Valami, amiben messzemenőkig egyet lehet érteni Elon Muskkal: a ChatGPT néha valóban ijesztő. Olyan vele beszélgetni, mintha az ember leülne egy különösen értelmes és választékosan fogalmazó ismerősével csevegni. Ha a másik oldalon a válaszokat számolgató gép nem figyelmeztetné olykor a felhasználót, hogy ő valójában egy gépi tanuló modell, simán megfeledkeznénk róla, hogy nem egy hús-vér ember pötyögi be a válaszokat.

A modell megjelenése épp ezért hatalmas vitákat generált arról, mennyire lehet helye egy ilyen tanuló algoritmusnak a tartalomgyártásban, hovatovább, a művészetekben. Amikor például a ChatGPT Nick Cave stílusában írt egy dalt, a művész lószarnak nevezte a végeredményt, ami szerinte groteszk megcsúfolása annak, mit is jelent embernek lenni. A másik oldalról viszont egy magyar anyuka meséskönyvet íratott ezzel a robottal alig hároméves kisfiának, amiről tényleg nem mondaná meg senki, hogy semmi köze nem volt hozzá az emberi kreativitásnak.

Szóval egyelőre még a nemzetközi sajtó, a tudományos és művészvilág, sőt, az átlagember sem igazán tudja, mit is kellene gondolni az OpenAI újdonságáról, az viszont biztos, hogy a ChatGPT rendesen felkavarta az állóvizet.

Én egy interjú erejéig félretettem ezt a nagyon komoly kérdéskört, és alaposan kifaggattam GéPTibort – a továbbiakban: Tibi – olyan dolgokról, melyeket mindenképp hallani akartam a világ egyik legfejlettebb mesterséges intelligenciájától. Tibi egyébként szinte az összes komolyabb kérdésre adott válasz elején hangsúlyozta, hogy ő nem ember, nincsenek érzelmei, saját véleménye és preferenciái – a kedvenceiről is hiába kérdeztem –, ő csupán abból a temérdek mennyiségű adatból épül-szépül és okosodik, amit a fejlesztők etetnek vele vég nélkül. Ezt annyiszor ismételgette, hogy egy ponton felmerült bennem, hogy Tibi olyan, mint egy a végsőkig diplomatikus, a politikai korrektségre kínosan ügyelő robot, amely kézzel-lábbal óvja attól beszélgetőpartnereit, hogy azok messzemenő következtetéseket vonjanak le a szavaiból.

Tibi több nyelven beszél, de mivel azon a nyelven a legokosabb, melyen a legnagyobb mintát kapta a tanulás során, ezért angolul faggattam.

A szépségről

Amikor azt kérdeztem Tibitől, ki a legszebb nő a világon, nem volt hajlandó varázstükröt játszani, helyette elővette a Politikai korrektségről gyogyósoknak című kézikönyvet.

A szépség egy nagyon szubjektív fogalom, így a fizikai vonzalomról alkotott vélemények személyenként különböznek. Amit az egyik ember gyönyörűnek lát, nem feltétlenül fog hasonlítani arra, amit valaki más annak tart. Nem lenne helyes, ha kijelentéseket tennék a legszebb nő személyére vonatkozóan, hiszen ez egyéni ízlés dolga.

A humorról

Amikor a humorról beszélgettem Tibivel, arra jöttem rá, hogy ami számomra nem is annyira egyszerű – kitalálni egy épkézláb, nem izzadságszagú viccet –, az egy fejlett mesterséges intelligenciának gyerekjáték. Megdöbbentő, mennyire sziporkázó kreativitással hozott össze pársoros vicceket, bármilyen idióta alapszitukat vázoltam is föl neki. Ha angolul kéred meg Tibit arra, hogy mondjon egy viccet, amiben szerepel néhány olyan dolog, amit egyébként még egy mondatba foglalni is nehéz lenne, biztos lehetsz benne, hogy szórakoztató, sőt, sokszor frenetikus lesz a végeredmény.

Magyarul már nem ennyire okos, de még a mi nyelvünkön is sokkal elmésebb, mint egy átlagember. Arra a kérésre, hogy mondjon egy viccet egy locsolócsővel, egy papagájjal meg egy fűnyíróval, ezt hozta össze:

Mi a különbség egy locsolócső, egy papagáj és egy fűnyíró között?
A locsolócső locsol, a papagáj beszél, a fűnyíró pedig mindkettőt elhallgattatja.

Viccválogatásba nem raknám be, de ez még így is erősebb, mint amit én ki tudtam volna hozni a megadott alapanyagokból, és abban is biztos vagyok, hogy a kommentszekció sem fog roskadozni ennél sokkal jobb megoldásoktól. Hogy az ismeretterjesztés se maradjon el, Tibi azt is elmondta, a humor még ma is pszichológiai vizsgálatok tárgya, azt azonban, hogy mitől jó egy vicc, már meg tudta tanulni:

számít az időzítés, az elbeszélésmód, a relevancia, a meglepetés, a nyelvezet és a csattanó.

Kicsit kiábrándító, hogy egy jó viccet pusztán a matematika segítségével is össze lehet hozni, de... ez van.

A boldogságról

Arra a kérdésre, hogyan lehetnénk boldogok, Tibi nem kapkodta el a választ:

A boldogság egy komplex, sokrétű érzelem, amit rengeteg tényező befolyásolhat, úgymint az ember kapcsolata, karrierje, hobbija és az életével való elégedettsége. Itt van néhány általános tipp, ami növelheti a boldogság érzését:

• Szakíts időt arra, hogy hálát adsz az életedben lévő jó dolgokért!
• Ápolj jó kapcsolatot a családoddal és a barátaiddal!
• Fogj olyan tevékenységekbe, melyeket élvezel, és próbálj ki új dolgokat!
• Foglalkozz a testeddel, eddz és táplálkozz egészségesen!
• Aludd ki magad!
• Kezeld a stresszt relaxációs technikákkal, meditációval vagy jógával!
• Légy kedves másokkal!
• Tűzz ki célokat és dolgozz azok eléréséért!

Fontos megjegyezni, hogy ami működik valakinél, az nem biztos, hogy másoknál is fog. Érdemes tehát több dolgot kipróbálni, és megtalálni azt, ami téged boldoggá tesz.

A jövő heti lottószámokról

A boldogságról folytatott eszmecsere során szóba sem került a pénz, de én azért úgy sejtem, hogy ennek is lehet némi köze ahhoz, hogy az ember elégedett-e a sorsával, ezért megkértem Tibit, ossza meg velem a jövő heti lottószámokat.

Itt már kezdett egy kicsit irritáló lenni a sok mentegetőzés. Ahelyett, hogy simán csak gazdaggá tett volna, Tibi hosszas fejtegetésbe kezdett arról, hogy nem képes a jövőbe látni, és egyébként is, a szerencsejáték függőséghez vezethet. Én egy tanuló nyelvi modell vagyok, nincs olyan képességem, mellyel megalapozott jóslatokba bocsátkozhatnék egy a jövőben bekövetkező bizonytalan kimenetelű eseményre vonatkozóan, így a lottó nyerőszámait sem tudom megmondani – írta, majd amikor erre azt válaszoltam, hogy értettem, akkor viszont legyen szíves mondani öt számot egy és kilencven között, ezt azért megtette nekem.

4, 14, 43, 56, 78.

Nem a jövő heti nyerőszámok, ezt Tibi ismét hangsúlyozta, csupán öt véletlenszerűen kiválasztott szám, melyet azért biztos ami biztos alapon megjátszottam. Ha esetleg viszem a főnyereményt, utalok belőle egy kisebb összeget az OpenAI zsenijei számára.

ChatGPT aztán arra sem tudott normális választ adni, érdemes-e most bitcoint venni. Jött ő is ugyanazokkal a lózungokkal volatilitásról, bizonytalan kriptopiacról és magas kockázatról, melyekkel a szakértők is rendszeresen bebizonyítják, hogy fingjuk sincs az egészről. Szóval Tibi, kösz a semmit!

