Tíz évvel a kínai alapfokú nyelvtudás megszerzése után úgy döntöttem, talán mégsem kellene elfelejteni mindent, és a szórványos ábrándozáson túl valamit tenni is kellene ezért. A keleti nyelveket nehezebb frissen tartani, pusztán azért is, mert folyamatosan gyakorolni kell(ene) az írást, ami önmagában is roppant időigényes. Aki nem gyakorolja a napi munkájával, tanulmányaival, annak komoly áldozatot kell hoznia a szinten tartásért, különben reménytelenül elsüpped a napi ügyek mocsarában (mármint a tudás, nem a tudás néhai birtokosa).

Egy hirtelen felismeréssel nekiláttam a Duolingo vonatkozó részének. Lett is sok sikerélményem. Eleinte. Aztán árnyalódott a kép.

Villámgyors fejlődés

Az első tapasztalat, hogy az egykor megszerzett tudás az első hetekben őrült sebességgel jön vissza. Persze, annak idején sokat gyakoroltunk, megvannak az alapok. Egy új nyelv tanulása szintfelmérővel indul, majd elindulnak a jól átgondolt, egymásra épülő, ismétlésekkel, visszakérdezésekkel, a rosszul megoldott feladatok újrapróbálásával operáló leckék.

Hanem magyarul csak angolul és németül lehet tanulni a Duolingóban, minden más nyelvhez az angol a közvetítő. Ezért később párszor bemutatom azt a bravúrt, hogy a kínait értem, de az angolt elrontom.

Eleinte viszont megy minden, mint a karikacsapás, az egykor stabil tudás gyorsan jön vissza. Meg jön egy csomó mindenféle jutalom, gyémántok, érmek, előkelő ranglistás helyezések. Öröm a köbön. Aztán ebből származik az első (és valójában az egyetlen) dolog, ami nem tetszik.

Gamification

Ma már minden így működik, lassan az ügyfélkapu is jutalmakat meg büntetéseket osztogat, ebben semmi meglepő nincs – végül is az Addiction by Design könyv 2014-es, azóta bőven lehetett belőle tanulni. Ha az ember elég tudatos, nincs is ezzel nagyobb baj, de a folyamatos cseszegetés elég fárasztó tud lenni:

az applikáció is állandóan új célok, kihívások, sorozatok felé terelget, pluszban még mailek is érkeznek állandóan, hol fenyegetően (befagyasztod a szériádat, ha ma nem gyakorolsz!), hol lelkesítően (remek eredményeket hoztál, egy kis gyakorlással is folytathatod!).

Miután nem akarok minden egyes applikációért külön fizetni, a Duolingón lépten-nyomon hirdetésekkel találkozom. Kis idő után rutinszerűen ugrom át ezeket, így végül is idővel egyre kevésbé idegesít. Megszokom. Meg aztán ez egy külön kihívás is: bizonyos számú rontás után leáll a gyakorlás, egy ideig nem folytathatom. Ezzel rövidebb, de fókuszáltabb leckéim lesznek, ha meg úgyis túl fáradt vagyok a tanuláshoz, akkor rontok, letilt a rendszer, és el is engedem aznapra a gyakorlást.

Egy 28 napos sorozat

Vietnámi és angol

Motivációs szempontból tehát még jó is a tiltás, van viszont egy árnyoldala. Idővel kapcsolok, hogy ha érdekelnek a keleti nyelvek, itt kipróbálhatok egy csomó mindent: belekukkantok a japán, a koreai és a vietnámi nyelvbe is, és itt látszik, hogy azért a nulláról már nem olyan vidám elkezdeni applikációval nyelvet tanulni. A koreai kettős magánhangzók közti különbséget néha egyáltalán nem hallom, ezért egyrészt reménytelen már csak a hangul ábécét is megtanulni így, pedig az csak huszonnégy gyökből áll. Egy darabig azért izgalmas cikázni a nyelvek közt, de ekkor jön szembejön egy bug:

a különböző nyelveket nem szálazza szét a rendszer, tehát ha rontok a kíváncsiságból kipróbált vietnámiban, akkor egy időre búcsút mondhatok a kínai/angol tanulásnak is. Nem érzem teljesen fairnek.

Másrészt fontosabb, hogy elképesztő lehetőségeket nyit meg a Duolingo, mondjuk különböző latin nyelveket fennakadás nélkül tanulhatsz, rengeteg mindent kipróbálhatsz vele, egy nehezebb nyelvén pedig a legkevesebb, hogy jó kiegészítő nyelvtanár mellett is. A másik vitathatatlan előnye, hogy ha már elértél egy bizonyos szintet, akkor szinten tartani, fejlődni önállóan is lehet a segítségével.

Kínai az alap (kis zászló fent), alatta a többi gyakorolt nyelv. Magyar verzió ezek közül csak az angolhoz van

Csak a négy fal között

Olyan az app, mint egy tömörített nyelvóra, tematikus fejezetekkel (közlekedés, foglalkozások, idő stb.), de külön szótanulás nélkül. Az új szavak beépülnek szinte maguktól gyakorlás közben, rendszeresek az ismétlések, a mondatok (eleinte legalábbis) egyszerűek, hasznosak, gyakorlatiasak. Fordítani is kell mondatokat, a tanult nyelvről és nyelvre egyaránt, illetve a kiejtés alapján összepárosítani szótagokat a kínaiban (az angolban ugyanez a kiejtett szó kiválasztása a felkínáltak közül).

És van beszéd is, de ezt jobb nem munkahelyen csinálni. Egyáltalán: jobb nem más emberek társaságában csinálni. Próbálsz normális kiejtéssel boldogulni, a többiek meg röhögnek rajtad. Na ne.

Az angol szigorúnak tűnik, egy adott kiejtésnek kell megfelelni, a kínai viszont túl megengedő, akkor is szép zöld pipákat rajzol, amikor belezavarodom a kiejtésbe, és még a szótagszám sem stimmel. Később aztán már néha nem enged tovább, ismételnem kell, vagyis haladóbb szinten magasabb a követelmény is.

Szerencsére a beszédfunkciót ki lehet kapcsolni, de hiába megy végig beszéd nélkül a lecke, olyankor mindig hiányérzetem van, hogy nem csinálom végig normálisan az adott feladatsort.

Több mint nyelvtanulás

Van ismerősöm, akit nálam is jobban zavart a folytonos böködés, egy másiknak viszont kimondottan tetszett – az előbbi abbahagyta már a Duolingót, az utóbbi viszont fejlődik, mint egy startup.  Aki bírja a gamificationt, a gyors fejlődés mellett másnak is örülhet:

talál közösséget, akikkel együtt haladhat, sokkal többet is gyakorolhat naponta, ha megveszi a szériabefagyasztók ellenszerét, meg a ki tudja hányféle drágakövet.

És vannak a hozzám hasonló középutasok, akik túlteszik magukat a csilivili látványkonyhán, csak a nyelvtanulásra összpontosítanak, úgysem lenne több idejük erre.

De meglepő funkciók is vannak a Duolingóban: például a nyelvekkel kapcsolatos híreket is közöl, nyelvtanulási tippeket ad, interjút készít, statisztikákat mutat, Shakespeare születésnapján pedig az angol nyelv eredetéről értekezett, tehát egy kisebb portált is üzemeltet.

Ez is fontos szempont, mert játékosan edukálva von be a nyelvtanulásba, így a rövid, hatékony leckék – amikből elég lehet akár napi tíz-tizenöt perc – nem válnak mechanikussá. Amikor pedig a szériád befagyasztásával riogat, egyszerűen fütyülj rá, és folytatsd, amikor neked megfelelő. A saját igényeidre és lehetőségeidre szabva nagyon hasznos kis app lehet.

A Duolingo lendületéből ügyes kampányokra is futja, nemrég például a félretetoválások felismerésével ment nagyot, még kártalanított is egy pórul járt alanyt: