvegy eltűnt a Föld színéről.

Szegény Bernie!

Marjorie Nugent ugyan senkinek nem nyitott többé ajtót, de Bernie úgy folytatta a napjait, mintha mi sem történt volna. Az özvegy vagyonát már egy ideje személyi titkárként ő kezelte, így az sem tűnt fel senkinek, ha felajánlott egy nagyobb összeget egy helyi alapítványnak, vagy kisegített egy szűkölködő családot a hónap végén, Tiede pedig ezeket gyakran meg is tette.

Kilenc hónap telt el, mire Nugent egyik fiának feltűnt, hogy sehogy nem tudja elérni édesanyját, ezért eltűntként bejelentette a rendőrségen, majd Amarillóból Carthagébe utazott, hogy maga járjon utána a dolgoknak. Száz szónak is egy a vége:

a férfi a ház garázsában lévő fagyasztóban megtalálta anyja holttestét egy fehér lepedőbe csavarva.

A nyomozók gyorsan előkerítették Bernie-t, akit még nyaggatni sem kellett, azonnal bevallotta, hogy '96. november 19-én egy .22-es kaliberű puskával négyszer hátba lőtte Nugentet, majd a testét lemosta, megtisztította, vászonba tekerte és berakta a fagyasztószekrénybe, aztán szépen élte tovább az életét. Azt is elmondta, hogy kezdetben tényleg barátság volt közte és az áldozat között, Nugent azonban az évek alatt elviselhetetlenné vált. Őt gyakorlatilag terrorban tartotta, de annyira, hogy már a gyilkosság előtt is többször eszébe jutott, hogy egy baseballütővel agyonveri őt. A fegyvert egyébként az áldozattól kapta, hogy azzal lövöldözze le a birtokára tévedő tatukat, ő pedig egy különösen megalázó megjegyzés miatt fordította azt a nő ellen.

A hír természetesen futótűzként terjedt szét a megyében, de a közhangulat egyáltalán nem olyan volt, amilyennek azt egy ilyen felfedezés után képzelnéd. A város közgyűlésének egyik tagja, bizonyos Olin Joffrion például ezt mondta: Miután kinyitották azt a fagyasztót, egyetlen embert sem találtál volna a városban, aki azt mondta volna, „Szegény Mrs. Nugent!”. Az emberek ezt hajtogatták: „Szegény Bernie!”

Később az ügyre ráállított ügyésznek, Buck Davidsonnak egy pincérnő szó szerint ezt mondta: Nem érdekel az sem, ha Mrs. Nugent volt a leggazdagabb nő a városban. Olyan gonosz volt az emberekkel, hogy ha Bernie ölte is meg, senkit nem fog találni a környéken, aki bűnösnek találná gyilkosság vádjában.

Szóval maradjunk annyiban, hogy az elfogulatlan eljárás feltételeihez a körülmények enhyén szólva sem voltak adottak Carthage városában.

Dutyi

A fura gyilkosság híre szépen lassan bejárta az egész országot, melyben igen nagy szerep jutott egy Skip Hollandsworth nevű újságírónak, aki cikket közölt az esetről a Texas Monthly nevű folyóíratban.

A per első heteiben a Bernie-t támogató közhangulatot látva úgy tűnt, hogy az ügyész még a vádlott nyilvánvaló bűnössége ellenére is szembeszélben hugyozik. A közkedvelt, és a gyilkosságot az első perctől bevalló gyanúsított támogatói még egy híres védőügyvédet, Clifton Holmes-ot is megbízták, hogy húzza ki a pácból emberünket.

Balra az ügyész, jobbra az ügyvéd

Az ítélethirdetés kijózanító volt, bár aki képes volt elfogulatlanul gondolkodni, azt nem érte meglepetés, amikor az esküdtek bűnösnek találták Tiedét gyilkosság vádjában, majd a bíró 50 évnyi börtönt rótt ki rá, amit később a fellebbezésben eljáró testület is helyben hagyott.

Ezzel azonban még nem volt vége a sztorinak.

Történt ugyanis, hogy Richard Linklater, a Tökéletlen idők, a Mielőtt felkel a nap és a Rocksuli rendezője elolvasta Hollandsworth cikkét, és annyira megtetszett neki a sztori és Bernie karaktere, hogy megkereste a szerzőt egy film ötletével. Hollandsworth kapott az alkalmon, leült Linklaterrel és együtt megírták a Bernie forgatókönyvét.

Börni, az eszelős temetős

A film aztán az egész világgal megismertette Tiede sztoriját, akivel a forgatás alatt maga a rendező is összehaverkodott. Az áldozat rokonai azonban nem lettek nagy fanok, hiszen az alkotás egy kiállhatatlan szipirtyóként állította be Marjorie Nugentet, Bernie-t pedig egy csupaszív paliként, aki majdhogynem akaratán kívül követte el a gyilkosságot.