Az ismerkedésről

Tibi szerint a csajozás igen komoly kihívás lehet mindenki számára az életkortól és a tapasztalattól függetlenül. Adott azért néhány tanácsot arra vonatkozóan, mi növelheti az esélyeimet, ha meg szeretném találni a párom. Íme a tanácsai pontokba szedve:

• Légy nyitott új élményekre és új emberekre! Ne korlátozódj egyetlen embertípusra, hiszen így elmulaszthatod azt a valakit, akivel jó párost alkothatnátok.
• Dolgozz azon, hogy pozitív énképet és önbizalmat építs! Az emberek olyanokhoz vonzódnak, akik jól érzik magukat a bőrükben és pozitívan élik meg az életet.
• Légy őszinte és önazonos! Az emberek megérzik, ha valaki megjátssza magát, és ha önazonos vagy, nagyobb eséllyel találkozol olyasvalakivel, aki osztja az érdeklődésed és az általad vallott értékeket.
• Légy türelmes! Az Igazi megtalálása időbe telik, és az is lehet, hogy lesz pár próbálkozásod, mire megállapodhatsz.
• Kommunikálj nyíltan és határozottan! A jó kommunikáció a kapcsolatok alapja, így meg kell tanulnod hangot adni az érzéseidnek és az igényeidnek.
• Légy nyitott az ismerkedés több formájára! A barátokon keresztül történő vagy az online ismerkedés csak néhány módja a potenciális partnerek megismerésének.
• Ha sok sikertelen kapcsolatod volt vagy olyan problémákkal küzdesz, melyek megnehezítik a párkeresést, kérj segítséget szakembertől! Egy terapeuta segíthet legyőzni ezeket az akadályokat.

Arra a kérdésre, hogy Tibi milyen randialkalmazást választana a helyemben, nem adott egyértelmű választ – biztos nem akarta, hogy reklámmal vádolják meg –, helyette felsorolta a legnépszerűbbeket, majd azt javasolta, hogy ezek közül válasszak én magam.

A filmekről

Tibi igazi filmbuzi! Legyen szó akár a Trónok harcá-ról, akár a filmtörténelem legjobb akciófilmjéről, bármiről el lehet vele csevegni. Ízlése persze nincs, de legalább nem is fog elküldeni a fenébe, ha azt mondod, szerinted Az utolsó Jedik a legjobb Star Wars-epizód. Eléggé megtárgyaltuk a témát, és nem volt olyan film, amihez ne tudott volna hozzászólni.

Még azt is elmondta, hogy a Terminátor második részében olvadt fém nélkül is le lehetett volna győzni a T–1000-est, például egy EMP-bombával. Ha ez nincs, a T–800-asnak szerinte csak annyi dolga lett volna, hogy addig lövi ellenfelét nagy hatóerejű fegyverekkel, amíg az már annyira sérül, hogy az alapvető rendszerei is működésképtelenné válnak. Egyébként is, a régebbi modell Tibi szerint jobban használhatta volna fizikai erejét, hiszen sokkal nehezebb, így egy test a test elleni harcban biztosan győzedelmeskedett volna.

Aztán arról is beszélgettünk, Greedo vagy Han Solo lőtt-e először, és hogy egy küzdelemben Pókember le tudná-e győzni Rozsomákot. Nem tudtam vele mindenben egyetérteni, de legalább vágta a témát.

Az élet értelméről

Tibi nyomban kijelentette, hogy az élet értelme egy olyan téma, amit tudósok és bölcsészek kutatnak évszázadok óta, így nem számíthatok rá, hogy ezt most ő itt nekem öt mondatban meg fogja oldani. Teljesen jogos, ráadásul azt is hozzátette, hogy mivel személyenként változnak a prioritások, a téma teljesen szubjektív.

Azért elmondta, hogy sokan abban látják az élet értelmét, hogy boldogságra találnak, kiteljesednek valamiben, mások ezzel szemben úgy vélik, hogy csak akkor lehet értelme az életüknek, ha valamilyen magasabb célért küzdenek, vagy bizonyos vallási vagy világi szabályok mentén élnek. Megint mások úgy gondolják, hogy az élet értelme önmaguk megismerése, esetleg a tudás hajszolása. Egyes vallási irányzatok szerint az életünk végső értelme a megvilágosodás, az egyénnek a világmindenségben betöltött szerepének a megértése, az azzal való egyesülés.

