Egy újságíró könyvet írt a Long Island-i sorozatgyilkosról, akit (eddig) nem kaptak el. A regény alapján, az egyik áldozat édesanyjának szemszögéből készített közepesen megrendítő játékfilmet egy kétszeresen Oscar-jelölt dokumentumfilmes. Elveszett lányok. A Netflixen. Kritika.

20 év alatt vélhetően 10-16 fiatal prostituált lányt ölt meg az a titokzatos tettes, akit a mai napig keresnek az Egyesült Államokban: a New York állambeli Gilgo és Oak Beach környékén találták meg maradványaikat a tengerparton és a mocsárban. Az elsőt 2010-ben. Minden bizonnyal Shannan Gilbert volt az egyik áldozat – azért csak minden bizonnyal, mert az ő esetét, bár holtteste az eltűnése után bő egy évvel is a környéken került elő, a hatóságok mai napig nem hajlandóak a többi ügyhöz csatolni.

Hogy az Elveszett lányok végén nem lesz „happy end”, rögtön a film legelején olvasható inzerttel egyértelművé teszi Liz Garbus – de egyébként sem lehet ez kérdés, hiszen már Robert Kolker könyvének címe is árulkodó: Lost Girls: An Unsolved American Mystery.

Nos, akkor mit lehet tenni egy ilyen sztorival? Garbus úgy döntött, szigorúan csak a gyászra és a tehetetlenségre koncentrál. Arra, hogy mit élhetett át Shannan anyja és családja. És a többi lány szülei, akik jellemzően egyedül maradt anyák és testvérek. Nem mutat gyilkosságokat, nem mutat holttesteket. Rábízza a film nagyját egy remek színésznőre.

Mert hát, Amy Ryan kiváló, mindig is az volt, s az ilyen nehéz sorsú munkásnőket kifejezetten neki találták ki. Rajta nem is múlik semmi: Mari Gilbertből jóval többet képes nekünk megmutatni, mint amennyit a forgatókönyv engedélyezne. Egy szülő, aki egyedül nevelte három lányát, s bőven hozott olyan döntéseket, melyekre nem büszke, s nem is lehetne az – de az egy pillanatig sem lehet kérdés, s ez elsősorban Ryan érdeme, hogy szereti lányait, s minden eszközt bevetve igyekszik legnagyobb gyerekének nyomára bukkanni.

Amire egy hozzá hasonló társadalmi helyzetben lévő embernek nem sok esélye van – hisz kit érdekelnek az elásott prostik? Legalábbis, mire a rendőrök és a média eljut odáig, hogy egy ragadozót keresnek, pontosabban, mire tényleg elkezdenek utána nyomozni, vagy hát, úgy csinálnak, mintha, szinte feleslegessé válnak az erőfeszítések. Hogy pontosan miért? Mi köze van az egész ügyhöz a hivatalos szerveknek? Vagy annak a zárt Long Islandi-i lakóközösségnek, amelynek egyik tagja több mint gyanúsan viselkedett? Akiről egyébként a film egyértelműen azt állítja, hogy ő lehetett a gyilkos?

Válaszok nincsenek, csak korrekt filmes hozzáállás van, Amy Ryan mellett is jó színészek láthatóan, akiknek hozzá hasonlóan nincs lehetőségük igazán nagyot játszani (ez Gabriel Byrne-t láthatóan zavarja, de Thomasin McKenzie a Jojo Nyusziból is nyitott lenne mélyebb karakterábrázolásra) – de ahhoz azért komoly közük lesz, hogy az Elveszett lányok a Netflixen bemutatott filmek javából azért kiemelkedik. Leginkább erős hangulata okán. S ugyan nem igazán tud mit kezdeni kérdőjeleivel, de megérinti nézőjét, s ez már mindenképpen valaminek számít. Olyan valaminek, ami miatt megérdemli a figyelmet.

6
  • Igaz történet, de csak a felszínt képes kapargatni. Viszont filmnek azért nem rossz.
  • Amy Ryan nagyon tud.
  • A befejezés összecsapott.

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon