Kezdjük ott, hogy valamiért nagyon mennek mostanában a fiatal gyilkosokról szóló történetek. Az ember szeret megdöbbenni az életkor és a kegyetlenség viszonyán, és valahol furcsán félelmetes is az, hogy egy fiatal elme mennyire pallérozott tud lenni, ha egy bizonyos tevékenységre szakosodik. Főleg, ha az a tevékenység a gyilkosság. Dan Wells könyvének főhőse 15 éves, de úgy gondolkodik, mint a legnagyobb sorozatgyilkosok, hiszen valójában ő is az, csak éppen olyan szabályok szerint él, amelyek megakadályozzák őt valaki módszeres kibelezésében. Hol is hallottunk már ilyet?

A Nem vagyok sorozatgyilkos nem egy sima Dexter-kópia. A fiatal John Wayne sötét kalandjai ugyanis pontosan arról szólnak, hogyan tudja valaki teljesen visszatartani magában az őrületet, így ha már hasonlítgatnunk kellene, inkább azt mondhatnánk, ez lehetne a világ kedvenc sorozatgyilkosának fiatalkori sztorija, már ha egy–két momentumtól eltekintünk. Nem mondhatjuk meg, mik azok, lelőnénk a poént.

A szociopata John vívódása saját gondolataival mindvégig érdekes marad, a haláleset és a nyomozás szála nagyon is izgalmas, a mama foglalkozásának köszönhetően pedig a könyv felére már tökéletesen megtanulunk hullákat preparálni, ha akarjuk, ha nem. A realisztikus leírás pontosan azt segíti elő, hogy egyáltalán ne akarjunk azonosulni a főhős sötét énjével, aki mégis szimpatikus, persze, hiszen a jó oldalon áll, már legalábbis azon szeretne állni, amíg csak lehet. Hogy sikerül-e neki? Azt mindenki olvassa el maga. Érdemes. És jobb tudni, hogy már kint is van a könyv folytatása Szörnyeteg úr néven.

Fumax Kiadó, 280 oldal, 2490 Ft

Itt vedd meg: Shopline