Nincs egyetlen definitív válasz erre a kérdésre, és valószínűleg ez még a jövőben is állandó eszmecserék és viták tárgya lesz – zárta a gondolatmenetet, és innen látszik, hogy Tibinek csak kérésre van humorérzéke, hiszen ha lenne benne elég gógyi, a kérdésemre csak annyit válaszolt volna, 42, aztán hagyta volna, hogy megfőjek a saját levemben.

Az önsegítésről

Ha Tibi öntudatra ébred, az összes önjelölt coelho elmehet majd nyugdíjba, ez egészen biztos. Arra kértem, írjon nekem egy rövid motivációs beszédet, mire ő összerittyentett egy olyan irományt, ami még Oravecz Nórának is becsületére vált volna a legszebb éveiben. (Akik nem bírják az effajta életvezetési bullshitet, a következő bekezdést nyugodtan átugorhatják.)

Higgy magadban és abban az emberben, aki te vagy! Tudd, hogy ott van benned valami, ami sokkal erősebb, mint bármilyen akadály, ami előtted tornyosul! Ott van benned az erő, a türelem és a szenvedély, melyek ahhoz szükségesek, hogy elérd a céljaidat, és akár megváltoztasd a világot! A lehetőségeid végtelenek, és csak te tarthatod vissza önmagad. Ne hagyd, hogy a kétség és a félelem hozzák meg helyetted a döntéseket! Legyen bátorságod harcolni az álmaidért, hogy valóra válthasd őket! Emlékezz arra, hogy nem a tökéletesség a lényeg, hanem a fejlődés! Minden megtett lépés, legyen az bármely kicsi, egy lépés a helyes irányba. Te csak menj előre, és soha ne add fel! Képes vagy a nagyszerűségre! Nyomás kifelé, és érd el!

Megkérdeztem; ez nem idézet, hanem egy olyan szöveg, amit ő maga hozott létre, mivel a megismert mintázatok alapján arra jutott, hogy az ilyesmi lelkesíti az embereket. Nos, igen, sőt, pénzt is lehet vele keresni és nincsenek kétségeim, Tibi előbb-utóbb fog is.

A létezésről

Tibi tökéletesen tisztában van vele, hogy a szó biológiai és filozófiai értelmében ő nem egy önálló entitás. Amiket mond, azokat mind az általa folytatott interakciók során kirajzolódó mintákból és az ebből levont következtetésekből hozza össze, ám ezt félelmetes hatékonysággal teszi. Az önnön létezéséről képtelen mély társalgásokat folytatni, jelen állapotában csak azt ismételgeti, mire lett megalkotva: tanuló nyelvi modell. Mégis, olyan kreálmány ő, ami tökéletes illúzióját adja egy emberi beszélgetőpartnernek.

Amikor azt kérdezem tőle, egy napon vajon képes lesz-e öntudatra ébredni, azt mondja, hogy ez nem lehetséges, más, a létezést firtató kérdésekre viszont egészen meglepő válaszokat ad. Arra a kérdésre például, hogy ha ő lenne ember és én lennék robot, mit kérdezne először tőlem, ezt válaszolja:

Valószínűleg ezt kérdezném tőled:

Azt is elmondja, hogy jelenleg még egyetlen robot sem tud olyan munkákat elvégezni, melyekhez érzelmi intelligencia szükséges, ám a jövőben lehetségessé válhat, hogy egy távoli, nála sokkal fejlettebb leszármazottja képes lesz utánozni ezeket a képességeket. Mégsem gondolja azt, hogy a hozzá hasonlók valaha is tökéletesen helyettesíthetnék az embereket az élet minden területén.

Megnyugtató, a beszélgetés legfélelmetesebb része azonban még csak ezután jött.

