Természetfilmeket nemcsak azért kihívás forgatni, mert a főszereplők nemigen tűrik az ember közelségét, de azért is, mert olykor igen komoly dilemmákkal találkozhat az ember. Sir David Attenborough erről is tudna mesélni.
2013-ban, amikor a világhírű angol természettudós és -filmes a BBC-nek forgatta az Afrika című sorozatot, a stábbal együtt kénytelen volt végignézni, amint egy kiselefánt és az anyja szó szerint éhen halnak a kamerák előtt. Attenborough ezt a történetet a forgatás évében osztotta meg a sajtóval, melynek során elmondta, hogy bármennyire is szerettek volna segíteni a szenvedő állatokon, több okból sem léphettek közbe.
Talán a legfontosabb ok, amiért egy ilyen szituációban nem szabad közbelépniük a természetfilmeseknek, nem más, mint a beavatkozás tilalma, mely szabályt mindenki ismer és alkalmaz a megfigyelések során.
Attenborough akkor is egyértelművé tette, hogy nagyon megviselte a dolog, de nem tehetett semmit a szenvedő állatok túlélése érdekében:
Az egész forgatás alatt az volt a legrosszabb, amikor végig kellett néznünk, ahogy az a szerencsétlen kiselefánt elpusztul az éhségtől. Olykor nagyon nehéz dolgokat kell végignézned, de nem tehetsz ellenük semmit.
A sorozat producere, Mike Gunton is emlékezett a jelenetre és a beavatkozás tilalma mellett egy másik fontos indokot is megemlített, mely miatt a stáb nem tehetett semmit az adott szituációban:
„Túl veszélyes lett volna közbelépni. Ha közelebb mentünk volna, az anya valószínűleg azonnal ránk támadt volna. Ráadásul ha megetettük volna a kiselefántot, azzal talán csak egy órával odáztuk volna el a halálát. Mivel a környéken nem volt sehol semmilyen élelem, végső soron csak meghosszabbítottuk volna az állatok szenvedését, és ezt David is így gondolta.”
Volt azonban egy másik eset, amikor Attenborough stábja mégis segített egy csapatnyi bajba került állatnak.
Ez a BBC egy másik, Dinasztiák című sorozatának forgatása során történt az Antarktiszon, amikor a stáb egy császárpingvin kolónia mindennapjait filmezte, és az egyik nap észrevették, hogy néhány pingvinfióka nem tudott felmászni egy meredekebb árok falán, ezért a tojók egy idő után kénytelenek voltak őket hátrahagyni, ha nem akartak maguk is halálra fagyni az egyre extrémebb hidegben.
Miután elvonult a vihar, ami szétszakította a kolóniát, a filmesek visszamentek az árokhoz, és annak a falába beletapostak néhány lépcsőfokot, így anélkül segítettek a fiókáknak, hogy érintkeztek volna velük. A rendező, Will Lawson így emlékezett az esetre:
„Úgy döntöttünk, hogy passzívan beavatkozunk a szituációba. Miután megcsináltuk nekik azt a néhány lépcsőfokot, magukra hagytuk az állatokat. Nagyon örültünk, amikor azt láttuk, hogy használni kezdik a feljárót.”
A beavatkozásnak ezzel a formájával még maga Attenborough is egyetértett:
Nagyon ritka, hogy egy természetfilmes stáb beavatkozik a természet rendjébe, de ebben az esetben a jelenlévők rájöttek, hogy talán megmenthetnek néhány életet azzal, hogy egészen egyszerűen csak csinálnak néhány lépcsőfokot a jeges hóba.
Gunton később erről az esetről így számolt be a BBC rádióműsorában:
„Ez egy rendkívüli eset volt. Egyetlen állat sem szenvedett azzal, hogy a filmesek beavatkoztak, és semmilyen veszélyt nem rejtett a dolog.”
(Forrás: LADbible, főkép: Getty Images)
Ez is érdekelhet: