Na ez nem volt benne a pakliban: Scarlett Johansson vígjátéka képes komoly röhögéseket okozni, és bár klasszikus nem lesz belőle, Scarlettet újra sokkal emberközelibbé teszi a sok Marvel-hősködés után.
A Csajok hajnalig amolyan Másnaposok+Koszorúslányok+Ronda ügy-kombó ami így leírva elég elcsépeltnek tűnik. Tulajdonképpen az is. Főleg a Másnaposok sikere után jöttek a klónok, amikben fiúk és lányok valamiért egy rosszul elsült buli után próbálnak kikecmeregni a bajból, amit okoztak, és ebben a tekintetben a Rough Night kicsit olyan, mint egy eléggé elkésett próbálkozás a Másnaposok sikereinek meglovaglására. De ez így elég nagy hazugság lenne.
Ezek a lányok ugyanis pontosan emlékeznek mindenre, és bár egy talicskányi kokaint fogyasztanak el a lánybúcsú elején, többnyire maguknál vannak. Csak nagyon, de nagyon elcseszik a lánybúcsút, pont úgy, ahogy a fiúk a Ronda ügyben. Véletlenül kinyírják a sztrippert, aztán megpróbálják eltüntetni a nyomokat, de az meglehetősen komplikált művelet. És nyilván a csajtársaság mindegyikének nyomós oka van arra, hogy ne derüljön ki a gyilkosság, mármint nem a nyilvánvaló börtönbüntetés miatt.
Jess (Scarlett Johansson) például szenátor szeretne lenni, és fogalmazzunk úgy, hogy egy meggyilkolt sztriptíztáncos némileg megakadályozhatja a tervét. A lányok egyébként az ő lánybúcsúját tartják, összegyűlik mindenki a fősuliról (Jillian Bell, Zoe Kravitz, Ilana Glazer) és megjön az őrült ausztrál barátnő is (Kate McKinnon), aztán belecsapnak a lecsóba.
Az kifejezetten dicséretes, hogy a Csajok hajnalig nem finomkodik, nem mutatja szentnek a lányokat (tulajdonképpen közönségvígjátékban ilyen szintű kokózást is ritkán látni), de nem esik feltétlenül túlzásokba, nem rettenetesen ordenáré, történetvezetésében pedig a ’90-es évek vígjátékait idézi. Borzasztó jó érzékkel válogatták ki a színészeket hozzá, a csajokat nagyon lehet szeretni, Kate McKinnon pedig már megint bebizonyítja, hogy ő a jelenkor egyik legjobb komikája, aki valószínűleg még nagyon, de nagyon sokra viszi. Scarlettet is jó látni végre egy vígjátékban, és tulajdonképpen az isten tudja csak, miért nem foglalkoztatják őt többet komédiákban. Kellene.
Nagyon ritka manapság a tisztességes „egyszer nézős vígjáték”, nincsenek már olyan mozik, amik szívvel-lélekkel vannak összerakva, képesek eléggé megröhögtetni, és kikapcsolnak másfél órára úgy, hogy ne kelljen szégyellned magad egy pillanatra sem. A Csajok hajnalig ilyen film. Egyszer nézős, de nagyon szórakoztató, és minden bugyutasága ellenére szerethető, mint a bajba került csajok. Scarlett pedig még inkább a szívünk csücske lett. Elvennénk mi is. Nyilván.