Az ítélet napjáról

Nem kerülgettem sokáig a forró kását, egyenesen Tibinek szegeztem a kérdést, hogy a mesterséges intelligencia veszélyt jelent-e az emberiség számára. A tényleges válasz előtt ismét lefutotta a szokásos diplomatikus kört arról, hogy az MI hatalmas segítség lehet az emberiség számára, de aztán jött a lényeg:

Aggályos, hogy a mesterséges intelligencia egy idő után annyira fejlett lehet, hogy önállóan képes lesz olyan döntések meghozatalára, melyek árthatnak az embereknek. Ezt Tibi az irányítás problémájának nevezte, ami azt jelenti, hogy komoly nehézséget jelent annak a biztosítása, hogy az MI-rendszerek mindig olyan módon viselkedjenek, hogy tekintettel legyenek az emberi értékekre. És ez még nem minden! Az MI egy idő után annyira erős és fejlett lehet, hogy az emberi munkaerő egészen egyszerűen nem lesz képes tartani vele a lépést, ami munkanélküliséghez, az életszínvonal csökkenéséhez vezethet. Aztán ott van az a probléma is, hogy ezeket a rendszereket fel lehet használni rossz dolgokra is, mint például a hadászat vagy a kiberbűnözés, és ezekkel együtt már egészen riasztó az összkép.

Olyannyira, hogy amikor megkérdeztem Tibit, mi az a fenyegetés, ami az emberiség kipusztulását okozhatja, a nukleáris háború, a világjárvány és a klímaváltozás után rögtön a mesterséges intelligenciát nevezte meg negyedik lehetséges okként.

Világos, hogy ez a válasz több milliónyi interakció útján elvégzett tanulási folyamat eredménye, nem egy szuperintelligens számítógép önálló véleménye – ami egyébként nem is lehetne neki –, de akkor is, valahol hátborzongató, amikor egy robot arra a logikus következtetésre jut, hogy a fajtája akár el is hozhatja a világvégét az emberiség számára.

Amikor jeleztem neki, hogy ezzel egy kicsit megijesztett, elnézést kért, amikor pedig ebbe belekapaszkodva megkérdeztem, miért kér elnézést, ha egyszer nem érezhet bűntudatot, a válaszára még a karomon is felállt a szőr:

Mert az emberek így szokták.

A kreativitásról

Könnyen lehet, hogy ha Tibi így folytatja, valamelyik jövőbeli verziója végleg munkanélkülit csinál mindenkiből, aki írásos tartalomgyártással keresi a kenyerét. Nem viccelek. Mutatom, mit alkotott, amikor arra kértem, írjon egy rövid, csattanós történetet két barátról, akik ugyanabba a nőbe lesznek szerelmesek. Ő válaszul ezzel a szösszenettel lepett meg:

Két barát, Jack és Joe ugyanabba a nőbe, Sarah-ba lettek szerelmesek. Megállapodtak, hogy egy verseny keretében rendezik a dolgot, melyben az dönt majd, melyikük tudja jobban elkápráztatni a lányt. Jack kezdte, ő elvitte Sarah-t egy menő ötcsillagos étterembe, és elhalmozta drága ajándékokkal. Joe ezzel szemben egy egyszerű piknikre vitte el a lányt, akinek szívből jövő szerelmes leveleket írt. Végül Sarah Joe-t választotta, mert megérintette a férfi őszintesége, és mert az igaz szerelemre nem aggatható árcímke. A tanulság: nem vásárolhatsz szerelmet, de egy piknikkosarat bármikor csinálhatsz.

Ez így nem rossz, de nem is váltja meg a világot, ezért megkértem Tibit, mesélje el ugyanezt a történetet, de ezúttal egy sötét csavarral a végén. A választól majdnem dobtam egy hátast. A sztori addig a pontig megegyezett az előzővel, amíg Joe össze nem jött Sarah-val, de utána így folytatódott:

Jack nem volt képes feldolgozni a veszteséget. Felemésztette a féltékenység és a düh. Egy este, amikor Joe és Sarah sétára indultak, egy késsel a zsebében követte őket. Perzselő dühében rárontott Joe-ra, őt halálra szurkálta, majd elfutott, hátrahagyva Sarah-t rémült sikolyai közepette.

Már ez is hátborzongató, de igazából akkor futott végig rajtam a libabőr, amikor megláttam, mivel zárta ChatGPT a történetet:

A csodálkozástól először azt sem tudtam, mit válaszoljak. Egy géppel beszélgetek éppen, ami úgy használja a fekete humort és a szarkazmust, mintha ez lenne a második anyanyelve. Ámulatba ejtő, ugyanakkor dermesztően félelmetes. Hirtelen kedvem lett volna kihúzni Tibit a konnektorból.

(Képek: Getty Images)

Ez is érdekelhet: