A csigalépcső meredek, szűk, jobbra van a fal, így szinte lehetetlen egy várért harcolnia a jellemzően jobbkezes támadóknak. De valóban ezért tervezték így a várakat?
Egy neten terjedő elmélet szerint a középkori várak lépcsőit szándékosan tervezték az óramutató járásával azonos irányban emelkedő csigalépcsőnek, merthogy ezek jellemzően erődítmények voltak. Márpedig – mondja az elmélet –
a támadóknak így szinte lehetetlen dolguk volt, ha fel akartak jutni a toronyba, mivel a legtöbb katona jobbkezes volt, ezért a védők a belső falat félig-meddig pajzsként is használhatták, ráadásul a jobb kezük szabadon mozgott.
Mindezt még azzal is megtolják, hogy a lépcsőt „szándékosan rosszul világították meg”, és a felülete egyenetlen volt, hogy nehezebb legyen stabilan állni rajta. Mindez nagyon frappánsan hangzik sőt a gyakorlatban akár ténylegesen működhetett is sok esetben, a kérdés, valóban szándékosan tervezték-e ilyenre.
Nos, úgy tűnik, nem. James Wright, a Triskele Heritage régésze, akinek a fő érdeklődési területe a középkori és kora újkori építmények, „totális mítosznak” nevezte az elméletet. Kezdve azzal, hogy a csigalépcsők iránya durván fele-fele arányban óramutató járása szerinti, illetve azzal ellentétes. Az ívek mértéke is a vár méreteitől függött, és elsősorban helytakarékosságból csinálták ilyenre.
Mint a csigalépcsők történetét összegző blog felhívja a figyelmet, a műfaj jóval régebbi a középkornál, már a Bibliában is megjelent, majd a rómaiakon keresztül terjedt el Európában. Mindettől független a csigalépcsők adottságait valóban kihasználhatták a várvédők, főleg a szűkre épített lépcsők esetében.
Ez is érdekelhet: