Szerintem simán a Bioshock első része az a játék, aminek a legtöbbször ugrottam neki életemben. Nem mondom, hogy minden egyes nekiugrás befejezéssel is zárult, de mondjuk úgy, hogy azt a lezuhanást irdatlan sokszor láttam, mint ahogy a Rapture Citybe érkezésünk első, epikus pillanatait is, és az a helyzet, hogy minden egyes alkalommal pont ugyanolyan hatással van rám. Igen, még most is. Amikor 2016-ban felújított verzióban is kikerült, már megint minden pillanatát felzabáltam kétpofára, bár akkor azt hittem, nem tud újra meglepni. És tessék, meglepett.

A 2K és a Nintendo nagy összeborulásának eredményeként kint van a kollekció, ami mindhárom játékot magában foglalja, és most már bárhová magaddal viheted Switch-en. Már a Metro 2033-nál is rettentően aggódtam, hogy hogyan lehet megoldani a Switch finoman szólva is gyengébb hardverére optimalizálva azt a grafikát, de a Bioshocknál, főleg az Infinite-nél elképzelhetetlennek tartottam, hogy komoly minőségromlás nélkül meg lehetett volna oldani. Erre megoldották.

A Bioshock: The Collection ugyanis úgy fut Nintendo Switch-en, mint az álom, és remekül is néz ki, megkockáztatom, hogy a legszebb FPS, ami a konzolra valaha megjelent. Ráadásul mindezt egy játék áráért kapod meg egy csomagban. Szóval mondhatjuk, hogy visszautasíthatatlan az ajánlat, de nézzük közelebbről, hogy mi is ez.

A Bioshock 1 nem véletlenül kultjáték, egy igazi klasszikus FPS, aminek stílusa van, nem könnyű, és amellett, hogy művészi alkotásnak is beillik, kellően fosat, így nem véletlenül imádja mindenki, aki csak egy kicsit is játszott vele. A második résznek sikerült az, ami csak nagyon kevés folytatásnak: hozta az első rész színvonalát, de sokak szerint még egy szinttel feljebb is lépett, és amikor már azt hitted, hogy unalomba fullad egy harmadik résszel a franchise, jött az Infinite, ami teljesen kilépett a víz alatti steampunk horrorvilágból, felrepült a felhők fölé, visszaugrott a ’10-es évekbe, és úgy ráncigált bele egy alapjaiban a régihez hasonló, mégis teljesen más világba, hogy csak kapkodtad a fejed a gyönyörűségtől.

Gyakorlatilag három tökéletes játékról beszélünk, amelyek méltán csücsülnek minden idők legjobb FPS-ei között, komplexek, hangulatosak és néha nehezek, ráadásul tartalmasak is. A 2K ezeket hozta el most Switch-re, és úgy tűnik, nagyon értették a dolgukat, mert amellett, hogy a játékok minden része csodásan fut, csodásan is néznek ki. Olyan jó még mindig rácsodálkozni, hogy mennyire jól festenek még most is, egyikük sem öregedett rosszul, és még a felújítás minősége is kiállta az idők próbáját.

Az egyedüli gond talán az irányítás nehézkessége, egy picit nem árt állítani az analóg karok érzékenységén, de ez valószínűleg egyéni preferencia kérdése, és egy gyors beállítás után még az olyan kekecek is megtalálják a boldogságukat, mint én. A játékok nem egyben, hanem külön-külön tölthetőek, így ha nincs sok helyed, akkor nem kell egyszerre mindhárom részt parkoltatni az SD-kártyádon.

Ha van Switch-ed, érdemes beszerezned, mert egyrészt bárhol BioShockozni jó, vécén, ágyban, kertben, kanapén, handheld módban ott merülhetsz alá vagy repülhetsz magasba, ahol csak tetszik. Ez pedig önmagában is remek, az pedig pláne remek, hogy ha esetleg régen játszottál volna már ezekkel a játékokkal, vagy kimaradt volna a legutóbbi felújított kör, akkor ez az a változat, amivel igazán boldog leszel. Köszi 2K, már repülünk is rá a Borderlands-kollekcióra és az XCOM 2-re is Switch-en!