A film egy Jodi Cole nevű ügyvédnek is tetszett, aki eldöntötte, hogy beleássa magát az ügybe. Maga Linklater mutatta be őt Tiedének, akit egyébként a börtön dolgozói is igazi mintarabként jellemeztek. Cole több interjút is csinált ügyfelével, melyek során kiderült, hogy Tiedét gyermekként egy nagybácsi szexuálisan zaklatta, ez pedig az ügyvéd szerint teljesen új megvilágításba helyezte az egész ügyet.

Cole talált egy neves pszichiátert, aki szakvéleményében megállapította, hogy Bernie a gyermekkori traumái és az áldozat magatartása okán hirtelen felindulásból is elkövethette a gyilkosságot, ami automatikusan a büntetés enyhítését vonta volna maga után. Az érvelés annyira állt, hogy még az eredeti perben eljáró ügyészt is meggyőzte.

Cole ezekre az új bizonyítékokra hivatkozva 2014-ben perújrafelvételt kért, aminek a bíróság helyt adott, majd tízezer dollár óvadék fejében szabadlábra helyezte Tiedét.

Bernie, immár bajusz nélkül és Richard Linklater 2010-ben

Bernie ekkor már annyira jóban volt a róla szóló film világhírű rendezőjével, hogy Linklater austini házának melléképületébe is beköltözhetett, miközben

a rendező és a film főszereplője, Jack Black még jótékonysági estet is rendeztek neki, hogy ki tudja fizetni az óvadék összegét.

Az 56 éves Bernie Tiede elkezdett példás életet élni. Tevékenyen támogatta a börtönbüntetést töltő elítéltek helyzetén segíteni igyekvő nonprofit szervezeket, egy férfikórus tagjaként templomokban lépett fel és karácsonykor Télapónak öltözve örvendeztette meg a gyerekeket. Hetente egyszer terápiára járt, egy kortyot sem ivott, nem élt drogokkal és még az úton sem kelt át szabálytalanul.

A történet alakulása azonban nagyon nem tetszett néhány embernek.

A Nugent család akcióba lép

Az áldozat családját sokkolta, hogy Bernie ismét odakint szívja a levegőt és a perújrafelvételre teljes pályás letámadással reagáltak. Az ügyészt megvádolták azzal, hogy nem objektív bizonyítékok, hanem Linklater filmjének hatására változtatott a véleményén és sikerült elérniük, hogy Davidsont elfogultság miatt levegyék az ügyről.

A közvádló szerepkörébe lépő ügyészek már teljesen új szemlélettel léptek színre. Meggyőződésük volt, hogy Tiede nem más, mint egy csaló, aki azért került kapcsolatba az áldozattal, hogy kiforgassa a vagyonából, majd később azért tette el láb alól a gyanút fogott nőt, hogy folytathassa a költekezést. A bíróságot is sikerült meggyőzniük arról, hogy Cartaghe városában nem lehet pártatlan esküdteket találni, ezért az eljárást áttették az észak-texasi Hendersonba.

Bernie ekkor már érezte, hogy ebbű' baj lesz

A család közben mindent megtett, hogy a tárgyalótermen kívül is meggyőzzék az esküdtszéket arról, hogy Tiede egy igazi imposztor. Hogy lerázzák magukról azt a vádat, hogy életében egyáltalán nem foglalkoztak az áldozattal, még egy honlapot is létrehoztak Marjorie Nugent emlékére.

Az ügyészek közben elkezdték Nugent halála előtti pénzügyeit vizsgálgatni, ami felfedte, hogy valóban akadt jónéhány fura tranzakció a bőkezű jótékonykodások mellett, melyek összege több millió dollárra rúgott. A hirtelen felindulást a bíróságon azzal támadták, hogy Tiede korábbi vallomásában beismerte, hogy már a gyilkosság előtt is gondolt arra, hogy agyonveri Mugentet, ami szintén nem mozdította előre Bernie felmentésének ügyét.

Az új esküdtszék végül ugyanúgy bűnösnek találta Tiedét, de a bíróság ezúttal 50 év helyett már 99-et szabott ki az elítéltre.

Bernie így csak két évig élvezhette a szabadságot. Jelenleg a texasi John B. Connally börtönben tölti büntetését és legkorábban 2029-ben, 71 évesen kérvényezheti feltételes szabadlábra helyezését.

Ez is érdekelhet:

A valóságban gyilkolt egy lengyel regény kitalált gonosza

Északi jóbarátaink is tudnak alakítani, ha beteg történetekről van szó.

És ezt olvastad már?
Guillermo del Toro közzétette az Avatar második részének első kritikáját
.