Összeválogattunk a Magyarországon már teljes gőzzel zakatoló Disney+ kínálatából tíz olyan akciómozit a boldog nyolcvanas, kilencvenes évekből, melyeket annak idején ronggyá néztünk az azóta megboldogult VHS-en. Azt nem garantáljuk, hogy nem fogsz csalódni, de az tuti, hogy néhány órára visszacsöppensz a kamaszkorodba.
Ragadozó (Predator, 1987)
Az első, mind a mai napig legjobb Predator-mozit John McTiernan rendezte, és már most szólunk, hogy ebben a listában találkozhatsz néhány ismétlődő névvel. Itt még Schwarzenegger szállt szembe az őserdőben a hobbivadász földönkívülivel, aki rendesen leamortizálta a főhős kőkemény kommandósokból álló csapatát. Gyerekként az ujjaink közül mertük csak nézni, de imádtuk.
A bolygó neve: Halál (Aliens, 1986)
Ami Ridley Scottnál még csendes rettegés volt, véres horrorral keverve abból James Cameron igazi gyilkolásbalettet csinált. A széria rajongói közül sokan vannak a mai napig, akik szerint a rendező olcsó tűzijátékra cserélte a sci-fi alapokat, de mi teljesen elégedettek voltunk a radikális iránnyal, hiszen ez a film adta nekünk a filmtörténelem egyik legkeményebb női akcióhősét.
Drágán add az életed! (Die Hard, 1988)
Megint John McTiernan, aki ezúttal nem Schwarzit, hanem Bruce Willist rendezte, ezzel megalkotva egy új típusú akcióhőst, akinek ugyan nem dagad olyan szépen a bicepsze, de legalább van öniróniája és humorérzéke. A Die Hard első része a nyolcvanas évek egyik legfontosabb akciófilmje, ami még ma is megállja a helyét.
Armageddon (1998)
Bruce Willis, kerek egy évtizeddel később, ezúttal Michael Bay rendezésében, egy olyan filmben, ami mai szemmel már egy kicsit nevetséges, de töretlenül szeretjük minden hülyesége ellenére.
Con Air - A fegyencjárat (Con Air, 1997)
A kilencvenes években Jerry Bruckheimer diktálta a trendet, és egyszerűen nem tudott hibázni. A Con Air sem volt különösebben okos mozi, de minden (is) felrobbant benne, a szereplők pedig olyan erőlködve köpködték az egysorosokat, hogy az ember mai fejjel szinte nem is érti, miért nem röhögte végig annak idején ezt a filmet. Már csak a Tarzan-külsejű Nicolas Cage miatt sem lehet megkerülni ezt a mozit, amikor az ezredforduló előtti akciógagyik kerülnek szóba.
Féktelenül (Speed, 1994)
A film, ami akciósztárt csinált Keanu Reevesből, aki ilyen minőségében a John Wick-moziknak köszönhetően mostanában éli második aranykorát. A Féktelenül sem az a film, amit ma megnézve százszázalékig érteni fogod, miért tetszett annak idején annyira, de ettől még simán megér egy jó másfél órányi múltba révedést.
Ál/Arc (Face/Off, 1997)
John Woo a kilencvenes évek végén egy ideig nagyon trendi volt Hollywoodban, míg a nézők bele nem fáradtak a lassítás- és galambmániájába. A kínai származású mester vitathatatlanul az Ál/Arc című filmjével ért el a csúcsra, melyben Nicolas Cage és John Travolta arcot cseréltek, hogy aztán egymás életébe csöppenve próbálják meg valahogy kinyírni egymást.
Az elnök különgépe (Air Force One, 1997)
Némileg vicces, hogy az USA-propagandának is beillő filmet pont egy német rendező, Wolfgang Petersen hozta tető alá. Kicsit butácska mozi, de a filmidő alatt egyszer sem irritáló, és még mai szemmel is bőven élvezhető, főleg, ha az ember imádja a röhögtetően gagyi számítógépes effekteket. A film végi kényszerleszállás elragadóan szutyok, de mire idáig érünk, az embernek többször is fülig szalad a szája, amint Harrison Ford John Rambo és Donald Trump szerelemgyermekeként egy rakás ruszki terroristát zavar át a túlvilágra.
Csillagközi invázió (Starship Troopers, 1997)
Ezúttal egy holland rendező, Paul Verhoeven, meg egy rakás, ma már totálisan elfelejtett tinisztár, akik elindulnak egy idegen bolygóra óriásbogarakat irtani. A Starship Troopers nemcsak akciófilmnek, de szappanoperának és médiakritikának is remek, arról nem is beszélve, hogy elképesztően véres, kegyetlen és izgalmas. Igen, még ma is ugyanannyira, mint akkoriban.
Nagy zűr kis Kínában (Big Trouble in Little China, 1986)
Végezetül pedig egy Kurt Russell klasszikus, vagyis pontosabban egy John Carpenter klasszikus, amit annak idején csak a szüleink elől elbújva mertünk megnézni, mert tudtuk, hogy ha ők meglátták volna, mit nézünk, tutira egy „Mi ez a baromság?!” felkiáltással zavartak volna el minket házit csinálni. A Nagy zűr kis Kínában az eltelt 36 év alatt sem lett elmésebb alkotás, de akiben él még a gyerek, az remekül fog rajta szórakozni.
Ez is érdekelhet: