Valószínűleg nem tudod, ki az a Ray Fisher, ha nem vagy megszállott rajongója a DC filmes univerzumának. Nyugi, most már nem is kell megtanulnod a nevét!
Ray Az Igazság Ligája című képregényfilmben alakította Cyborg karakterét. Erről a moziról azt érdemes tudnod, hogy annak idején még Zack Snyder kezdett el vele dolgozni, aki végül nem tudta befejezni a filmet, ezért a DC filmes univerzumát terelgető Warner átigazolta a korábban a Marvelnél Bosszúállók-mozikat rendező Joss Whedont, hogy fejezze be az alkotást.
És mégis, hogyan sikerülhet egy olyan film, amiből hiányzik egy egységes alkotói koncepció? A dologba Whedonnak is beletört a bicskája, Az Igazság Ligája bántóan középszerű lett.
Aztán úgy alakult, hogy a stúdió végül Snydernek is megadta a lehetőséget, hogy bemutassa a saját változatát, amit az HBO Max fog a képernyőkre küldeni minisorozat formájában. Az is egy dolog, hogy van-e értelme közepes filmeket utóforgatással, újraeffektezéssel, és újravágással kikalapálni, de egyrészt ez úgyis kiderül a premiert követően, másrészt pedig ez a cikk most nem erről szól.
Inkább arról, hogy Ray nagyon nem jött ki jól a film befejezésére leszerződött Whedonnal. Annyira nem, hogy
a bemutatót követően telekürtölte a sajtót azzal, hogy a rendező toxikus környezetet teremtett a forgatáson és minősíthetetlen hangnemet engedett meg magának a kollegáival szemben.
Tehette ezt szerinte azért, mert a viselkedését a film két producere, Geoff Johns és John Berg is elnézte neki.
Toxikus
Ez mostanában legalább akkora varázsszó, mint a szexuális ragadozó. A polkorrektség látszatát fenntartani igyekvő Hollywood egyenesen retteg ettől a szótól, a sajtó pedig ugrik rá, mint gyöngytyúk a takonyra. A szexuális ragadozó lett a 2010-es évek végének sikkasztó vezérigazgatója, a toxikus környezetet pedig egy valamire való (cancel)kultúrember csak olyan undorral az arcán hajlandó kiejteni a száján, mintha egy lepratelepről beszélne.
Ezt valósznűleg Ray Fisher is tudta és addig ismételgette a varázsszót a Twitteren és a sajtó munkatársai előtt, amíg a Warner kénytelen volt elvégeztetni egy független vizsgálatot, hogy akkor most Whedon tényleg tapló volt-e a forgatáson vagy sem.
És akkor most álljunk meg egy szóra! Simán előfordulhat ugyanis, hogy Fishernek igaza van, és Whedon tényleg gyökér módon viselkedett a stábtagokkal. (Ezt sejteti egyébként az Aquamant alakító Jason Momoa és a Wonder Womant játsszó Gal Gadot nyilatkozata is, akik kiálltak a Fisher által kierőszakolt vizsgálat mellett.)
Egyúttal tegyük is fel a kérdést, hogy ha mondjuk Whedon tényleg azzal kezdte a forgatást, hogy körbeköpködte a kamerákat, rászólt Gadotra, hogy „passzírozza már bele a picsáját a jelmezbe, mert kurvára unja már a szarakodást”, Fishertől meg megijedt, mert „bocs, nem vettelek észre a sötétben!”, akkor
biztos, hogy ezért mindenképpen ki kell őt csinálni?
Van azért néhány olyan rendező, akinek nagyon sokat köszönhet a filmművészet, és akik ennek ellenére is – vagy pont ezért? – elképesztő surmók voltak. Hogy mást ne mondjunk, Alfred Hitchcock legendásan nagy seggfej volt, aki sokszor nemcsak a szerep kedvéért bőgette meg a női kollegáit, és még a nagy Stanley Kubricknak is megvolt a módszere arra, hogy az idegösszeomlás szélére taszítsa a színésznőit, ha épp erre volt szükség.
Ki tudja, miért, az élete első jelentősebb szerepét maga mögött tudó Ray Fisher úgy döntött, hogy nem elégszik meg azzal, hogy a sajtó néhány napig a sirámait visszhangozta és ezzel igen kellemetlen helyzetbe hozta a rendezőt. Közben a nyilvánosság egy milliméterrel sem került közelebb a tényekhez, hiszen Fisher minden esetben megállt ködös célozgatásoknál. Soha nem osztotta meg a követőivel, pontosan mi történt a forgatáson, csupán a már ismert varázsszavakat ismételgette, mint például toxikus, nem helyénvaló és társai.
Közben megindult az ide-oda mutogatás. A Warner például azt állította, hogy Fisher nem működik együtt a vizsgálatban, sőt, akadályozza azt, amire ő azt válaszolta, hogy komoly aggályai merültek föl a vizsgálat függetlensége tekintetében.
Az eljárás végül hozott is eredményt, meg nem is. A Warner közölte, hogy be fog vezetni bizonyos korrekciós intézkedéseket, ami feltehetőleg azt jelentheti, hogy valamilyen módon felelősségre vonják a bűnösöket, felülvizsgálják a protokollt, a sértetteket pedig kompenzálják. Whedon ezután kénytelen volt otthagyni az HBO egyik készülő sorozatát, szóval felizzott a homlokán a skarlát betű, de Fishernek ez sem volt elég.
A Twitteren arról tájékoztatta a követőit, hogy felhívta őt a DC Films elnöke, Walter Hamada és azt javasolta neki, hogy Joss Whedon és Jon Berg elviszik a balhét, ha Fisher a továbbiakban eltekint Geoff Johns felelősségre vonásától. Erre ő nemet mondott, aztán egy interjúban hazugnak és a legveszélyesebb bűnsegédnek nevezte Hamadát, majd kijelentette, hogy
egyetlen olyan produkcióban sem hajlandó részt venni, ami az ő nevéhez köthető.
És akkor most kellene eldönteni, hogy a dologban a kisembernek a gonosz multi elleni harcát látjuk-e, vagy egy színész vergődését, aki bosszút esküdött egy stúdió ellen, mert szerinte ott szar emberek csinálnak filmeket.
Bármelyik verzió játszhat, de egy biztos: a készülő The Flash-moziban a pletykák ellenére Cyborg már biztosan nem fog szerepelni, ami csak annak okozhat meglepetést, aki ennél a bekezdésnél kezdte el olvasni ezt a cikket.
Még az is lehet, hogy Fishernek sikerült derékba törnie Whedon karrierjét, és a rendezőnek ezután a térdén csúszva kell könyörögnie munkáért, az viszont még ennél is valószínűbb, hogy ő maga legalább ilyen nehezen fog szerepeket kapni a jövőben.
Fisher ebben a sztoriban annyira agresszíven követelte az igazságát, hogy abba maga is belebukott. Mégis, ki akarna egy olyan színészt foglalkoztatni, aki a vitás ügyeit egyenesen a nyilvánosság elé cibálja, és közben úgy ad ultimátumot az őt foglalkoztató stúdiónak, mintha eddig bármit is letett volna az asztalra?
Whedonnak emberséget, Fishernek pedig egy kis szerénységet kellett volna tanulnia, de úgy tűnik, ezen a vizsgán mindketten elbuktak.
Ez is érdekelhet: