Bár nem láttuk ezt a francia vígjátékot, mégis kénytelenek vagyunk belőle koronázni meg a hét filmzenéjét, mert a Cassius szolgáltatta. És a Cassius jó. Mindig.
A héten nem voltunk túlságosan eleresztve remek mozipremierekkel, és akkor még finoman fogalmaztam (A hasonmás/The Double kivételt képez). A franciák kísérlete arra, hogy felélesszék az Éretlenek zsenialitását, mindenképpen örvendetes tett, még akkor is, ha sem a kritikusok, sem a nézők nem ájultak el a Nagytudásúak-tól. Sebaj, ettől még lehet belőle a hét filmzenéje, a Cassius 2006-os lemezéről (15 Again) származó Toop Toop akkor is ebben a pozícióban tündökölne, ha tulajdonképpen az év legrosszabb mozijában szerepelne. És hogy miért? Szimplán azért, mert jó.
